A Rudas az ország harmadik legjobbja

A háromnapos, vasárnap véget ért fináléban két négyes csoportban szerepeltek az együttesek. Kovács István – a Rudas testnevelője, a DKKA utánpótlás szakmai igazgatója és az ifik vezetőedzője – csapata két győzelemmel nyitott. 

A budapesti, IX. ker.-i Leövey gimnáziumot 25–16-ra, majd a veszprémi Noszlopy gimnáziumot 31–19-re múlták felül. A csoportdöntőn a NEKA-­játékosokra épülő balatonboglári Mathiász János Technikum csapatától 18–15-re kikaptak. Így másodikként a másik négyes győztesével, a 2019-es és 2020-as bajnokkal, a szintén NEKA-kézilabdázókkal felálló fonyódi Mátyás Király Gimnáziummal kellett megvívni a fináléért. Sajnos ekkor kijött a csapaton a fáradtság, ez volt az ötödik meccsük három nap alatt, így esélyük sem volt megszorítani ellenfelüket, 31–14 lett a vége. A bronzmérkőzésre „visszakapták” a bogláriakat a rudasosok, végül minden erőtartalékot mozgósítva, 27–23-ra nyertek. 

Kovács Istvánnak némi hiány­érzete egyedül az elődöntő miatt van. Nem is a vereség, hanem annak mértéke miatt. – Sajnos ez volt az a ­meccs, amikor kicsúcsosodott az enerváltság, semmi nem sikerült. Nyilván, ekkora különbség nincs a felek között, de így sem hibáztattam a lányokat, hiszen csütörtökön még bajnokit játszottunk az NB I.-ben, aztán pénteken kezdtünk itt. Arra büszke vagyok, hogy a csapat felállt e vereségből, és nagyszerű győzelemmel, éremmel zártunk. Mondtam a lányoknak, bronzot az a csapat nyer, amelyik jobban motivált az előző vereség után. Örömmel láttam, hogy akaratban, temperamentumban is felülkerekedtünk a riválisunkon. A sikerrel pedig a Rudas, a DSZC, a ­DKKA és Dunaújváros hírnevét öregbítettük, és jó visszajelzése a Kohásznál végzett szakmai munkának. Hab volt a tortán, hogy Bartók Dorinát választották a finálé legjobb kapusának – nyilatkozta. 

A szakember megköszönte a DKKA támogatását, hogy a klub egyik gyúrója velük tarthatott: Battyányi Attila a tőle telhető legtöbbet megtette, hogy az erőltetett menetet minél jobban bírják a játékosok, rengeteget dolgozott. Szintén megköszönte a Dunaújvárosi Szakképzési Centrumnak, hogy annak autóbuszával utaztak, és kiemelte a sofőrt, Béla bácsit, aki amiben csak tudta, segítette a játékosokat. 

Kevesebb szó szokott esni a háttérmunkásokról, de Kovács István szerint ők is kellettek az eredményhez. A szakember hangsúlyozta, női kézilabdában ez a bronz­érem a Rudas egyik legjobb szereplése. A lányokról csak a legnagyobb tisztelettel tud beszélni, az érzelmekről nem sokszor esik szó, de rendkívül boldoggá tették, főleg, hogy edzőként neki ez volt az első diákolimpiai döntője. 

– Azt gondolom, bármilyen sportágban vagy tudományterületen országos döntőben szerepelni hatalmas megtiszteltetés, és ezen belül is a harmadik legjobbnak lenni nagy dolog.