2021.01.17. 19:00
Tíz év után a bajnokságban is újra a csúcsra érhet a csapat
A napokban múlt nyolc és fél éve annak, hogy visszavonult az aktív játéktól a vízilabdás klasszis, Primász Ágnes, aki pályafutása húsz évéből tizennyolcat Dunaújvárosban játszott. Hamu (beceneve a Hamupipőkéből maradt rajta) ma már a partvonalon segíti a jövő generáció hölgyeit.
Fotó: LI
A DUE-Maarsk Graphics csapatának szakosztályvezetője még mindig szívesen emlékszik vissza játékoséveire. Mint mondta, már az elején kiderült, hogy őt nem a kapuba szánták az égiek.
– Mélyen megmaradt bennem, amikor az első edzésen beállítottak a kapuba, én meg csak szedegettem ki a hálóból a labdákat – ezzel be is fejeződött kapuskarrierem – mondja mosolyogva. – Ellenben lövőként más volt a helyzet, lételememmé vált a gólszerzés, nagy szerelem lett a póló. Élveztem, hogy kulcsszerep hárult rám éveken át.
Karrierjét teljesnek érzi, Európa-bajnoknak is mondhatja magát
Karrierjét teljesnek érzi, Európa-bajnoknak, magyar bajnoknak, Magyar Kupa-győztesnek mondhatja magát.
– Már sok-sok éve annak, hogy nem játszottam magas szintű mérkőzést, de azt gondolom, kerek volt a pályafutásom, amennyit éreztem magamban, annyit lenyomtam a vízben. Az utolsó 1,5-2 évből már így is úgy próbáltam kihozni a legtöbbet, hogy gyermekem otthon várt, ami azt is jelentette, bármennyire is szeretnéd, már nem a sport az első az életedben, így pedig nehéz száz százalékot nyújtani az edzéseken, mérkőzéseken. A mai napig nagyon szeretem nézni a vízilabdát, nőit és férfit egyaránt, hazudnék, ha azt mondanám, egyszer-egyszer nem ugrik be a fejemben, hogy egy adott szituációt én máshogy oldottam volna meg, de azért a vízbe már nem ugranék be. A masters Eb és vb nagyon jó alkalom volt az aktív pályafutásom után, hogy még egy kicsit levezessek, egy kicsit jól érezzem magam a régi társak körében.
A volt játékos nem szakadt el az uszodától, hiszen a felnőttcsapatnál Mihók Attila munkáját segíti, emellett szakosztályvezető lett. Nagyon büszke az övéire, hogy ebben a furcsa, kurta szezonban ilyen teljesítménnyel rukkoltak elő. A titok az volt, hogy játékosai a vírus első hulláma alatt sem álltak le, végigdolgozták a karanténidőszakot, s ebből sokat profitáltak az új szezon elején: megvédték Magya Kupa-címüket, és a bajnokságban kilenc mérkőzést követően nyolc győzelemmel és egy döntetlennel állnak a tabella élén.
– Nagyon érdekes év volt ez a 2020-as. Először is úgy zártuk a 2019-est, hogy végre sikerül a Magyar Kupát elhódítani, majd hirtelen mindennek vége lett, 2020 márciusára pedig nagyon ment a csapat szekere. Nagy reményekkel vágtunk neki a 2019/20-as bajnokságnak, és az Euroligában sem az esélytelenek nyugalmával szerepeltünk, ott is hatalmas részsikereket értünk el. Pont emiatt azt gondolom, mindenkiben maradt egy óriási űr és hiányérzet. Kicsit úgy érzem, hogy ez a vírushelyzet olyan lehetőségeket vett el tőlünk, amelyekkel akár újra történelmet írhattunk volna a 2018-as európai szuperkupa megnyerése után. De mint tudjuk, a sportban nincsen „volna” vagy „ha”, így ezeket hamar le kellett zárni. Az biztos, hogy a lányok és az edzői stáb talán még soha nem látott elszántsággal kezdett el újra együtt dolgozni májusban, bízva, hogy hamarosan eljön a bizonyítás lehetősége. Szerencsére ez nem váratott magára sokáig, egy rendhagyó nyári Magyar Kupában a lányok ismét a csúcsra jutottak, ami talán kicsit mindenkit kárpótolt az elmaradt lehetőségek miatt. A bajnokságban szintén imponálóan teljesítettünk. Azt azért hozzá kell tenni, hogy a vírushelyzet miatt ezen szakaszból messzemenő következéseket nem szabad levonni, de az mindenképp a csapat erejét mutatja, hogy veretlenül zártuk az őszi szezont.
Mint mondta, a java még csak most jön, hogy 2011 után ismét a csúcsra érjen a Dunaújváros a bajnokságban is.
– Csak februárban folytatódik a hazai versenyfutás, a válogatott játékosokra talán életük legfontosabb és legnehezebb feladata vár, kiharcolni keddtől az olimpiai részvételt Olaszországban. Ezalatt a klubban tovább folytatódik a munka, nincs megállás. Elrajtolt az Olimpiai Kupa, ezen az itthon maradók kapnak játéklehetőséget, valamint jó felkészülés is egyben az Euroliga első fordulójára, hiszen rögtön az olimpiai kvalifikáció után a játékosainknak a nemzetközi színtéren kell bizonyítaniuk.
És ha már az olimpia szóba került, megkérdeztük, szerinte mire lehet képes a válogatott a trieszti selejtezőn, amelybe a DUE-Maarsk négy játékost adott (lásd lenti írásunkat, a szerk.). – Azt gondolom, ez a nemzeti együttes bármire képes lehet. Nyilván van bennem elfogultság, de egy magyar női vízilabda-válogatottban bármi benne lehet. Sajnos elmondható, hogy a teher rajtuk van, hiszen mindenki az olimpiai kvalifikáció kiharcolásával lenne elégedett, legyen az érintett játékos, család, barát, szurkoló vagy bármilyen szakmabeli. Én nagyon bízom a sikerükben, és abban is, hogy ehhez a játékosaink is hozzá tudnak járulni.
A második helyen végeztek a csoportjukban
A Ferencváros elleni vereség után pénteken lapzártánk után a Honvéd ellen játszott az Olimpiai Kupa – amit a válogatott ötkarikás selejtezője miatt
írtak ki az itthon maradottak számára – második csoportmérkőzésén a DUE-Maarsk együttese. Ezúttal magabiztos siker született a hat válogatottat – öt magyar, egy francia – nélkülöző dunaújvárosiak részéről.
BHSE – DUE-MAARSK
9–24 (2–8, 2–4, 4–6, 1–6)
DUE-Maarsk Graphics: Sajben V. – Sajben N. 1, Ziegler 1, Mucsy 4, Brezovszki 4, Szellák 3, Huszti 2. Csere: Balog (kapus), Somogyvári 3, Sümegi 1, Erdélyi 1, Pál 4, Szabó, Jonkl. Vezetőedző: Mihók Attila.
Miután a lányok a második helyen végeztek, ezért a folytatásban a 4–6. helyért játszanak a másik két csoport másodikjai ellen. A DUE-Maarsk kedden és pénteken ugrik majd medencébe. Előbbi meccsen idegenben az Eger, pénteken pedig a Fabó Éva Sportuszodában az UVSE lesz a vendég.