Jegyzet

2022.01.27. 09:00

Örök büszkeség

Balogh Tamás

Fotó: Shutterstock

Nem érdem, szerencse a legjobbakkal ismeretségbe, vagy még többe kerülni. Nagy a büszkeségünk, amíg rendben mennek a dolgok, és hasonló a fájdalmunk, ha annak lesz oka. Tisztelve a páratlan sikersorozatát is, de így emlékszem rá. Csollány Szilveszternek az előző tízéves karrierje után, az 1998-as éve is fantasztikus teljesítményt kívánt az eredményei elérésére. Tavasszal a világkupa-versenyeken a gyűrűn Vancouverben első, Párizsban második lett. A szentpétervári Európa-bajnokságon a csapattal hetedik, gyűrűn aranyérmes. A májusi szabaei világkupa-döntőn ismét első. New Yorkban a Jóakarat játékokon lólengésben a nyolcadik, gyűrűn ötödik. 

 

Ezek után, októberben ismerhettük meg őt személyesen. A sokak számára egy életre elegendő diadallal a háta mögött érkezett Dunaújvárosba, aminek sportélete akkorra érte el az eddigi legnagyobb sikereit. Egy, a további sikerekre éhes, jó közösségbe érkezett. Pillanatok alatt gyökeret vert nálunk. Újra tanultuk a nevét, onnét mi is Szilasként emlegettük. Ahogy a pályatársaival, vele sem lehetett hagyományos interjút készíteni. A világon mindenféléről akart beszélni, némi rimánkodás után persze a maga dolgáról is. Fülig érő szájjal fenyegetett miatta, de díjazta, amikor rajtakapott, hogy (lenyűgözve a látottak miatt) meglestem az edzéseit. Nem kellett meghívni, hiszen ő szintén invitálás nélkül, lelkesen és boldogan, trióban is érkezett a szerkesztőségbe. Azt nem mondanám, hogy vendégeskedett, hiszen azonnal beleült a székembe, hogy aztán apróra átnézze a jegyzeteimet, és elvárta róluk a részletes magyarázatot. Egyszer csak bejelentette, hogy onnantól ő is a stábunk egyik tagja. Örömmel vette a kínálást, főleg a csemegéket. Borzasztóan imponált neki a piros lámpa, ezért minden fenyegetés ellenére olyankor szeretett belépni az adásban lévő stúdióba. Bajt persze soha nem csinált, hiszen végtelenül tisztelte az élő produkciót. Nyilvánvalóan mindenféle műfajban. 

A további sport sikerszériáját nem emlegetem, hiszen újra tele van vele a sajtó. Azt azért elmondom, hogy 2000-ben a Sydney Olimpiát nézve én is könnyes szemmel tomboltam az aranyérmes gyakorlata után, és állva tapsoltam, amikor a záróünnepségen vitte a zászlót. Örökre büszke maradok rá. És most újból fényes lett a szemem a Szilas miatt, amikor megtudtam, hogy Csollány Szilveszter, aki a Dunaferr SE eddigi egyetlen olimpiai bajnoka, a hétfői nappal végleg visszavonult. 

Örökre Bajnok maradsz! 

 

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában