A sportot felülírta az élet, most a kézilabda gondjai eltörpülnek

A sikeres győri olimpiai selejtező, mérkőzések, csúcs­események helyett a magyar és a nemzetközi kézilabdázásban is kételyek sorjáznak, amelyek a tokiói olimpia elhalasztásáról szóló döntéssel tovább szaporodtak.

Gyakran hallani öntől, hogy harmincöt éve a kézilabdában él. Ez a jelenre is igaz, vagy a koronavírus átrendezte a fontossági sorrendet?

– Mindenképp átrendezte, a kézilabda, a sport egyelőre hátrébb került. Az olimpia elhalasztása ezt pontosan mutatja. A kötelező óvatosság és a segítségnyújtás mellett a legtöbbet most úgy tehetjük a sportágunkért és mindannyiunkért, ha magunkat ki-, illetve átértékeljük – fogalmazott Novák András, a Magyar Kézilabda-szövetség operatív igazgatója.

A magunk alatt a kézilabdát érti?

– Igen, abszolút.

Miben áll ez az átértékelés?

– Végig kell gondolnunk, jelen helyzetben hol a helyünk, mi a szerepünk és a teendőnk. Nem a sportszakmai döntések meghozatalakor, hanem tágabb értelemben. Például a kézilabda anyagi lehetőségeit, hátországát tekintve.

Mert az anyagi javaikat egyre halmozó európai társadalmi elit kivételezett tagjai az élsportolók is, úgyhogy sokakat még észre is téríthet az egyetemes megpróbáltatás?

– Mi eddig is észnél voltunk. A magyar kézilabdában nem túlságosan sok, hanem elegendő mennyiségű pénz van. Az elegendőt azonban most a szükséges minimumra kell csökkenteni. Évek óta felelős gazdálkodással készülünk esetleges majdani szűkösebb, például tao utáni helyzetre, ezért tartalékokat képeztünk és képzünk. Ezeket a vártnál hamarabb kell felhasználnunk. A sportot felülírta az élet, a kézilabda problémái ma eltörpülnek mások mellett. Öt éven át arra készültünk, hogy a magyar válogatott visszatérhessen az olimpiára, ezért a győri selejtező elhalasztásakor nagyon szomorkodtunk. Körülbelül másfél órán át, aztán átállt az agyunk.

A kérdés azóta egyébként is túlhaladottá vált, hiszen megszületett a döntés a tokiói olimpia elhalasztásáról. Hogyan fogadta?

– Határozott magánvéleményem, hogy az olimpiát el kellett halasztani. A döntésbe természetesen minimális beleszólásunk sem volt, ez így normális. Amúgy általánosan jellemző ránk, hogy értünk mindenhez, a koronavírushoz is, ezért folyamatosan osztjuk az észt és a tanácsokat, de én nem szeretnék ebbe a hibába esni. Az ugyanakkor tény, hogy a halasztás – és nem csak az olimpia elhalasztása – miatt a következő idény és év versenynaptárát nagyon nehéz lesz úgy összeállítani, hogy senki se szakadjon szét.

Ezt megelőzően dönteni kell a félbemaradt magyar bajnokságok folytatásáról vagy beszüntetéséről, a sorrendek és a kupaindulók meghatározásáról. Meddig és hogyan?

– Jelenleg ez a legfontosabb feladatunk. A közeljövő fejleményei, a nemzetközi trendek is meghatározók lesznek. Az elnökségnek egyrészt nem kell, nem is szabad kapkodnia, másrészt a kérdést rövidesen le kell zárni. Azt hihetnénk, példa nélküli a helyzet, de nem az. Ötvenhatban még a tavaszi-őszi rendszerű lebonyolítás volt általános, így a forradalom kitörésekor a bajnokságok többsége a hajrában szakadt félbe. Érdemes tanulmányozni, mi és hogyan történt akkor.

A magyar kézilabda nem országos, hanem nemzeti akadémiai rendszert épít, a trianoni határon belüliek mellett négy, azon kívüli központban kutatja és neveli a tehetségeket Dunaszerdahelytől Székelyudvarhelyig. Mindennek vége?

– Nem, nincs vége semminek. Egyébként a Délvidéken, Adán is új életre kelt a kézilabda, és a Partiumban is ezer gyereket foglalkoztatunk, gyakorlatilag színmagyar csapatokat. Minden terület minden programját meg tudjuk tartani, legfeljebb csökkentett, de a szükséges üzemmódban. Nem apad el a határon túli támogatás, és építés helyett nem kezdjük bontani az akadémiai rendszert sem.

Sportszervezetek, sportolók egyre több felajánlást tesznek a rászorulók megsegítésére. A hazai közgondolkodás sportellenes szegmense már a koronavírus megjelenése előtt is minden sportra szánt forintot lélegeztetőgépre váltott volna. Most, hogy valóban megnőtt az igény ezekre, a kézilabda-szövetség nem fontolgat ilyen jellegű beruházásokat?

– Az én értelmezésem szerint a szövetségnek nem az a feladata, hogy lélegeztetőgépet vagy taóból mentőautót vásároljon. Félreértés ne essék, mindenki segítsen minden lehetséges módon, eszközzel a maga mikrokörnyezetében. Az orvosok, a pedagógusok szerepe, felelőssége különösen felértékelődött, de egészen más műfajban nekem az is sokat jelentett, hogy a Tankcsapda együttes online koncertet adott, amelyet 24 ezren követtek. Ez is az összefogás, a közteherviselés egyik formája. Egy sportági szövetség ezért úgy tehet legtöbbet, ha minél több pénzt hagy az állam kasszájában, és annak felhasználását a kormányra bízza, amely a maga feladatát el is végzi. Mi majd final fourt, olimpiai selejtezőt szeretnénk rendezni, és nem zárt kapuk mögött, hanem közös ünnepként. De ez a jövő. A jelenben a főleg az idősebbeket, de mindenkit otthon maradásra buzdító „Hazai pálya” szlogenünkhöz tartjuk magunkat. Ehhez és máshoz is „határtalan” erőt, hitet kívánok mindannyiunknak!

Játékoskritikák

Az Európai Kézilabda Szövetség augusztus végére halasztotta a férfi Bajnokok Ligája kölni négyes döntőjének időpontját, amivel kapcsolatban számos klasszis jelezte nemtetszését.

– Egy egész idényen keresztül harcolunk, hogy bejussunk a négyes döntőbe, és néhány játékosnál fennáll a lehetősége, hogy kihagyja a legfontosabb meccseket, hiszen már aláírták, a nyáron klubot váltanak. Ennek egyáltalán nincs értelme – mondta a PSG sztárja, Mikkel Hansen a Jyllands-Postennek.

A Veszprém dán játékosa, Rasmus Lauge sem elégedett ezzel a megoldással: – Annyi szempontból hülyeség az egész. Még akkor is, ha történelmi problémákon is megyünk keresztül, amit megfelelően kell kezelnünk, nincs arra szükség, hogy hülye döntéseket hozzunk. Nehéz időszak ez, de ez egy kétségbeesett megoldás – idézi Laugét a dán TV2.