Tudják a végső célt, az Eb-n ezt a legjobb játékukkal elérhetik

Garda Krisztina és Gurisatti Gréta mellett Vályi Vanda képviseli a dunaújvárosi egyesületet a budapesti kontinenstornán. A húszéves játékos hat évvel ezelőtt igazolt a ­DFVE-hez, azóta pedig karrierje töretlenül ívelt felfelé, nem véletlenül tartották az utánpótlás legnagyobb tehetségének. Ezt igazolja, hogy már 2015-ben, tizenöt évesen (!) bemutatkozhatott a felnőttválogatottban, kihagyhatatlan volt a korosztályos csapatokból, tavaly pedig már a világbajnoki negyedik felnőttegyüttes tagja volt.

– A klubbal nyújtott kiváló őszi szereplés után mennyire lepődött volna meg, ha Bíró Attila kapitány a kimaradók között sorolja fel a nevét?

– Valóban, bármikor aláírnám, hogy egy fél év alatt itthon minden meccset megnyerjünk, a nemzetközi porondon pedig összesen egyet veszítsünk el, és ott legyünk Európa legjobb nyolc együttese között. Minden dunaújvárosi játékos nevében mondhatom, sikerekkel feltöltődve kezdtük a válogatott felkészülést. Elég volt egymásra nézni, tudtuk 2019 tökéletesen lezárva, most pedig ugyanez a cél a nemzeti csapattal az Eb-n. Izgultam a döntés előtt persze, de nem görcsöltem rá, úgy voltam vele, bármi is a lesz, utána abból a legjobbat hozzam ki. Azaz, ha benne vagyok a keretben, akkor továbbra is legjobb teljesítményemet nyújtsam a csapatért, ha meg nem, kicsi duzzogás után folytattam volna a munkát Dunaújvárosban. Természetesen nagyon boldog vagyok, hogy szerepelhetek az Eb-n, amit egy újabb nagy lehetőségként fogok fel az életemben.

– Egy hazai kontinensbajnokságnak, ami elhangzott nem egyszer, mi más céllal lehet nekimenni, mint az aranyérmet kitűzve. Ami jelen esetben olimpiai kvótát is ér. Bár azt is tudjuk, a sportolók nem szeretnek ennyire előre nézni egy sorozat kezdetén, haladjunk szépen lépésenként...

– Mindenki saját magával és a csapattal szembeni elvárása, hogy a legjobbat kell kihozni ebből a tornából, nyilván, ha ez aranyéremmel és ötkarikás részvétellel is jár, akkor maradéktalanul teljesítettük a célkitűzést. A hazai közönség, a felfokozott hangulat ellenére helyre kell tenni azt is, hogy a sikerorientáltság mellett fontos a saját játékunkat minden egyes mérkőzésen a legprecízebben megoldani, legyen ez a legkönnyebb találkozó, vagy a döntő. Amennyiben sikerül, akkor kétség nem férhet hozzá, hogy elégedetten zárhatjuk az Eb-t.

– A megfelelési kényszer helyett csak erőt adhat a magyar közönség?

– Ennek így szabad történnie, amikor egy országot képviselsz és nem húsz, hanem ötezer ember énekli a Himnuszt, az plusz belső energiát szabadíthat fel. Azonban amint beugrasz a medencébe, akkor kizáródik ez a hatás, mert az adrenalinnal feltöltődve csak a labdára, a társakra, a megoldandó feladatra koncentrálsz. Persze a gól által kialakított felszabadultság és az azzal okozott hangrobbanás más, de az csak pár másodpercig tart, utána újra csak a feladatra szabad koncentrálni.

– A 2016-ban aranyérmes csapatból nem sokan maradtak, a keret többi részét a fiatalok alkotják, köztük ön, akire nem epizódszerep fog hárulni.

– Függetlenül attól, hogy hány éves vagyok, amióta szerepet kapok a válogatottban, mind a tizenhárom embernek évről évre, hétről hétre, edzésről edzésre be kell bizonyítania magának és a társainak, hogy helye van a csapatban. Persze nagyon örülök, hogy az utóbbi években olyan vízilabdát tudtam mutatni, hogy mind a klubedzőm, mind a válogatott szakmai stábja úgy gondolja, a csapat jobban működik velem, mint nélkülem. Ebből merítem a legtöbb erőt, mert ez elismerés a társaktól, az edzőktől. A bizalmat megkapom, cserébe szeretem azt érzékeltetni, rám lehet számítani.

– Az, hogy idáig elért, abban sokat számíthatott, hogy Dunaújvárosban szó szerint bedobták a mély vízbe tizenévesen...

– Aki most vagyok, amit eddig elértem, azt kizárólag a dunaújvárosi egyesületnek, az itteni szakembereknek köszönhetem, nem tudok elég hálás lenni ezért, és minden erőmmel azon vagyok, ebből minél többet visszaadjak a mérkőzéseken. Amikor tizennégy évesen eljöttem otthonról, Mihók Attila vezetőedző megmutatta nekem, hogy ez az utam. Amit hat év alatt minden téren kihozott belőlem és adott nekem az itteni munka, azt tudtam kamatoztatni a korosztályos és a felnőttválogatottnál. Amit a nemzeti csapatoknál tanultam hozzá, az már a legfelső foka a sportágnak. Azért mindenki elmondhatja magáról, hogy a klubjából indulva érhet el erre a szintre, ahol az edzőknek már főként az a feladata, megtartsák azt a fizikális kondíciót, amit hozunk magunkkal. Illetve taktikailag, emberileg, szerkezetileg rakják össze úgy a keretet, hogy a legjobb legyen az adott versenyre.

– Mennyire várja már a kezdést?

– Napról napra fokozódik a rajtláz, nagyon jó, hogy két gyengébb csapat ellen kezdünk, ekkor fel tudjuk venni a ritmust. Számunkra igazán az oroszok ellen kezdődik majd az Eb, aztán haladjunk szépen sorban. Tudjuk, hogy az első naptól egy nemzet áll mögöttünk, és mi szeretnénk a legfényesebb ajándékkal meghálálni ezt a szeretetet, támogatást.

Csoportok és a mieink mérkőzései

Az Eb-t a Duna Arénában rendezik. A nőknél a 12 csapatot két hatos csoportba osztották, a legjobb négy együttes keresztbe játszik a negyeddöntőben. A csoport: Görögország, Magyarország, Oroszország, Horvátország, Szerbia, Szlovákia. B csoport: Hollandia, Spanyolország, Olaszország, Izrael, Franciaország, Németország.

Január 12., vasárnap 19.30: Magyarország – Horvátország. Január 13., 19 ó.: Magyarország – Szlovákia. Január 15., 19 ó.: Magyarország – Oroszország. Január 17., 19 ó.: Magyarország – Görögország. Január 19., 19 óra: Magyarország – Szerbia.