Itt a soproni, ruhás fürdés ideje

– Azt mondta, majd vasárnap megmondja, jó volt-e, vagy nem a sabadelli szereplés. Nos, nemhogy az, bravúros és fantasztikus lett, újra Európa legjobb nyolc együttese között vannak! 

– Nagyon erős sorsolást kaptunk, azt gondolom, messze ez volt a legnehezebb csoport. Az egyik ellenfelünk, a Sabadell e sportágnak a Real Madridja, komplett világválogatott. A másik az a Mataro, amelyik igyekszik tartani a lépést velük. Csak jelzésként: a fogadóirodáknál mindkettő benne volt a legjobb három között, az oddsok pedig elég objektíven kezelik a kérdést. Ennek ellenére most is megcsináltuk a nagy bravúrt, amit igazából senki nem gondolt volna és a szakma sem várta. Döntő jelentőségű volt, hogy az első meccsen néggyel vertük a Matarót, ezt a sportban csodának hívják, mert győzelmi esélyünk sem volt jelentős, nemhogy ilyen különbséggel. Persze az is kellett, hogy a Sabadelltől, ha úgy lesz, ennél kevesebbel kapjunk ki. Nos, meg kell mondjam, az is bravúr, majdnem négy negyeden keresztül meccsben tudtuk tartani, és csak hárommal nyert. Ezzel pedig eldőlt, a két spanyol csapat nem tudott kigolyózni minket az utolsó, egymás elleni meccsükön. 

– Önnek is meglepetés volt akkor a csapata remeklése? 

– Amikor a ­Sabadell-meccs után leültünk, elkezdtünk matekozni, hogy pluszban vagyunk és saját sorsunkról tudunk dönteni a Fradi ellen vasárnap. Utólag tudatosult bennem, mekkora tett volt, hogy a két meccsből három ponttal és plusz gólkülönbséggel jöttünk ki. Ez volt az egyetlen esélyünk, mert ha a Sabadelltől többel kapunk ki, akkor a spanyolok megoldják, ketten menjenek tovább. Egyébként abszolút kompetens félnek tartottak minket, hiszen látják, évek óta mit mutatunk fel a nemzetközi színtéren. Sokkal kevésbé lepődtek meg a teljesítményünkön, mint én megint, hogy az ismét jelentősen kicserélődött csapat erre volt képes a sztár­alakulatokkal. 

– Az is számított, megfiatalított együttese elbírta a terhet? 

– Ilyen nem volt a vállakon, mert azt kértem a kezdés előtt, új fogják fel, egy nevelőklubból a felnőttválogatottba próbálunk minél több játékost adni. Ez pedig egy olyan köztes állomás, aminek örülni kell, és mindenki arra használja, próbáljon érvényesüni. Persze nem tudtuk, ez mit fog jelenteni, de ismét továbbjutottunk! 

– Azért a Fradi elleni utolsó meccsnek már komoly tétje volt, hisz’ ha nyernek, második helyen végeznek. Döcögősen is ment egy ideig. 

– Ellenfelünk tudta, már nem lehet továbbjutó. Ezért nem volt olyan habitusú a találkozó, mint egy bajnoki. Az utolsó meccsek mindig ilyenek, amikor már csak ezt kell behúzni, akkor jönnek a blokkok, kapufák. Igen, kaparni kellett a vezetésért, de utána sikerült lehiggadni és nyerni. 

– Így megint arról beszélhetünk, ismét valamelyik európai kupában négyes döntőt játszanak. 

– Ez valóban nagy dolog, de sajnos nincs túl nagy vissz­hangja, vagy reklámja. Úgy érzem, ami sportteljesítmény tekintetében történik, elsősorban a városra gondolva, azt mindenkinek együtt kellene megélnie és beépíteni identitásába, a hétköznapok érzéseibe. Megint van egy csapat, amely évek óta az abszolút nemzetközi elit tagja. Ahogyan Veszprémben, Szegeden, Győrben azonosulnak az emberek ­csapataikkal. Nem azt mondom, nem tudnak rólunk, mert mindenütt megveregetik a vállunkat, de mégsincs meg az a kapcsolat, ami igazából nagy örömmé tenne egy ilyen sikert, hogy lássuk, a város lakosainak is az. Nehéz ezt hosszú távon fenntartani, most megint olyan szériában vagyunk, mint a 2000-es évek elején. Ez óriási lehetőség a dunaújvárosi, környékbeli gyerekeknek, hogy lássák a lehetőséget, el lehet jutni magas szintre, ebben a városban is lehet valaki sikeres. Ez pici hiányérzet, hiába jutunk évente még előrébb, és mutatunk be még nagyobb bravúrokat, úgy érzem, ez beragad az uszodába a csapatöltözőn belül. 

– Ilyen sikerélmények után jön a Magyar Kupa-elődöntő az UVSE ellen. Ez előny lehet? 

– Ők is nagyszerű hétvégén vannak túl, hiszen megnyerték Euroliga-csoportjukat, ilyen szempontból mentális fórunk nincs. Ám azt beszéltük a barcelonai torna előtt is, itt esélyünk akkor lehet, ha sikerrel és pozitív szakmai élményekkel zárjuk szereplésünket. Ez megtörtént, most már csak az van hátra, az Újpestet is legyőzzük, mondjuk fizikálisan sokat kivett a múlt hétvége. Egy nap pihenő jutott, aztán újra edzésbe álltunk, ez van, de még ezt a hetet valahogy kibírjuk. Nagyon-nagyon szeretünk Magyar Kupát nyerni, szívesen hazahozzuk idén is. Ráadásul a soproni új uszodában nem fürödtem még ruhástul. Éppen itt van ennek is az ideje!