Az újvárosi kézilabdázás újabb ikonikus játékosától búcsúzunk

– Emlékezetes bajnoki következik szombaton, miként készül erre a társaság? S most egyáltalán nem a szakmai részre, a figurákra, taktikai elemekre lennék kíváncsi, hanem a lelki oldalára. 
– Valóban, ezt teljesen más találkozó lesz, illetve az azt követő percek. Ezen a héten tudatosult bennem, hogy Anita többet nem lesz a csapattársam, nem lesz mellettem és ott velünk minden meccsen. Legalábbis a pályán, hiszen más szerepkörben, de ugye folytatja a klubnál. Nehéz röviden elmondani, hogy mit jelent nekem, a sportágnak, a városnak az ő személye. 

– Akkor kérem, tegye meg ezt bővebben, itt a lehetőség. 
– Köszönöm. A személyes véleményem az, közel állok hozzá, nagyon megszerettem őt és a barátomnak mondhatom. Még egyelőre küzdök azzal, hogyan húzzam ki az elérzékenyülést a szombati meccs utolsó másodpercéig, de már mondtam neki viccesen, miatta nem tudom kifesteni a szememet sem, mert a délután és este során biztosan nem egyszer lesz sírás. 

Egy olyan példakép és ember, akitől csak tanulni lehet a pályán és azon kívül

Az enyém mellett szerintem sokak szemében ő egy igazi példakép, olyan játékos, aki pótolhatatlan, s nem mellesleg remek édesanya. Ezeket a jelzőket mind egymaga viseli, biztos neki is nagyon nehéz és ismeretlen időszak lesz, de tudom, ezzel is meg fog birkózni. Nagyon sajnálom, hogy többet nem kézilabdázunk együtt, mert nagyon sokat tanultam tőle, és az életben is. A dunaújvárosi kézilabda legújabb kori ikonikus alakja akasztja szögre a mezét több évtized után, aki mindig ide tartozott, amikor el is ment, akkor sem azért, mert annyira akart. Szíve szerint Bulath Anita csak itt szerepelt volna. 

– Miért nem próbálták meg­győzni még egy szezonra? Hiszen már a mostanit sem akarta vállalni, aztán sikerült. 
– Így is annyit könyörögtünk neki (nevet). A szezon előtt aztán ráállt, hogy még egy bajnokság benne van, de szerintem a szíve azt súgta, százéves koráig is csinálná (nevet). Azért ne higgye, hogy most sem próbáltuk meg, de hiába győzködtük, nagyon egyenesen és erősen megmondta, hogy nem, itt a vége, ennyit bírt, és szeretné, ha ezt elfogadnánk. Nehéz lélekkel, de természetesen így tettünk. 

– Egyébként a teljesítménye alapján, gólokban, hozzáállásban, a legjobbak között volt ebben a szezonban is az NB I.-ben. Nem éppen egy levezetős forma. 
– Éppen ezért mondom azt, hogy erős és pótolhatatlan az, amit nyújtott, mert rajta sosem látszott, mi fáj neki, mi a problémája. Amikor bejött az öltözőbe, teljesen alárendelte magát a csapatnak, és látszott rajta, hogy boldog. Mindig viccelődött, poénkodott és be nem állt a szája, nem lehetett „lelőni sem”. S amikor kimentünk a pályára, nem nézett semmi mást, csak azt, hogy a szíve mellett minden tudását beleadja a játékba, a Kohász sikerébe. Nem állt ki akkor sem, ha fájdalma volt, biztatott és bátorított, mindenkihez volt egy jó szava. S példát mutatott, amennyiben ő meg tudja csinálni akár úgy is, hogy már lépni alig bír, akkor a többiek is, és ez legyen az elvárás. 

– Nem hiszem, hogy mondanom kell, alapesetben is a győzelem lehet a céljuk a közvetlen rivális Kisvárda ellen, de így meg aztán... 
– Naná! Hetek óta már beszélünk arról, elérkezik a Kisvárda-meccs, s nem engedhetjük meg magunknak azt, hogy ne teljes erőbedobással, szívvel és lélekkel küzdjön mindenki. S nemcsak azért, hogy megszerezzük a két pontot, hanem hogy Bulinak (Bulath Anita beceneve – a szerk.) okozzunk egy utolsó örömet a dunaújvárosi sportcsarnokban. Persze úgy, hogy amennyire egészségi állapota engedi, ő is tevékenyen hozzájáruljon ehhez. Szerintem a fiataloknak sem esetleges görcsöt, hanem pluszmotivációt jelent, hogy mi az, amiért még mindenképpen győzni akarunk. Ők is nagyon várják a találkozót, megmutatva, mindenki fel van készülve arra, nélküle miként folytatjuk tovább. A csapatunk kor­összetétele a szezonra eléggé változatos lett, de a belső kohézió nagyon jó. Jöttek sorban a sérülések az évadban, Anita is kiesett a végére, ezáltal még inkább hátrányba kerültünk. Aztán így lettünk igazi csapat, hogy mindenki felismerte, nem várhat rá vagy másra, hogy majd megoldja az adott helyzetet, hanem ezt neki kell megtennie. Ezzel átérezve az egyéni felelősségeket, százhúsz százalékot nyújtva igyekszik mindenki megfelelni, hogy elérjük a kitűzött célokat. 

– Érdekes, mert ugye most búcsúzunk tőle, de május végén, amolyan bónuszként még Debrecenben játszhat Anita is a Magyar Kupa négyes döntőjében. 
– Igen, persze, ott lesz velünk, ám az már csak egy plusz, de a búcsú most jön el szombaton. Hiszen hol másutt lehetne, mint ahol minden elkezdődött oly régen. 

– Ha már az éveket említette, ön is hét éve szerepel nálunk, és a keddi bejelentés után marad a következő szezonra is a csapatkapitányunk. 
– Megtiszteltetés, hogy ezt a címet viselhetem, alárendelem magam a csapatnak, és mindent megteszek annak érdekében, hogy még feljebb jussunk. Nagyon örülök, hogy számítanak rám mint vezér és húzóember, természetesen nem volt kérdés, hogy maradjak-e, mert szinte Dunaújváros az otthonom, így boldogan írtam alá a következő szezonra. Az pedig plusz jó és fontos, hogy akikkel évek óta együtt vagyunk, maradnak, illetve a fiatalok is. Nemcsak a pályán, hanem az azon kívül töltött idő is egyre jobban összehoz minket. Nagyon fontos, hogy lássák a fiatalok, érdemes a DKKA-­ban lenni, az idősebbektől tanulni, és itt kapnak játéklehetőséget is, ami előreviszi őket a fejlődésükben. A legjobb helyen vannak és lesznek a Kohászban. 

– A következő szezonban Anita immár teljes mértékben a főnökük lesz mint szakmai igazgató, beszélgettek már erről? 
– Persze. Anita egy korrekt ember, igazi vezéregyéniség, a pályán sem kellett kétszer megkérdezni valamiről, mi a véleménye. Mint szakmai igazgató is, biztos ugyanígy felvállalja ezt a szerepet. Azért már viccelődött azzal, nem fogunk megszabadulni tőle, minden nap bent lesz az öltözőben. Tényleg, nem fog tőlünk elszakadni, és az öltözőtől sem, hiszen ott nőtt fel. Természetesen mindig tárt karokkal várjuk majd, és ha kell, akkor mint kapitány egyfajta közvetítő leszek közte és a csapat között. Amivel semmi gond nincs, most is, hogy nem találkozunk annyit, naponta beszélünk, köztünk a kommunikáció mindig jó volt, és el tudtuk mondani a véleményünket. Az új szerepkörben is meg tudjuk tenni ugyanezt. 

– Ugorjunk előre a szombati bajnokira. Tegyük fel, amennyiben önnél lesz a labda az utolsó pillanatokban és ziccerbe kerül, akkor bedobja, vagy inkább hetesre „játszik”? Mert akkor érkezhet Bulath Anita büntetőt lőni. 
– Nehéz kérdés, mert Buli biztos megróna, hogy miért hetes lett belőle, ahelyett, hogy beviszem és belövöm. Alapesetben én is így vagyok vele, de azt hiszem, ellene fogok szegülni ebben az esetben. Mondjuk döntetlen állásnál, ha ezen múlik a győzelem, akkor ő is azt várná, hogy szakítsam be a kaput, és szerezzek akkora gólt, amekkorát csak tudok. Remélem, megadatik, hogy olyan eredményt sikerül kiharcolnunk, hogy megtehessem a fent említett gesztust, és akkor jöhet Anita, mert nem kérdés, hogy el fogja vállalni a végrehajtást. 

– És bedobja? 
– Viccel? Naná, egyértelmű. Mi mással is búcsúzhat egy ilyen példakép, mint góllal! 
 

Pénteken eldől a bajnoki cím - Az utolsó fordulóra maradt a döntés, a Győr vagy a Ferencváros nyeri meg az aranyérmet. Mindkét együttes azonos pontszámmal és egymás elleni eredménnyel várja a pénteki mérkőzését, így amennyiben egyaránt győznek, akkor az összgólkülönbség fog dönteni. Pont­azonosság esetén az MTK és a Szombathely elleni hazai, valamint az Érd elleni idegenbeli mérkőzések gólkülönbsége nem számolható a tabellában. Ám így óriási előnyben van a Győr, az övék +266, amíg a Fradié +221, azaz Elek Gábor csapatának 45 góllal többel kell(ene) nyernie, mint az ETO-nak, ami valljuk be, lehetetlen küldetés. Sőt, már a sikerért is mindkét félnek meg kell küzdenie, hiszen a kisalföldiek a 3. Debrecennél vendégeskednek, a fővárosiak pedig a Vác csapatát látják vendégül, amelyet Klujber Katrinék a hónap elején éppen csak egy találattal tudtak felülmúlni. Tehát a Fradi címvédéséhez a saját sikere mellett az kell, hogy a DVSC legalább egy pontot elvegyen a Győrtől.  A tabellán a harmadik és negyedik hely elkelt már, az ötödikért az azonos ponttal álló Mosonmagyaróvár és Siófok harcol. A hetedik helyen a Kisvárda van, amely ősszel három góllal nyert a mögötte két hellyel és ponttal álló DKKA ellen. Ennél nagyobb újvárosi siker esetén azokat már előznénk, s ha a nyolcadik MTK nagyon kikapna a kiesett Szombathelytől, és a gólkülönbségünk jobb lenne náluk, akkor azokat is. 
A további párosítások: Mosonmagyaróvár–Alba Fehérvár, Vasas–Siófok, Érd–Budaörs, MTK–Szombathely.