A dunaújvárosi Kósa Gábor úgy érzi, a MOL-Pick Szegednél a legjobb helyen van

2020.03.08. 20:00

Büszke rá, hogy Európa egyik élklubjának cégvezetője lehet

Egykoron a csapat nemzetközi menedzsereként részese volt a Dunaferr férfikézilabda aranykorának Kósa Gábor, majd munkája külföldre szólította, így némileg eltávolodott a sporttól, hogy aztán Európa egyik legnevesebb csapatánál tűnjön fel tavaly év végén, amikor a MOL-Pick Szeged cégvezetőjének nevezték ki. Hiába töltött el sok időt távol, a mai napig dunaújvárosinak vallja magát, ide köti minden.

Gallai Péter

Szeged

A csapat egyik mérkőzése után Kósa Gábor készségesen vállalkozott a beszélgetésre, hol máshol, mint az oly sok nagy csatát megélt sportcsarnok lelátóján.

– Hosszú évek után újra egy kézilabdapályán öleltük meg egymást a viszontlátás örömére, mindig is ezért a sportágért rajongott?

– Iskolás koromban kézilabdáztam, de utána már nem volt hova csatlakoznom. Később játékosnak már túl öreg, vezetőnek meg túl fiatal voltam, a köztes utat választva játékvezető lettem, így megjártam az NB I-et is és nem távolodtam el a kézilabdától. Amikor 1997-ben Dunaújvárosba kerültem, az akkor nyíló CIB Bank vezetőjeként, Pergel Pista bácsi edzéseire jártam le, próbáltam segíteni őket, például külföldi útjaikon. Egyre többen tudomást szereztek rólam, hogy több nyelven beszélek, aztán 1999-ben, amikor Skaliczki László lett az edző, teljes jogú tagja lettem a férfiszakosztálynak. Így volt szerencsém megélni velük a legnagyobb sikereiket, a bajnoki címet, a KEK-döntőt, az EHF Kupa elődöntőt. Miután elkezdődött a hanyatlás, az utolsó években már nem voltam a csapattal, nagyon sajnáltam, hogy az anyagi helyzet úgy alakult, ami végül a megszűnéshez vezetett. Azért azzal legyünk tisztában, annyi sportágat, ami Dunaújvárosban az aranykorban a topon volt, irreális fenntartani. Úgy gondolom, nem volt elég racionális a menedzselés, mindenki egyre jobb eredményeket akart elérni, és nem vették észre időben, hogy ezeket már csak egymás rovására tudták megtenni a szakosztályok.

– Mondhatjuk, a sors iróniája, hogy most annál a csapatnál tölt be ilyen magas pozíciót, amelyikkel egykoron ádáz, emlékezetes csatákat vívott a Dunaferr?

– Az élet mindig hoz furcsa helyzeteket, de ezt nem nevezném ironikusnak. A kézilabdától azért távolodtam el, mert fizikailag is nagyon messze kerültem az országtól, tíz évvel ezelőtt egy vállalat értékesítési igazgatója lettem Azerbajdzsánban. Ettől függetlenül a barátok, nemzetközi porondon érdekelt csapatok megkerestek, amikor sportdiplomáciai nehézségeik akadtak, telefonáltam egyet-kettőt. Az utolsó hat évet már Prágában töltöttem. Azt mondanám inkább, a szakmai tapasztalatom, a kézilabdakörökben való elismertségem és egyébként a civil pályán elért eredményeim predesztináltak arra, hogy a Bajnokok Ligájában a legjobbak között számon tartott csapat méltónak talált erre a feladatra.

– Mennyire érte váratlanul a megkeresés, hiszen mondta, az utóbbi években külföldön dolgozott.

– A csillagok szerencsés együttállása kellett ehhez. Tavaly nyáron tértem haza Magyarországra, több helyre pályáztam, a bankszektor és a kézilabda is opció volt, ahol szívesen dolgoztam volna. Azt gyanítom, a pénzügyi tudás és a sportbeli ismertség valahogyan összetalálkozott, és a metszéspontban vagyok.

– Banki szakemberként a klub anyagi ügyeit is irányítania kell?

– E munkám nem arról szól, hogy protokollárisan kezet fogok az ellenfél elnökeivel, vagy a játékvezetőkkel vacsorázok. A felnőtt­együttes mellett a Pick Kézilabda Zrt. teljes utánpótlása is hozzám tartozik, és január elsejétől elindult az akadémiánk. Állami beruházásban épül az új sportcsarnok, amivel szintén foglalkozni kell. Azaz igen összetett feladataim vannak, amihez nem árt, ha az ember a számok nyelvén is nagyon jól ért, hiszen igen komoly összegekről van szó.

– Gondolom a játékospolitikába nem szól bele, azonban a pénztárca mégis az ön kezében van, azaz tudja meddig nyújtózkodhatnak.

– Valóban, előbbi a szakmai stáb hatásköre, viszont a tárgyalásokat már én folytatom. Szigorú költségvetésünk van, az nem működik, hogy gondolunk egyet, és elképesztő összegért mondjuk idehozzuk a világsztár Mikkel Hansent, aztán majd meglátjuk, hogy jövünk ki a keretből utána. Nagyon fontos a biztonság, éppen ezért Szegeden mindenki az adott hónap tizedikén megkapja a fizetését, legyen az titkárnő, utánpótlásedző vagy játékos. Az a feladatom, amit a vezetőedző az elnök úrral közösen eldönt, azokat az elképzeléseket próbáljam megvalósítani, hogy olyan csapattal dolgozhassanak, amit megálmodtak és a pénzügyi lehetőségek között is maradjunk.

– Akár próbál alkudni is a tárgyalásokon?

– Pontosan, nagyon jól látja! Az ügynökök, mert mindenkinek van már, igyekeznek fel­srófolni az árakat, hiszen ebben érdekeltek. Na, ilyenkor kell tudni, mik a racionalitások, milyen konkurencia van az adott poszton Európában, mi az, amit meg lehet adni egy kereten belül. Figyelnem kell arra, ne legyenek elszállt fizetések, de komoly neveket is meg tudjunk tartani. Az elmúlt években nagyon sok üzleti tárgyaláson voltam Chilétől Új-Zélandig, mondhatni bőven van rutinom benne, hogy ne tudjanak bevinni az erdőbe.

– Figyeltem, milyen odaadással tette a dolgát a mérkőzés előtt, alatt, után. Most van igazán a helyén?

– Nagyon élvezem ezt a feladatot, mindennél jobban. A sport iránti szerelem, szeretet, amiben fürdőzni tudok és a szakmai munka ötvöződik, mit kívánhat ennél többet az ember?

– Egy-egy beszélgetésnél mai napig szóba kerül az egykori Dunaferr, az ott nevelkedett tehetségek, akik jórészt meghatározó szerepet töltöttek be a válogatottnál, kluboknál, például Mikler Roland, aki most itt játszik. Visszagondol még azokra az időkre?

– Nagyon sokat, pontosan emlékszem a jeles napokra is, november 25-én mindig üzenek a többieknek, ugyanis 1999-ben akkor törtük meg a Veszprém hazai hegemóniáját. Jó szívvel gondolok a stábból a már sajnos elhunyt Takács Józsefre, próbálom tartani a kapcsolatot dr. Frank Józseffel, Sári Árpáddal, Bene Gyulával, vagy Kemény Józseffel és Rosta Miklóssal, akinek a fia nálunk játszik. A kézilabdázók családja nem olyan nagy, mindenki mindenkit ismer, sosem volt komoly konfliktusunk senkivel, hiába rivalizáltunk a Veszprémmel, a Szegeddel, a tisztelet mindkét oldalról megvolt.

– Amennyiben a Császárék-féle csapatot egyben sikerül tartani, akkor most Dunaújvárosban beszélgetnénk egy Bajnokok Ligája-találkozó után?

– Ez azért nagyon nehéz kérdés, mert jelenleg a négyes döntőbe jutáshoz már világválogatottat kell fenntartani. A Veszprém és a Szeged mellett, nemzetközi szinten jegyzett emberek nélkül, pusztán magyar játékosokkal már akkor is nehéz lett volna eléjük kerülni.

– Apropó légiósok, jó, hogy ennyi külföldi van a bajnokságban? Az ellenzők szerint a magyar tehetségek elkallódnak, nem kapnak lehetőséget, mert nincs idő a beépítésükre, kész játékosokat vásárolnak inkább. Külföldről olcsóbban…

– Nem akarok senkit megbántani, de a játékosügynökök mindig is próbálták a saját pecsenyéjüket sütögetni és igaz, a légiósok sokszor olcsóbbak, nem is kevéssel. A másik, a magyar játékosoknak nincs, aki megfelelő tanácsot adva azt mondja, játszani, játszani, játszani. A dunaújvárosi 1984-es korosztálynak éppen az volt a sikereinek a kulcsa, hogy miután látták, kezd fogyni a pénz, ezek a srácok 18 évesen NB I-ben szerepelhettek folyamatosan, ahonnan aztán nagy csapatokhoz, vagy külföldre tudtak igazolni.

– Szegeden miként oldják fel az ellentétes szempontokat?

– Itt nagyon jól működő rendszer van, Juan Carlos Pastor vezetőedző kidolgozott egy szisztémát, hogyan kell működnie egy BL-csapatnak, amit az összes utánpótlásedzőnek át kell vennie. Ezenfelül az ifisták, sőt akár a serdülők is lehetőséget kapnak a közös edzésekre.

– Az akadémiai rendszer és az említett szisztéma is gondolom azt a célt szolgálja, hogy minél több magyar játékosuk legyen.

– Persze, egyértelmű. Amennyiben van olyan tehetség, aki eléri azt a szintet, akkor ott a helye a felnőttkeretben. A jelenbe ugorva Rosta Miklós, Nagy Martin, vagy Bajus Brúnó nevét mondhatnám.

– Régi álma a klubnak, hogy bejussanak a BL négyes döntőbe, idén sikerülhet áttörni ezt a gátat?

– Ezen vagyunk minden tekintetben! Tavaly mire a negyeddöntőhöz ért a csapat, mentálisan elfáradt, reményeim szerint most más pályát járunk be.

– Többször szóba került Dunaújváros, milyen gyakran jár haza?

– Amikor csak lehet, hiszen ott van a házam, a rokonság, a feleségem tősgyökeres dunaújvárosi, a három gyermekem ott érzi jól magát, oda köt sok barátság. Minden iskolaszünetben hazajártunk eddig is, de most Szegedről ez még könnyebb, ha úgy van mérkőzés, pénteken elindulunk, aztán elmegyek a meccsre a csapattal, majd együtt visszatérünk a Tisza-partjára.

– Ez azt jelenti, nem hagy ki egy találkozót sem? Cégvezetőként megtehetné...

– Az nem én vagyok! Részt veszek még az edzőmeccseken is. Én felelek a csapatért, ha más indok nincs, igenis ott a helyem mellettük, ha bármi kérdés, kérés van, egyből tudjak segíteni.

– Jól jelzi elhivatottságát, még a meccs után is itt maradt a pálya mellett, mindenkihez volt egy szava, beszélgetett a szurkolókkal, közte a dunaújvárosiakkal.

– Ilyen a mentalitásom, bárki megszólíthat bátran. Örülök, ha mondjuk Mikler mellett általam is kicsit jobban magukénak érzik a Mol-Pick Szegedet Dunaújvárosban. Amúgy, ha elkezdeném sorolni, hány újvárosival találkoztam a Paris-Saint Germain elleni BL-mérkőzésen, azt hiszem nagyon meglepődne.

Sokan folytatták a Tisza-parton

A 2000-es években sok nagy csatát vívott egymással a Dunaferr és Szeged a bajnoki elődöntőkben, a Magyar Kupában, vagy éppen a nemzetközi porondon. A már akkor is a hazai legjobbak mellett légiósokkal megerősítettet Szegedet nem egyszer le is tudta győzni a dunaújvárosi csapat. Ahonnan több válogatott játékos szerződött aztán a Tisza-parti klubhoz, így Krivokapics Milorád, Zubai Szabolcs, Törő Szabolcs, Mikler Roland, Ancsin Gábor és Bodó Richárd is. A másik irányból a szegedi klublegenda, Bajusz Sándor érkezése volt nagy hír ebben az időszakban.

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában