A női vízilabdázóké lett az Év csapata-elismerés a gálaesten

A Nemzeti Színházban tartott gálesten (az egyéni győztesekről és a kategóriák végeredményéről a 15. oldalon olvashatnak – a szerk.) a csapatok között a férfi és női vízilabda-, illetve a férfi labdarúgó-válogatott végzett az első három helyen. Közülük lett a végső győztes olimpiai harmadik helyével, a sportág első ötkarikás medáljával történelmet író női pólócsapat, amelynek jelenleg három, dunaújvárosi játékos a tagja. 

A teátrum színpadán a csapatkapitány, Keszthelyi-Nagy Rita így fogalmazott a díj átvétele után, akit a szövetség honlapja idézett: – Rendkívül megtisztelő számunkra ez az elismerés, mert a mindent jelenti nekünk ez a bronzérem, amely a magyar női vízilabda történetében az első olimpiai érem. Azok, akik az előző olimpiákon negyedik helyen végeztek, pontosan tudják, hogy ez tényleg mennyit jelent. Azok számára is sokat, akik előttünk tettek ezért a sportágért, valamint azért, hogy mi ott állhassunk a dobogón Tokióban. Azt hiszem, az egész csapat nevében mondhatom, hogy köszönjük családjainknak a támogatást, a sport­egyesületeinknek, a Magyar Vízilabda Szövetségnek és a Magyar Olimpiai Bizottságnak, hogy mindig hittek bennünk. A legfontosabb, hogy az elmúlt öt év alatt új csapatot építettünk, megtanultunk együttműködni. Mindenki vállalta a feladatát, ha valakinek rosszabb napja volt, előrébb lépett más, aki vitte a hátán a csapatot. Az együtt dolgozás és hit erre képes. 

Az ünnepségen a DFVE klubját Garda Krisztina, Szilá­gyi Dorottya és Gurisatti Gréta képviselte. A lányok gyönyörű ruhája, sminkje – amiben a hétköznapok során a legritkábban látni őket – is még csillogóbbá tette őket. Az eredményhirdetés után pedig ezt csak fokozták a hatalmas mosolyokkal. 

– Az is nagy szó, hogy az első három közé kerültünk, de bíztam a sikerünkben, hiszen mégiscsak egy történelmi eredményt értünk el. Nagyon boldogok vagyunk, hogy végül minket tartottak erre a díjra méltónak a sportújságírók, de elsősorban arra vagyunk büszkék, amit Tokióban elértünk. Az volt a hab a tortán, ez a díj meg azon a cseresznye. A csütörtök ismét szép nap lett az életünkben, ami újabb motiváció lehet, egyben komoly visszaigazolása annak, ezek szerint mások is látják és értékelik, évek óta milyen kemény munkát fektettünk abba, hogy végül ilyen eredménnyel zárjuk az olimpiát. Jó volt megint egy napra visszacsöppennünk ennek örömmámorába, kicsit ünnepeltünk is, de pénteken reggel már edzés volt – mondta lapunknak Gurisatti Gréta, aki azért megjegyezte: nehéz lehetett a jelöltek teljesítményeit összehasonlítani. A kiváló játékos hozzátette, akkor sem lettek volna szomorúak, ha nem ők nyernek, és mivel versenyeznek eleget, ezt a díj­átadót nem annak, hanem ünnepnek tekintették. 

– A színházban ott voltak hazánk legjobb sportolói, köztük világklasszisok, akik olyan eredményeket értek el, ami Magyarország egyik legnagyobb büszkesége kell, hogy legyen. Sokunknak voltak ott példaképei, akiket akár a televízió előtt néztünk még, vagy most az olimpián szurkoltunk nekik. Teljesen más és nagyon jó érzés, amikor utána odamehetek gratulálni valakihez, beszélgetni és megismerni a valódi énjét. S most már mi is egy olyan csapat vagyunk, amely közéjük tartozhat, a gála után pedig felemelő volt fogadni a köszöntéseket, például Szilá­gyi Árontól, vagy Lőrincz Tamástól és a többi klasszistól. Az, hogy ilyen sportolók mondják ezt, teljesen más értékkel bír, mert ők aztán igazán tudják, az eredmények és sikerek mögött mennyi munka van – tette hozzá. 

Felvetettük, ez a díj segíthet a női vízilabda „térképre helyezésében” is, elismertségének, népszerűségének növelésében. Gréta szerint az a munka, amit évek óta a dunaújvárosi klub, a női vízilabda egésze belefektet, most először látszik, hogy akkora szerepet és figyelmet kezd kapni, amit teljesen jogosan igényelne és meg is érdemelne. 

– Csipes Tamara beszédére utalva igenis az újságíróknak nem csak akkor kell ott lenni, vagy sok-sok cikket írni, ha valakinek jól sikerült egy versenye. Akkor is meg kell látni az embert, a sportolót, amikor nem úgy jött össze, és nem beleesni abba a hibába, hogy egyből túlzott negatív kritikákkal illessék. Egyébként például amíg nekünk egy Euroliga-mérkőzésünk nem látható a televízióban, addig sajnos nehéz népszerű sportággá tenni a női vízilabdát. Azért jó úton haladunk, bízom benne, ezzel a kitüntetéssel az a csapategység, amit képviselünk kezd ráragadni az újságírókra, az országra. Mi is olyan együttessé válunk, amelyet szívesen látnának az emberek.