Történelmet írtak azzal, hogy dobogóra állhattak Tokióban

Pár másodperccel a vége előtt Magyari Alda az olimpia legfontosabb védését mutatta be egygólos magyar vezetésnél, majd pedig a kapus nélkül, plusz mezőnyjátékossal támadó, üres orosz háló felé hajította a labdát, miközben többen kiabáltak neki, hogy ne! Aztán miután a játékszer gyönyörű ívet leírva, az örökkévalóságnak tűnő idő alatt behullott a legjobb helyre, hatalmas öröm tört ki a magyar válogatott és szakmai stáb tagjai között.

Pedig már úgy tűnt, nem lesz ilyen krimi a meccs vége, hiszen vezettünk 7–5-re, ahonnan az oroszok a harmadik negyedben egy három nullás rohammal fordítottak. Aztán az utolsóban aztán fantasztikus játékkal sikerült fordítani, és megszerezni a magyar női vízilabdázás első olimpiai érmét, azaz a csapat beírta magát a sportlexikonokba. A sikerben alapos része volt a dunaújvárosi klubnak, hiszen a DUE-Maarsk csapatát négy játékos, Garda Krisztina, Gurisatti Gréta, Magyari Alda és Szilágyi Dorottya képviselte. Azonban ne feledkezzünk meg a dunaújvárosi születésű és nevelésű Szücs Gabrielláról sem, ő 2010-ig csak nevelőegyesületében szerepelt, majd a 2011/12-es szezonban is. 2014-től az UVSE játékosa. Szintén fontos szerepet töltött be Vályi Vanda, aki hat szezont játszott Dunaújvárosban, s tavaly távozott a Ferencvároshoz. Ő elmondta korábban, mindent, amit elért pályafutása során, ennek a csapatnak köszönheti, nem tud elég hálás lenni ezért. Amikor tizennégy évesen eljött otthonról, Mihók Attila vezetőedző megmutatta neki, hogy ez az útja.

Apropó mester, az ő számára is hatalmas elismerés lehet az olimpiai harmadik helyezés a hosszú évek alatt végzett példaértékű munkájáért.

De vissza a meccshez, szóval miután Magyari lövése bement, és megszólalt a duda, elérzékenyülő játékosok ünnepeltek, akik még a nyilatkozatok alkalmával is többször meghatódtak. Ezeket a szövetség honlapja idézte.

Szücs Gabriella könnyes szemmel hallgatta a Himnuszt, majd a meccs végén már az örömkönnyek törtek elő belőle: – Hihetetlenül büszke vagyok a csapatra, ezt a győzelmet tényleg így értük el: csapatként. Az elődöntő óta megbeszéltük, hogy az is rajtunk ment el, tehát akkor nyerhetünk most, ha egységben folytatjuk. A taktikai felkészültségünk megvolt korábban is, csak akkor az össz­játékunk nem működött. Nekünk valahogy a harmadik negyed a kritikus, most is megakadt ott a támadójátékunk. Viszont sokkal nagyobb az erő ebben a csapatban, mint korábban bármikor: még akkor is egymást erősítettük, amikor az oroszok átvették a vezetést. Azonban hihetetlen védekezéssel és nagy lelki plusszal jöttünk vissza. Megszereztük a magyar női vízilabdázás első olimpiai érmét, márpedig ezért jöttünk!

Magyari Alda: – Nagyon csalódott voltam az előző meccs miatt, mert nem a spanyolok vertek el minket, hanem mi magunkat. Ezen a meccsen viszont egy pillanatra sem hagytuk azt, hogy az orosz csapat elhiggye, az övé lehet a bronzérem.

Szilágyi Dorottya az egész tornán remek teljesítményt nyújtott: – Nagyon sok év munkája ez. Működött amúgy az adrenalin, szóval nem emlékszem annyira a meccsre, de igazából egy pillanatra sem éreztem azt, gödörben vagyunk. Végig bennünk volt a hit, biztos voltam bennem, hogy vagy így vagy úgy, de nyerünk. Hogy most kire gondolok? Arra a 12 lányra tudok csak gondolni, aki ezt a bronzérmet velem kiküzdötte.

Gurisatti Gréta egy zászlóval a kezében érkezett a vegyes zónába: – Én csináltam otthon. Azért jöttünk, hogy megszerezzük Magyarország első olimpiai érmét női vízilabdában, sikerült. Lehetne fényesebb, persze, lehetne erről beszélni, de szerintem nagyon szépen csillog, mert nagyon sokat dolgoztunk érte. Remélem, hogy aki ezt látta, büszke ránk.

Bíró Attila szövetségi kapitány: – Nem ragoztam túl a szünnapot, ugyanakkor néhány embert fel kellett hozni a kisebb-nagyobb gödörből, ez hála az égnek, sikerült. Igénybe vettük a mentáltréner csapatot, de online is beszélgettek a lányok az otthon tartózkodó stábtagokkal. Ez a komoly tartás, ami a harmadik negyedben sem tört meg, segített hozzá minket az éremhez. Egyébként meg az egész olimpián – kisebb-nagyobb kivételekkel – extrát nyújtottunk, ez maximum közeli állapot és eredmény. A meccs előtt azt mondtam, nehogy már ez az orosz válogatott azt higgye, övék lehet ismét a bronz, az öt évvel ezelőtti után megint. Mi másfél éve csak erre készültünk, hogy meglegyen az érem. Hogy nem ezüst vagy arany, nem érdekes, abszolút elégedettek lehetünk az itteni teljesítményünkkel.

A mérkőzés jegyzőkönyve

Magyarország – Orosz csapat 11–9 (2–2, 5–3, 0–3, 4–1)

Magyarország: MAGYARI A. 1 – Szilágyi D., Garda 1, KESZTHELYI-NAGY 2, PARKES, Rybanska 1, VÁLYI V. 3. Csere: Leimeter, Gurisatti 1, Szücs G. 1, ILLÉS 1, Gyöngyössy. Szövetségi kapitány: Bíró Attila.

Orosz csapat: Karnauh – Karimova 1, PROKOFJEVA 2, Szoboljeva, Timofejeva 1, Ivanova, GLIZINA 2. Csere: Berszneva, Vahitova, SZIMANOVICS 2, Fedotova, Szerzsantova 1. Szövetségi kapitány: Alekszandr Gajdukov.

Gól emberelőnyből: 10/5, illetve 11/3.

Gól ötméteresből: –, illetve 1/1.

Kipontozódott: Vahitova (21. p.), illetve Rybanska (27. p.).

Kanada lett a hetedik, miután 16–7-re megverte Kínát, Ausztrália pedig az ötödik helyen végzett Hollandia 14–7-es legyőzésével. A tornát az USA nyerte a spanyolok 14–5-ös kiütésével.