Zselyke és Anna a legkedvesebb szurkoló, akikre bizton számíthat

Most, ahogy közeledtek felém, meglepődtem: a két lány kinézetre nagyot változott. Így szalad az idő! Megnőttek. Nem engedték el a nagy testvér kezét most sem. Nyilván itthon kihasználták a helyzetet, most többet lehetnek Katrinnal. Zselykével és Annával kezdtem a beszélgetést. Nem éppen zseniális, de a lányok számára mégis fontos kérdés volt az első.

– Kislányok, van egy rendkívül tehetséges nővéretek. Mi tetszik az ő kézilabdájában, a játékában számotokra?

Zselyke (6 éves): – Katrin mindig sokat játszik velem. És én azt szeretem, amikor felugrik a levegőbe, és bedobja a labdát a kapuba.

Anna (13 éves), aki jelenleg nem kézilabdázik, abbahagyta: – Katrin rendkívül ügyes, rafinált és kimondottan cseles a játéka. Nagyon tetszenek a mozdulatai, és nagyon sok gólt dob. Most is rettenetesen izgulok érte.

Nos, az az igazság, hogy mindkét testvér véleményét mi magunk is hasonlóképpen megfogalmazhattuk volna. Persze a beszélgetésünk elején gyorsan átestünk a kellemetlen eseményen, a váci csapat, Grosch Vivien együttesének a fertőzöttségén. Abban meg­egyeztünk Katrinnal, hogy remélhetően rövidesen minden rendben lesz, és a tervek szerint elindulhat majd a következő bajnoki szezon. Nyilván ezeket amennyire lehet, el kell kerülni, de át is térhetünk a kézilabdára.

– Katrin, egy „munkahely változás” soha nem egyszerű döntésnek az eredménye. A magyar női kézilabda egyik kiváló csapatához, az FTC-Rail Cargo Hungaria együtteséhez igazolt Dunaújvárosból, addig egyetlen együtteséből. Most már mondhatjuk: kiválóan sikerült a változás, hiszen nem csak itthon, a Bajnokok Ligájában is fantasztikus teljesítményt nyújtott egyből, „beugrása” után.

– Hatalmas lehetőség volt, hogy egy BL-csapathoz kerülhetek, a boldogság mellett azért kicsit nehéz is volt a váltás, hiszen csak tizenegy évet töltöttem Dunaújvárosban, ahol mindig minden segítséget megkaptam. Szerencsére nem egy ismerős fogadott, már a fiatal válogatott csapatban Háfra Noémivel, Márton Grétával is játszottam együtt, de a felnőtt nemzeti csapatból Kovacsics Anikó sem volt idegen számomra. Természetesen a Ferencváros stílusához azért hozzá kellett szokni. A régebbi fradisták, és maga Elek Gábor edző is türelemmel bánt velem. Jó érzés volt látni, hogy a csapat örül nekem, örül, hogy köztük lehetek. Mindenki segített. Az edző mindent elmagyarázott, megindokolt.

– És azután jöttek az eredmények. Potyogtak a Klujber-gólok idehaza és Európában…

– Nem sorolok fel minden szép eredményt, de például megvertük a Bukarestet, kilenc gólt dobtam a Rosztovnak, tizenkettőt a Metznek, kétszer lehettem a hónap játékosa az Európai Kézilabda Szövetségnél… Talán a sikereimben az is közrejátszott, hogy fiatal vagyok, és nem ismertek annyira, nem tudtak felkészülni a játékomból az ellenfelek. Később azért megtudtam, hogy már videózzák a játékomat, és komolyan felkészülnek a megoldásaimból.

– Hogyan látja: Klujber Katrinnal és a többiekkel milyen lesz ez az új Fradi?

– Változott, átalakult a keret, kiváló játékosok érkeztek, de továbbra is fiatal a csapat az átlagéletkort számítva. Ami szintén fontos, hogy rendelkezünk kellő rutinnal is. Sajnos a járvány miatt nem tudtunk komolyan készülni, de szerencsére most már nem csak erősítés, futás a feladat. Valóban hosszú volt a kényszerpihenő. A mozgásokat a két lánytestvérem tette vidámabbá, mivel együtt futottak, edzettek velem. És az is sokat jelentett számomra, hogy itthon voltam a családomnál Dunaújvárosban, és ez érzelmileg megnyugtatott engem.

– Új szezont kezdünk, új reményekkel, új tervekkel…

– Szeretném, ha az első-második helyet sikerülne megtartani, és az olimpiai selejtezőt a válogatottal is sikeresen teljesítenénk. Két kiváló szakember, Danyi Gábor és Elek Gábor kezében van a nemzeti csapat karmesteri pálcája. Összeszámolni is nehéz, annyi a rangos esemény, feladat, de ezek mind szép megmérettetések. De a legfontosabb számomra az: legyen teljes értékű a Fradi számára a felkészülés, és természetesen a sérülés messze kerüljön el engem és a csapatomat is. Sok örömöt szeretnék szerezni a testvéreimnek is. A családom, Zselyke és Anna, ők a legkedvesebb szurkolóim, akikre biztosan számíthatok.