Csak a győzelem és a döntőbeli szereplés a céljuk az UVSE ellen

A nemzetközi kupaporond után, ahol a görög Ethnikosz kettős győzelemmel hódította el a trófeát, ismét a hazai vizeken várnak nagyon komoly feladatok a dunaújvárosi lányokra. Elsőként szerdán este azért fognak harcba szállni, hogy ott lehessenek a bajnoki döntőben. Mihók Attilával beszélgettünk. 

– Elsőként tekintsünk vissza a LEN Kupa-döntőre. Végül ez volt a realitás, hogy a görögök kettős sikerrel, itthon négy, kint pedig öt góllal nyertek? 
– Az Ethnikoszról ugye már elmondtuk, gyakorlatilag egy részben semmiből előkerülő csapatról van szó, amely a szezonra igazolt nyolc-kilenc játékost, közte amerikai olimpiai bajnokokat, kanadai, olasz, magyar válogatottat. Bíztunk benne, csapatszinten tudunk olyan jó teljesítményt nyújtani, felül tudjuk írni ezt az egész komoly névsort. Az újvárosi meccsen kiderült, ez nem megy, sejtettük, kint sem lesz könnyebb. Ott láttam igazán először a nehezen megoldható feladatot, hogy a világ első számú kapusának tartott Johnson véd. Annak ellenére, hogy minden támadásból szinte komoly helyzeteket dolgoztunk ki, az előnyökben eljuttattuk a labdát a megbeszélt befejezésekig, egyszerűen nem tudtuk átlőni az olimpiai bajnokot, egy fantasztikus kapusról van szó. Nem a lőtt gólokkal van probléma, két meccsen dobtunk nekik tizenhetet. A győzelemhez a védelmünkben meg kellett volna szűrni a támadásaikat. Gyorsak voltak, agresszívek, erősek, jobbak nálunk, megérdemelten nyerték meg a trófeát. 

– Az első meccs után említette, ha már nyer az ellenfél, akkor ne a kiegészítő emberek, az olimpiai bajnokok döntsenek. Ez így is volt Athénban Johnson részéről. 
– Igen, ebben nagyon nagy különbség volt. Egyébként korábban egy másik görög klubban szerepelt két másik amerikaival. Ahova ők mennek, azok más kaliberű együttesek, mint amit mi fel tudunk mutatni. Nyilván, ha hozzánk jönne a három ötkarikás bajnok, akkor valószínűleg Euroliga-sikerre pályáznánk. Persze, ez nem realitás, de nem is hívnánk őket, mint sokszor elmondtam, nekünk egészen más a koncepciónk és az utunk. Éppen ezért nagyon büszke vagyok arra, ebben az évben is eljutottunk oda, hogy a Dunaújváros neve az egyik nemzetközi kupadöntőben szerepelt. Szerettünk volna jobb eredményt elérni, most ez a realitás. Egyébként az Ethnikosz hazai meccsén kint volt kétezer ember, és a fociszurkolók görögtüzeket gyújtottak az uszodában. 
 

– Büszkének kell lenni erre az eredményre is. Sőt, az elmúlt időszakra is, hiszen óriási dolog, hogy öt év alatt négy európai kupadöntőben szerepeltek, abból kettőt megnyertek. A DKKA 2016-os EHF Kupa-győzelme után csak a DFVE ért el csapatszinten ilyen sikereket. 
– Valószínűleg az elkövetkezendő években ettől elég távol leszünk, ennek az értéke akkor fog látszani, ugyanis most megint az építkezés fázisa előtt állunk. S ilyenkor mindig az van, lehet, soha többet a közelébe sem jutunk ilyen eredményeknek. Ezt ­ennyire kell megbecsülni, ami nem tegnap, nem ma érződik, hanem a jövőben értékelődik fel, hogy megint volt öt éve ennek a klubnak ilyen szinten. Elsőként a vereség érzése munkálkodik az emberben a mostani kupadöntő után, aztán rá egy hétre már az, megint a történelemhez hozzátettél egy olyan részt, amit rajtunk kívül más nem tett meg. A következőkben ismét el kell kezdeni az építkezést alulról, nagyon boldog lennék, ha tíz év alatt megint tudnák, ha nem is ilyen hosszú, de hasonló szériát produkálni. Amikor saját nevelésű játékosokat tudunk eljuttatni olyan szintre, hogy nemzetközi kupák döntőjében szerepelhessenek. Sajnos az önkormányzat nincs abban a helyzetben, hogy támogasson minket, igazából nincs mögöttünk szponzori háttér sem, már irreális helyzet felvenni a versenyt más egyesületekkel. Lassan kinő minket ez a dolog, ezért új stratégiát kell építeni, s valóban még jobban az utánpótlás-nevelésre koncentrálni. 
 

– Most hazai porondon még itt a lehetőség, hogy egy újabb bajnoki döntőt játszhassanak. Ehhez szerdán az UVSE-t le kell győzni, de legalább egy pontot szerezni. 
– Remélem, a harcosságunk megmarad velük szemben is, és felgyorsul kicsit a játékunk, ez fontos lesz ellenük. Még ha esélyünk sem lenne, akkor is csak a győzelem lenne a cél. Tulajdonképpen ez az egy meccsünk van, ami a döntőről szól, nem kérdés, hogy nyerni akarunk, de ez nem lesz sétagalopp. Azt nem tudom megmondani előre, számít-e hogy az UVSE hétvégén még Euro­liga-négyes döntőben szerepelt, és ez előny lesz vagy hátrány. Játszunk, harcolunk, és mindent megteszünk, hogy az aranyéremért küzdhessünk. 
 

Több helyosztó már zajlik, az Eger lett az ötödik  - Eredetileg március 26-án játszott volna a két csapat, azonban akkor a DFVE a LEN Kupában volt érdekelt, majd most hétvégén az UVSE szerepelt az Euroliga négyes döntőjében, ahol végül negyedik lett Benczur Márton csapata. A bajnokság alapszakaszából így már csak e két együttes utolsó meccse hiányzik. Amit a legnagyobb figyelemmel a Ferencvárosnál követhetnek majd nyomon, s nem megszokott módon a zöld-fehérek az UVSE legnagyobb szurkolói lesznek. Ugyanis az ő kezükben van a Fradi döntője. Amennyiben az Újpest nyer, magával viszi a fináléba Vályi Vandáékat is. Minden más esetben a dunaújvárosiak lesznek ott. Azaz azt is lehet mondani, az Újpest akár úgy játszva „választhat” is magának ellenfelet, kivel szeretne döntőzni.  A rájátszás második fordulójában a kupagyőztes egriek ismét nyertek a Szentes ellen, így megszerezték a bajnokság 5. helyét. A Tatabánya egyenlített a Győr ellen, így a 9. helyért ki-ki meccs következik.