Dunaújváros Sportjáért díjazottjai: Szepessy Lászlót posztumusz és Mihók Attila

2022-ben a Dunaújváros Sportjáért díjra jelölést kapott a nemrég elhunyt Szepessy László, a kiváló labdarúgó és edző. 

Szepessy László 1949-ben született Budapesten. Már fiatalon vonzotta a labdarúgás világa: játszott a Budapest Honvédben, megfordult Belgiumban, majd 1971-ben hazatért és a VM Egyetértés labdarúgója lett. 

1975-ben mutatkozott be először Dunaújvárosban, ahol a Kohász csapatához invitálta az akkori edző, Palicskó Tibor. Korábbi nyilatkozata szerint az itt eltöltött évek alatt sikerült hírnevet szereznie a labdarúgásban. Négy év után újabb szakmai kihívások vezérelték, Budapestre került, ahol a Volán SC együttesében játszott, majd egy rövid nyíregyházi időszak után újra Budapesten a Ferencváros csapatát erősítette, amellyel megnyerte a bajnokságot. A Fraditól Kecskemétre ment, majd a Rába ETO csapatába, itt ismét a bajnoki címig jutott. Labdarúgó pályafutását 1988-ban fejezte be Soltvadkert együttesében.

Ezt követően edzőként tért vissza az Üllői útra, Nyilasi Tibor segítőjeként pályaedzőként dolgozott az új csapat felépítésén, az ő munkájának és elhivatottságának is köszönhetően a Ferencváros csapata a következő idényben aranyérmes lett. 

„Még gyerekként, a kelenföldi lakótelepen ismertem meg Lacit, mindketten ott laktunk akkortájt  – emlékszik vissza Nyilasi Tibor, válogatott labdarúgó. Már akkor kirítt a tömegből, a nyakigláb, hosszú kéz-hosszú láb srác volt, aki a grundon, a téri dühöngőben vívta ki a környékbeli, zömében lakótelepi srácok elismerését a reggeltől estig tartó focicsaták során. Barátságos karaktere mellett hamar sok barátra tett szert, mert jól bánt a labdával és remekül forgatta a szavakat is, és kitűnő humorérzékkel volt megáldva. Később az igazi futballpályán ellenfelek, majd edzőként kollégák voltunk. 

Laci mindig egyenes volt, jellemes ember lévén, ha valamiről megkérdezték, karakteres véleményt formált, nem púderezett. Ebből természetesen akadtak konfliktusai is, de ennek ellenére mindenkivel szót értett.

Örök élmény volt számunkra, hogy az 1991–1992-es idényben aranyérmesek lettünk. Az FTC előtte 1981-ben volt magyar bajnok, így Laci játékosként és edzőként is beírta magát a Fradi történetébe. Soha el nem múló hálával gondolok Lacira, mert munkájával hozzájárult ahhoz, hogy mindössze 35 évesen vezetőedzőként a csapattal együtt a csúcsra érjünk. 

Laci hosszú idő után otthonra lelt itt Dunaújvárosban, szívvel-lélekkel szolgálta a klubot. Rendkívül jó érzéke volt a gyerekekhez, a fiatal labdarúgók nyelvén is jól beszélt, az a fajta edző volt, aki nem csak sokat tudott a szakmájáról, de azt képes volt átadni is. Az Újvárosban töltött évek alatt megkapta azt az elismerést, amelyre egész életében vágyott. Megbecsült tagja lett a város közösségének. Ha a munka máshová szólította, akkor is mindig hazatért, mert Újvárosban volt az otthona”.  

A Diósgyőr, a Győr, a Tatabánya és Dunaújváros után, ahol a Dunaújváros FC szakmai munkájáért felelt, a magyar U16-os válogatottat irányította, majd a 2018-2019-es idényben az NB II-es Gyirmót FC csapatát vezette. 

„Szepivel, mint ahogy szólítottam egy időben kerültünk a városba. Mintegy 45-éves barátság fűz hozzá. Nagyszerű közösségi és családszerető ember volt. Kijárt a kis műfűre, nézte az edzéseimet, néha kritikusan értékelve és hozzá téve, Tótkám nem irigyellek, de az egyik legnehezebb és legnemesebb feladat a tiéd, szeretnek a gyerekek és ez motiváljon a továbbiakban is. Számomra, mint labdarúgó, mint ember, barát hiányozni fog. Ha most meg tudna szólalni, annyit mondana: Tótkám egyszer mindenki erre a sorsra jut, ne szomorkodjatok miattam - és ezt mosolyogva mondaná”.  – fogalmazott Tóth István, a Dunaújváros PASE utánpótlás edzője. 

Sárai György, a Paksi FC utánpótlás edzője, „a kis srác a térről, aki olyan legendák szomszédja volt, mint Szepessy László” a kérdésre, hogy mit jelentett számára Szepessy László azt mondta: 

„Nekem egyszerre volt a bálványom, a mentorom, a kollégám és a barátom! Bálványoztam a futball karrierje és a humorral átszőtt életvitele miatt. Gyermekkoromban egy utcában lakva néha még passzolgatott is velem, mint a Kohász egyik sztárja - számomra ez óriási örömet jelentett!  Mentorom volt, mert elsőként látta meg bennem a "fantáziát", mint edző és fiatalon felkért: legyek a pálya edzője az akkor NB1/b-ben szereplő csapatnál! Kollégának tekintett, (nem csak a bójákat pakoltam), kikérte a véleményem és adott rész feladatokat is - mindig megbízott bennem!

Büszkén mondom: barátomnak tekinthettem, mert bármikor fordulhattam hozzá segítségért, mindig volt egy jó gondolata, egy jó poénja, sokat dicsért, s ha kellett kritizált is, de mindig  építő jelleggel - amiket egy klasszikus történettel alá is támasztott! Képes volt felnőtt fejjel tanulni és ami még fontosabb, változni - pozitív irányba! Rengeteget tanultam tőle, elleshettem a fortélyait a napi munka során és óriási tapasztalatokat szereztem a felnőtt futball egészét, mindennapjait tekintve a későbbi karrieremhez! Mégis úgy gondolom, a legtöbbet emberi oldalon kaptam tőle! Nagyszerűen bánt az emberekkel, mindig felemelte a játékosait! A kedvenc "üzenete" felém az volt: kaján/huncut mosollyal a bajsza alatt - Sáraikám, ez futball szakma, ez nem nikkel ezt tudni kell! Emlékét örökre megőrzöm!

Szepessy László tehetséges labdarúgó játékával, magas szakmai színvonalon végzett edzői tevékenységével, maradandó érdemeket szerzett a hazai labdarúgás történelmében. Élete utolsó, legnehezebb szakaszával is tanított bennünket. Példát adott a pozitív életszemléletről, kitartásból, küzdeni tudásból és méltóságból. Egyetlen pillanatra sem adta fel élete legnehezebb meccsét és a legutolsó percig hitt a gyógyulásában. Környezetét nem terhelte panaszkodással, méltósággal, büszkén és bátran nézett szembe az elmúlás mindannyiunkat riasztó, de elkerülhetetlen tényével. 

Úgy halt meg, ahogyan élt: bátran és méltósággal. 

Szepessy László több évtizedes kimagasló szakmai sporttevékenységének, példaértékű munkásságának elismeréseként Dunaújváros Megyei Jogú Város Közgyűlése a Dunaújváros Sportjáért Díjat 2022-ben Szepessy László részére posztumusz adományozza. 

2022-ben a Dunaújváros Sportjáért díjra jelölést kapott Mihók Attila a dunaújvárosi vízilabda sport meghatározó alakja, a DFVE felnőtt női vízilabda csapatának edzője. 

Az uszodákban, de az egész városban csak „Mihiként” hívott szakember 1998 óta a dunaújvárosi vízilabdaélet meghatározó alakja, tősgyökeres dunaújvárosi. Nem sokkal az atlantai olimpia után, 24 esztendővel ezelőtt, felsőfokú tanulmányai mellett egy gyerekcipőben lévő vízilabda-egyesület vezetőedzői szerepkörét vállalta el, bízva abban, hogy ebből a kis klubból az évek elteltével neves egyesület válhat. Mihók Attila egy korábbi interjújában így emlékezett a kezdetekre: 

– Miután megszereztem diplomámat kezdődött el az a munka, amely szigorú fizikális felkészülésre alapozott. Akkor, 1998-ban jó alappal indult a csapat, hiszen tagjai között több egykori úszó szerepelt. Gyorsan fejlődtünk igazi csapattá, hiszen 2000-ben már Magyar Kupa döntőt játszottunk, majd egy évvel később nemzetközi kupadöntőben szerepeltünk. Ez igen gyors sikertörténet volt, és ettől az időponttól kezdődően meghatározói vagyunk a magyar, és az európai női vízilabdázásnak.     

Az elkövetkezendő években az irányítása alatt a dunaújvárosi vízilabda-egyesület nemzetközileg is eredményes és elismert klubbá vált, Kupagyőztesek-, valamint Bajnokcsapatok Európa Kupája arany-, ezüst- és bronzérmek, országos felnőtt bajnoki aranyérmek és kupagyőzelmek sorakoznak az egyesület neve mellett. Az elmúlt 24 évben a sikeres nemzetközi szereplések mellett 8-8 alkalommal nyert magyar bajnoki címet, illetve Magyar Kupát. 

Áldozatos munkájának hála több dunaújvárosi nevelésű olimpikon játékossal is büszkélkedhet városunk. Sőt 2021 nyarán, a tokiói olimpián a vízilabda sportág első női ötkarikás érmét szerző válogatottnak is nevelt játékosokat, de a dobogón álló csapatból még többen játszottak a kezei alatt, tanultak tőle rengeteget. 

„Mihók Attilával 25 éve dolgozunk együtt. Ő testesíti meg a dunaújvárosi vízilabdát – fogalmazott Koszi Ferenc, a DFVE elnöke. A jelzők, amelyek elsőként eszembe jutnak: elhivatottság, lelkesedés, megszállottság.

Elhivatott az utánpótlás nevelésében. Lelkesedése határtalan. Megszállottan hajszolja, keresi és alkotja a módszereket, amelyeknek sikereit, eredményeit köszönheti. Szakmai tudását nemzetközi szinten is elismerik, respektálják. Minden jelentős magyar első osztályú csapatban vannak neveltjei. Volt olyan Magyar Kupa döntő, ahol a két csapat összesen 14 kezdő játékosából 13 az ő játékosa volt valamikor.”

Ziegler Diána, a DFVE volt játékosa Mihók Attilával kapcsolatban úgy fogalmazott: „Szerencsésnek érzem magam, hogy éveken át a vízilabda sportág egyik meghatározó edzőjével dolgozhattam együtt. Tájékozottságának és szakmai tudásának köszönhetően több éve a hazai és nemzetközi porondon is kiemelkedő helyen végzett a csapataival. Valamint több olyan játékost nevelt ki, akik meghatározó szerepet töltöttek/töltenek be a válogatott csapatban. Soha nem csak az elvégzett munkának a minősége volt fontos számára, hanem az is, hogy egy olyan légkört alakítson ki, ahová jó tartozni. Olyan sokat tett az egész közösségért, hogy a klub sikerességének részben ez is lett a kulcsa.”

Garda Krisztina, a DFVE játékosa 11 éve dolgozik Mihók Attilával: „Először csak a junior válogatottban volt az edzőm majd 2013-tol klub edzőm lett. Ettől az évtől vagyok a felnőtt válogatott tagja, ahol számos eredményt értünk el. Mihók Attilának nagyon sokat köszönhetek; elsősorban szakmailag, de emberileg is. Már több mint húsz éve rengeteget tesz a vízilabdáért és a városi sportéletért. Nagyon megérdemli ezt a díjat.”

Azzal, hogy ez idő alatt ilyen sikeres egyesületet épített fel, városunk, egyúttal a magyar sport hírnevét egyedülálló módon öregbítette. Ennek köszönhetően mára egyre több gyermek választja a sportágat, nap mint nap több száz gyermek ugrik a Fabó Éva Sportuszoda medencéjébe, bízva abban, hogy egyszer ők is Dunaújváros színeit képviselhetik különböző világversenyeken. Vagy éppen – szintén nem elhanyagolható módon – választják az egészséges életmódod, tanulnak meg úszni az egyesületben. 

Geraldine Mahieu, a DFVE játékosa úgy véli a bátrabbak hallhatják Mihók Attila hangját az uszodában, de csak a legszerencsésebbeknek adatik meg hogy az edzőjük legyen. Nekem ez 2017 óta lehetséges. Meglátta bennem a potenciált, mert ő képes arra, hogy ráleljen a jövő tehetségeire. Szenvedélye és odaadása a vízilabda, mint játék iránt, határtalan. Elköteleződése, hogy olyan élményeket szerezzünk, amit sosem felejtünk el. Ezek a tulajdonságok teszik őt egy inspiráló személyé. Nem olyan könnyű mindennap követni az őrült ötleteit, de biztos vagyok benne, hogy az út végén minden kifizetődik. Attila meg tudja tanítani a kicsiket és nagyokat arra, hogyan lépjék át a határaikat, ami aztán olyan érzést vált ki, ami semmi máshoz nem hasonlítható.”

A kimagasló színvonalon végzett több évtizedes példaértékű és elhivatott sporttevékenységének elismerésként Dunaújváros MJV Közgyűlése a Dunaújváros Sportjáért Díjat a Mihók Attilának adományozta.