Hitegették, majd kirúgták Mátéfi Esztert a DKKA-tól

Kirúgások a DKKA-nál. A koronavírus-járvány nagy rendező. Úgy tűnik, nem ok, csak indok. Igaz, ez utóbbiban az előbbi is benne foglaltatik. Ezt a DKKA szakmai igazgatója, Mátéfi Eszter három másik kollégájával együtt (Sebestyén Ágnessel, az utánpótlás-szakág technikai vezetőjével, Krepsz Mónikával, a TAO-elszámolásokért felelős sportmunkatárssal, és Kardos Ferenc gazdasági irodavezetővel) a saját bőrén tapasztalhatja. Kirúgásukat ugyanis ezzel indokolták. Április 17-én mindannyian megkapták felmondásukat Mátyás Gábortól, a DKKA munkáltatói jogkört gyakorló ügyvezetőjétől.

Gyorsan változnak az idők

Azzal az indokkal rúgták ki őket, hogy „a Covid-19 koronavírus-járvány miatt kialakult rendkívüli egészségügyi és gazdasági helyzet, a Magyar Kormány ezzel kapcsolatos kormányrendeletekbe foglalt korlátozó intézkedései, valamint a Magyar Kézilabda Szövetség határozatai következtében munkaviszonyának fenntartása, a szerződése jelenlegi feltételeivel, elháríthatatlan külső ok következtében lehetetlenné vált.” És az indoklás további részletei is beszédesek: „A jelenlegi gazdasági helyzetben bizonytalanná váltak a jövőbeli támogatások.” A társaság „várhatóan csak 2020. július 1. után tudja újra tervezni a következő időszak sportkoncepcióját, illetve tudja annak gazdasági hátterét megvizsgálni, amennyiben azok feltételei fenn fognak állni, illetve amennyiben azt a jogszabályok lehetővé teszik és megszűnnek a kijárási korlátozások és a sporttevékenységet érintő korlátozások.”

Ugrásra kész a főszponzor?

Pedig egy nappal korábban, április 16-án még minden olyan szépnek tűnt. Sajtótájékoztató, egy háttérben „ugrásra kész” befektető, fő­szponzor, hét új játékos leigazolása, az önkormányzat támogatása, szép nyilatkozatokkal, egyenesen élőben, Barta Endre humán ügyekért felelős alpolgármester interpretálásában. A kirúgások kapcsán fentebb idézett ügyvezetői indoklás azonban éles ellentmondásban van az alpolgármester április 16-án a sajtótájékoztatón elhangzott azon szavaival, amelyek szerint: „...ahogy innen kilépünk, egy nagyon komoly megbeszélés lesz majd a fő­szponzor-jelöltünkkel. Nagyon jól áll ebben is a helyzet. Azt gondolom, hogy a következő alkalommal már ő is itt fog állni mellettünk, és egy olyan bejelentést teszünk, amikor majd nemcsak azt mondjuk, hogy tessék itt vannak a nevek (az igazolt játékosok és szakmai stáb – a szerk.), ez itt a jövő csapata, hanem az is látszódni fog, hogyan lesz biztosítva, nem egy évre, ahogy eddig, hanem hosszú-hosszú évekre a kézilabdacsapatunknak a jövője”...

Önkormányzati forrásaink szerint egyébként a város vezetésével tárgyaló „befektetői kör” képviselője az a Klivinyi Zoltán lehet, akinek kiemelt szerepe van a jelenlegi helyzet irányításában. Gyakorlatilag már több hónapja részt vesz a napi ügymenetben is. Ezt Barta Endre alpolgármester március 11-én, hogy szalonképesen fogalmazzunk még „nem erősítette meg”, (miközben az üzletemberrel már tárgyaltak többször is), mondván: „ha szerepe lenne, akkor közöttük ülne”. Vélhetően Klivinyi áll tehát a tranzakció(k) mögött, de ezen nem is lepődünk meg, hiszen „gyakorlott” üzletemberről van szó. Mindeközben ő egyébként Mátéfinek azt mondta, hogy a jövőben is számít a munkájára, amelyben többi között benne volt a csapat új edzőinek szakmai segítése is. Igaz – ezt már csak mi tesszük hozzá –, hogy a DKKA-nál (még) Mátyás Gábor a munkáltatói jogkör gyakorlója.

Már akkor eldőlt?

A történet azonban visszanyúlik egészen 2019. november végére. Történetesen egy hónap híján fél évvel ezelőtt kezdeményezte Barta Endre és Mátyás Gábor „együttesen”, hogy Mátéfi Eszter – a társaság gazdasági helyzetére való tekintettel – egyezzen bele fizetésének ötven százalékos csökkentésébe, illetve alakítsák át a hároméves határozott idejű szerződését határozatlanra. Ezt a szakmai igazgató méltatlannak érezte, és nem tudta elfogadni azzal, hogy természetesen a munkáját, ahogy addig, a jövőben is lelkiismeretesen és a legjobb tudása szerint fogja végezni. Ennek ellenére volt egy időszak, amikor „egyáltalán nem álltak vele szóba”, kivonták minden döntés­előkészítő megbeszélésből. Aztán a 2020. március 11-i sajtótájékoztató után újra részt vehetett a játékosok, közte az újak szerződéseinek előkészítésében, a játékosokkal, a menedzserekkel való kapcsolattartásban. Majd április 14-én – Mátyás Gábor nevében e-mailen érkezett egy olyan „ajánlat”, amelynek a három hónapra szóló közös teherviselési részét (munkaidő, illetve a juttatások 50 százalékos csökkentése) elfogadta, de a szerződése két évvel történő csökkentését nem. Majd a következő nap, április 15-én egy olyan fenyegető hangvételű e-mailt kapott, amelyben tudatták vele, hogy ha nem fogadja el egyben mind a három feltételt, akkor rendes felmondással megszüntetik a szerződését.

Gondoljanak csak bele: az alpolgármester „hosszú-hosszú évekre tervez”. Nincs ezzel semmi gond, csak akkor álljanak oda, és mondják meg nekik, hogy nem vele, velük képzelik el a jövőt. Mert valószínű, kölcsönös ez a „szimpátia”, csak tudják, egyúttal példa, sőt inkább egyfajta narratíva ez azok számára is, akik maradnak. A kirúgottaknak bizonyosan már mindegy, de a többieknek nem!

Mátyás Gábor a DKKA honlapján közzétett tájékoztatójában valótlant állít, amikor azt írja, hogy Mátéfi – kollégáival együtt – nem fogadta volna el a felajánlott változtatást. Mátyás Gábor úgy fogalmazott: „Ezúton szeretnénk köszönetet mondani minden kedves munkatársunknak, akik a körülményekre való tekintettel, ...vállalták a szerződések közös megegyezéssel való módosítását, s ezzel az 50 százalékos fizetéscsökkentést. Mindössze négy munkavállalónk nem fogadta el a felajánlott változtatást, velük a klub szerződést bontott...”. Mátéfi Eszter és három kollégája felháborítónak tartja ezt, mert ezzel Mátyás Gábor, a Dunaferr SE elnöke, a DKKA ügyvezetőjeként azt a látszatot igyekszik kelteni, mintha ő és kollégái nem működtek volna együtt a csapat, a közösség közös teherviselése érdekében. Ezzel szemben az igazság az, hogy ő és kollégái elfogadták azt, hogy munkaidejüket a következő három hónapban nyolcról négy órára és fizetésüket pedig 50 százalékkal csökkentsék. Azt azonban méltatlannak tartják – ahogy fentebb is írtuk –, hogy a 2022. június 30-ig szóló határozott idejű szerződésüket 2020. június 30-ra módosítsák. Kérik a rájuk nézve sértő tájékoztató helyesbítését!

„Messziről” jött emberek

Ami a legfrissebb igazolásokat illeti, nos azok is megérnek egy misét. Részben olyan új játékosokat hoztak, akik vagy hosszú sérülésből épültek fel, vagy alacsonyabb osztályból érkeztek, vagy pedig az NB I-es csapatokat elhagyó támogatók miatt szabaddá váltak, de olyan is van közöttük, akit személyes elköteleződés miatt választottak ki. Persze adódik továbbra is a kérdés, ha Mátéfi Eszterre és három társára nincs pénz, akkor miből vagy mire csábítottak ide játékosokat a jövő szezonra, hiszen a négy munkavállaló kirúgását épp a bizonytalan jövőbeli támogatásokkal, illetve az elháríthatatlan külső okokkal indokolták.

Úgy tűnik, hogy a DKKA menedzsmentjének kialakításában nem prioritás a „helyi érték”, a lokálpatriotizmus. Csupa, üzleti alapon idesereglett embert láthatunk a csapat körül. Persze lehet, önöknek más a véleményük erről, de ezt az egészet úgyis a szurkolók fogják beárazni.

A szépre emlékez(z)ünk!

Talán véletlen egybeesés, de majd huszonegy éve nyerte meg akkor Dunaferr NK néven szereplő női kézilabdacsapat a legrangosabb európai kupát többi között épp Mátéfi Eszter eredményes szereplésével. A kiváló játékos csapattársaival akkor történelmet írt, hiszen az elődöntőben a hétszeres BEK-győztes Hypón túljutva, a döntőben a Krim Electa Ljubljanát legyőzve értek fel Európa csúcsára.

Más időket élünk!