Nem keres kifogást, és előrenéz Gyuszkó

A dunaújvárosi sportembernek, Gurisatti Gyulának volt dolga bőven 2021-ben. Első számú feladata a tokiói paralimpián volt, ahol sportlövészetben indult. 

Tokióban a huszonöt méteres sportpisztolyban, a tízméteres légpisztolyban és az ötvenméteres szabadpisztolyban szerepelt, és a világkupás eredmények alapján úgy érezte, a nyolcas döntőbe jutásra van esélye valamelyik számban. Azután lett egy 25., egy 27., és egy 24. helye. 

– Komoly gondjaim voltak, hiszen év közben elkaptam a koronavírust, ki kellett hagynom elég sokat. A járvány miatt csak öt nappal korábban érkezhettünk meg a helyszínre, nem tudtam megoldani az átállást. A legnagyobb gondom a klímával volt, borzalmas volt a páratartalom, nehezítette a helyzetet, hogy a klímás szállodai szobából a párás, meleg levegőre kellett kimenni. De ezt minden európai versenyző nehezen viselte. Sajnálom, hogy így sikerült a szereplésem, de úgy gondolom, még megpróbálom 2024-ben a párizsi paralimpiát. 

Ez nem kis teljesítménynek számítana, hiszen Gurisattinak már az ötödik paralimpiája lenne, és már Tokióban is ő volt a mezőny legidősebb versenyzője. 

Ősszel azután „Gyuszkó” sportágat „váltott”, tagja volt a magyar horgászválogatottnak a vb-n, itt sem kedveztek neki a körülmények. 

– A szlovéniai Radecében volt a vb, ahol úgy sikerült a versenyzésem, mintha háttal ültem volna a víznek. A legrosszabb helyet kaptam, három folyó torkolatánál, itt gyakorlatilag nem lehetett halat fogni. Az egyéni eredményemet nem is említem, nagyobb fájdalom, hogy az éremesélyes válogatottunk hatodik lett, és miattam úszott el a dobogó. Kétszeres egyéni világbajnokként többet vártak tőlem a társaim. Ha a paralimpiát és a horgász-világbajnokságot vesszük figyelembe, akkor azt kell, hogy mondjam, a tavalyi évem nem úgy sikerült, ahogy terveztem. Kifogásokat nem keresek, de hogy elkaptam a koronavírust, az biztos, hogy befolyásolta az eredményességemet, és ne feledkezzünk el arról, hogy ötvenhat éves vagyok, az idő számomra már nem kedvez a sportban. 

Nem beszéltünk még a nagy szerelméről, a búvárúszásról, amiben balesete előtt, amikor egy oxigénpalack felrobbant, és mindkét lábát súlyosan megsebesítette, négyszeres világbajnok volt, most pedig edzősködik. – A DVCSH UBSE szakmai munkáját irányítom, tizenkét és tizennyolc év közötti gyerekekkel foglalkozunk. Szerencsére tehetséges gyerekek járnak hozzánk, most harmincan vagyunk a tájoló és az uszonyos szakágban. Az utánpótlás-bajnokságokban szép eredményeket értünk el. Nem panaszkodni akarok, de itt is volt probléma bőven. Sokáig zárva volt az uszoda a felújítás miatt, majd jött a járvány, alig tudtunk edzeni. Mára szerencsére konszolidálódott a helyzet, derülátón nézek a jövőbe.