Az Eb bizonyította: védekezni szinte minden csapat megtanult

Dunaújváros

A mindig megbízható védő, a közel hatvan NB I-es mérkőzésen pályára lépő Boldóczki Sándor nem titkoltan az olaszoknak drukkol a fináléban:

– Kimondottan jó a színvonal, izgalmasak a derbik, unalmas meccseket a csoportküzdelmek során sem láttam. A franciák komoly csalódást okoztak, főleg a legnagyobb sztárjaik. Az Eb bizonyította, védekezni szinte mindenki megtanult. A világbajnok gallok rendelkeznek a legerősebb kerettel, de ez ezúttal a 16 közé jutáshoz volt elegendő. A belgák vezetik a világranglistát, mégsem gondoltam, hogy ott lesznek a végelszámolásnál, a korábbi világversenyeken sem alakítottak nagyot, hiába roppant erős a keretük. Náluk nem zajlott le a fiatalítás, mint mondjuk a spanyoloknál, ugyanazok a labdarúgók alkotják a gárda magját, akik korábban. Mindössze Eden Hazard öccse, az amúgy rendkívül jó futballista, Thorgan került az együttesbe. Hozta magát, de már ő sem tini, 28 éves, a belgák nem voltak elég jók, hogy éremért küzdjenek. A portugálok ellen estek ki, Lukaku és társai jól futballoztak, nyomás alá helyezték Ronaldóékat, de nem tudtak betalálni. Az angolok kapcsán azt mondja, szervezettek, stabilak, de nem esett hanyatt a szigetországiaktól. – A dánok elleni elődöntőben az északiak látványosabban, labdabiztosabban futballoztak, technikásabb játékosaik vannak. Más kérdés, hogy nem tudtak gólt lőni. Nem vagyok biztos abban, hogy az angolok megérdemelten jutottak a döntőbe, ha erre a meccsre nem Londonban kerül sor, lehet, egészen más a végeredmény, a mindent eldöntő tizenegyes szerintem erősen véleményes volt. Az olaszok játéka nagyon tetszik, remekül futballoznak, az első meccstől kezdve azt hozzák, ami egy aranyesélyes együttestől várható. Korábban azt szoktuk meg tőlük, hogy a védekezés az alapja mindennek, Roberto Mancini átalakította, megreformálta a játékukat, nyilván most is figyelnek a hátsó alakzatra, ez a kiindulópont, de gyorsan lendülnek támadásba. Szenzációs játékosaik vannak, Lorenzo Insigne és Federico Chiesa remekel elől, nagyon gyorsak, technikásak, odaérnek mindenhova. Hátul pedig van három oszlop, a védelemben Chiellini és Bonucci, mögöttük pedig a kapus, Donnarumma, eddig még nem nagyon hibáztak.

A mieink játékával kapcsolatban közli, a viadal előtt úgy gondolta, nagyon nehéz lesz egyáltalán gólt, illetve pontot szerezni. Ezzel szemben összejött három találat és két pont, a fiúk csak dicséretet érdemelnek. „Félelmetes csoportba kerültünk a két, legutóbbi világbajnokkal és az Európa-bajnokkal, ennél erősebb négyes nem volt, még akkor sem, ha a három továbbjutó a következő körben elbukott. A kapitány, Marco Rossi nagyszerű taktikát dolgozott ki és fejlesztett tökélyre, ami még hiányzik, hogy az előre játékban hatékonyabbak legyünk. Ha ezen sikerül javítanunk, még eredményesebbek leszünk, kijuthatunk a katari világbajnokságra. Érzékenyen érintette a csapatot, hogy Szoboszlai Dominik, illetve az ő cseréje, Kalmár Zsolt sérülés miatt nem szerepelhetett, emiatt az igazán váratlan húzások elmaradtak. Viszont az ő távollétük megnyitotta az utat Schäfer András előtt. Pokoli erős csoport volt, senki sem várta a továbbjutást, mégis majdnem sikerült, le a kalappal a fiúk előtt. Ezentúl az elvárások nagyobbak lesznek, ez nyilvánvaló. Másik, könnyebb kvartettből esetleg továbbjutottunk volna, viszont a drukkerek lehet, természetes dologként kezelik az esetleges továbbjutást, ami talán görcsössé tette volna a fiúkat. Komoly súlyt jelentett volna, ha itthon játszol, és verhetőnek tűnő ellenféllel találkozol. Az nagy fegyvertény, hogy a németeknél, a portugáloknál és a franciáknál is többet futottunk, mindent elmond a csapat erejéről.”

Az olaszok és az angolok mérkőzésével vasárnap véget ér a labdarúgó Eb

Kenyeres Imre három éven át volt a honi szövetségi kapitány, Egervári Sándor segítője, előzőleg dolgozott szövetségi kapitányként Grenadában, hat éve a Vidi utánpótlását irányítja.

– Nagyon jó mérkőzéseket láthatunk, van izgalom, dráma, hosszabbítás, tizenegyesek. Többször a csoportküzdelmek során az utolsó, harmadik meccsen dőlt el a továbbjutás, a harmadik helyezettek közül ki mehet tovább, a gólkülönbségnek is óriási jelentősége volt. Ez egy kimondottan jó Eb, szinte minden meccset élveztem, leginkább az olasz–spanyol-elődöntőt. Az olaszokat élmény nézni, ahogy egy szerelésnél ünneplik egymást. Hatalmas edzői fegyvertény, hogy sikerült így összekovácsolni a brigádot. Teljesen mást láttam a franciáknál, az Eb előtt úgy gondoltam, ők az egyik, vagy talán a legnagyobb esélyesek, aztán nagy csalódást okozott a játékuk, a viselkedésük. Az olaszok melletti másik döntős, az angoloké jól felépített csapat, bárkinek a játékát tönkre tudják tenni, a középpályán kőkemény játékosaik vannak, a támadósorban pedig két, olyan kvalitású csatár, mint Kane és Sterling, akik bármikor képesek gólt szerezni. Ezzel együtt is az olaszok sikerét várom, ők a legjobbak. Az olaszoknál több, kreatív, előre jobban futballozó játékos van, mint a szigetországiaknál.

Egervári Sándor, a bajnoki újvárosi gárda sikeredzője, a későbbi szövetségi kapitány azt mondja, érdekes, sőt, váratlan a torna forgatókönyve, a legesélyesebb gárdák gyorsan elvéreztek.

– Ez a legnagyobb meglepetés, a mi csoportunk három meghatározója hamar lejáratta magát, a végső sikerre leginkább a gyors, kreatív futballra képes franciákat tartottam, ám a futball csapatjáték, ebben pedig ők ezúttal nem jeleskedtek. Nem viselkedtek igazi közösségként, egymásban keresték a hibát. Sajnáltam, hogy ezúttal ennyire voltak képesek, nem is érdemelték meg, hogy érmet szerezzenek. A jól védekező csapatok sikeresek, az olaszok ilyenek, bár hozzáteszem, a támadójátékuk is rendkívüli. Az angolok is stabilak hátul, jól megszervezték a védekezést, fegyelmezetten teszik a dolgukat, de ugyanez igaz a mieinkre és a csehekre is. Ebben a témakörben élen jártunk mi, nagyszerűen teljesített nemzeti együttesünk. Az Eb előtt az angolokat nem vártam a fináléba, de a támadójátékuk nagyot fejlődött, Harry Kane és Raheem Sterling remekel, utóbbit tartom a torna legjobb csatárának.

Gróf András, a Boldóczkival együtt szereplő jobbhátvéd, a Dunaferr 2000-ben bajnoki címet szerző együttesének ügyvezetője szerint a legszervezettebb együttesek jutnak legmesszebbre.

– Akadnak jobb és rosszabb összecsapások. Kicsik, vagy kisebb gárdák is ott lehetnek a végelszámolásnál, ha szisztematikusan futballoznak. A három évvel ezelőtti világbajnok franciáktól és a hosszú ideje veretlen olaszoktól sokat vártam, az előbbiek gyorsan kipottyantak, a taljánok lelkesedése és játéka rendkívüli. A torna elején játszottak igazán jól, a spanyolok elleni elődöntőben elmaradtak korábbi önmaguktól, ám elképesztő küzdőszellemmel továbbléptek. A szintén finalista angolok sem művelik rosszul a futballt, jobbak a dánoknál, de úgy gondolom, a tizenegyesük nem volt jogos, egy ilyen büntetővel nem elegáns eldönteni egy elődöntőt.

A magyar csapatról megjegyzi, Marco Rossi gárdája egyértelműen várakozás felett teljesített.

– Ha a rajt előtt valaki azt mondja, ennyi pontot szerzünk, azonnal elfogadtuk volna. Sajnáltam a fiúkat, nagyon közel volt a továbbjutáshoz Münchenben, megérdemeltük volna. Többet kaptam tőlük, mint vártam, játékban és eredményben is. Ahogy a világ legtöbb csapata, mi is szervezettségben léptünk előre leginkább, messzebb is juthattunk volna, ha van még egy-két egyéniségünk, kiemelkedő játékosunk. Nem csak a sérülés miatt hiányzó Szoboszlaira és Kalmárra gondolok, hanem a 2016-os Eb-n akadtak kiemelkedően teljesítő, meghatározó személyiségeink, akik már nincsenek jelen.

A balhátvéd, Kóczián Ferenc tagja volt a Dunaferr ezredfordulós, bajnoki címet szerző együttesének, közel száz mérkőzésen szerepelt a legmagasabb osztályban.

– Úgy gondoltam, a mi négyesünkben szereplő három gárda sikeresen szerepel majd, aztán a 16-ból sem tudtak továbblépni. A francia válogatott ezzel a kerettel nagy csalódás volt, három éve nagyon jól futballoztak a vb-n, nem véletlenül lettek aranyérmesek. Kylian Mbappe önmagához képest gyenge produkciót nyújtott, képes sokkal jobban futballozni, de igaz ez Antoine Griezmannra is. A dánokat nem vártam a négy közé, azonban megérdemelten jutottak idáig, komoly esélyük volt a fináléra is. A mieink játéka nagyon tetszett, végig szervezetten, jól futballoztunk, remek taktikával. Ami fontos volt, hogy a hazai meccsek telt ház előtt kerültek megrendezésre, olyan volt a hangulat, aminek egy ilyen világ­eseményen lennie kell. Másutt, a meccsek többségén nem ez volt a helyzet, tízezer néző elveszik a hatalmas arénákban, lehangoló a látvány.

A magyar együttesben Schäfer András bátor, érett játéka tetszett neki a legjobban, a németek ellen különösen extra futballal jelentkezett. Valamint végig kiválót nyújtott a Vidi játékosa, Fiola Attila is, aki minden poszton megoldja a feladatát. „De nem érdemes kiemelni senkit, nálunk mindenki nagyszerűen futballozott.”