2020.01.20. 20:00
Nem sokan számítottak rá, de óriási szívvel akkorát fociztak...
A nemzetközi Carissa Kupa mérkőzéssorozat előtt talán senki sem fogadott volna rájuk, de a rangos trófeát őrjítő büntetőpárbaj után a Shell Dunaújváros nyerte! Ezt igazolva nem véletlenül kapta meg a döntő legjobb játékosa, és a Carissa Kupa legjobb kapusa díjat is Hodula Krisztán, a csapat hálóőre.
Éliás Zsolt a csapat edzője az első keretével különleges módon, és idő előtt kiesett, míg a másodikkal szinte csak azért is, a csúcsra jutott az ország egyik legjobb és legszínvonalasabb jótékonyságot sem nélkülöző eseményén. Érthető őrömmel és a hatalmas feszültségtől felszabadulva tekintett vissza a hihetetlen győzelemre.
– Először is mindenkinek köszönjük a gratulációkat! Aki látta a csoportmérkőzéseinket, az mindenre gondolhatott velünk kapcsolatban, csak arra nem, hogy döntőt fogunk játszani. Az akkori produkcióval szemben a fiúk a fináléra hatalmas szívvel akkorát futballoztak, ami még számomra is hihetetlen, és ezért azt gondolom, hogy nem érdemtelenül nyerték meg a tornát!
Fontos kiemelni, ez egy jótékonysági esemény is, nagyra kell értékelni
Mindenki megtette a magáét, de a kapusa…
– Mint tudjuk, a foci „csinálás” úgy kezdődik, hogy „végy egy jó kapust”! Végig nagyon remek volt, de a döntőben ezzel a megerősített Fradival szemben, valóban extrát nyújtott. A jó csapatteljesítmény mellett ellenük lehozni nullára egy mérkőzést, az tényleg kiemelkedő teljesítményt igazol.
Az első csapatának nem úgy sikerült a torna, ahogy várták.
– Most a másik alakulatom esetéről ne beszéljünk, hanem ünnepeljük ezt a ragyogó sikert. Azt tudni kell, hogy ez a Karmacsi fiatal csapata, mindenesetre a velük elért első hely, valamennyire kárpótolt azért a sajnálatos esetért. Nagy örömöt okoztak a számunkra. Ők már nem a jövő, hanem a jelen nemzedéke.
A már említett Hodula Krisztán, a Shell Dunaújváros Ercsiből származó hálóőre valószínűleg extázisban tette a dolgát. Elérhetetlen labdát, ahogy vesztes szituációt sem ismert. Önbizalmat adott a társainak és magával ragadta őket. Így jutottak el együtt a csúcsra. Az óriási feszültség még az interjúra is nyomot hagyott rajta.
Legalább tudta magáról, hogy ennyire jó kapus?
– Néha igen, máskor nem. Attól függ, hogy jön ki a lépés!
A Mad Dogs sztárjátékosa, Fekete Robi a büntetők előtt azt mondta önre, hogy meg van a torna legjobb játékosa!
– Ennek nagyon örülök, sokra tartom a véleményét. A kupa alatt végig, de pláne a döntőben tényleg mindent meg is tettem érte, hogy őt igazoljam. A büntetőknél is hála a jó Istennek, minden úgy sikerült, ahogyan elterveztem.
A büntetők talán egy külön sportág?!
– Az biztos! Semmit sem tudtam róluk, hogy ki hová szokta rúgni ilyenkor a labdát. Ösztönből csináltam az egészet! El kell dönteni, merre menjen el az ember, és aztán majd kiderül, hogy jól érezte-e meg a lövő szándékát. Ha (ez ugye a sportban egyébként sem játszik!) az ember a lövés pillanatában akarja eldönteni, mit csinál majd, akkor már tehetetlen lesz a kellő pillanatban.
Hogyan tovább? Irány az első csapat?
– Nem tudom, hogy lesz-e változás, de ha szólnak, én készen állok arra is.
A döntőben alulmaradó Mad Dogs egyértelműen győzelmi szándékkal érkezett, bár jól tudták, hogy kemény ellenfelek is várhatnak rájuk, a Dunaferr, vagy a Karmacsi féle legénység föltétlenül. Azt, hogy éppen azoknak ifjúsági tagozata fog ki rajtuk, nem csak ők, más sem gondolta volna. A másodikak lettek.
Csapatukat a Fradi futsalosai mellett néhány idegenlégiós, például az U17, U19-es válogatott vezetője, Frank Tamás játékosként is erősítette. Nem kis pikantériát adott a szereplésüknek, hogy két sztárjátékosuk, Fekete és Hosszú nem rég még a Dunaferr futsal csapatát erősítette, akiket ezúttal is barátként fogadtak, ahogy a velük a kispadon helyet foglaló Öreglakit is.
A Fekete–Hosszú páros érthető módon nem volt valami virágos jókedvében a döntő lefújása után.
– Mi is a csúcsra vártuk magunkat, mivel nyilván úgy jöttünk erre a tornára, hogy megnyerjük, ez most nem sikerült. Megmondjam őszintén miért? Azért, mert 3x2-es kapu volt, ami nagyon nem fekszik nekünk, mi a 4x2-es, vagy az 5x2-eshez vagyunk szokva. A döntőben nagyon lelkes csapattal, a Shell Dunaújvárossal játszottunk. Igazából „csalták” a focit, szinte az egész mérkőzésen álltak a saját térfelükön, még véletlenül sem akartak kijönni. Szinte az összes egyenes kieséses meccsüket ehhez hasonlóan, büntetőkkel nyerték meg. Úgy néz ki, a védekezést nagyon jól csinálják és nehéz feltörni egy ilyen csapatot. Így alakult. Volt egy-két helyzetünk és, ha abból legalább egyet berúgunk, akkor egy kicsit könnyebb dolgunk lett volna. Egy olyan csapat nyerte meg a tornát, amelyik két nap alatt négy gólt rúgott.
Varga Attila a Kárpátaljáról, Jánosiból érkezett csapat menedzsere és a községük jegyzője visszautazásuk előtt elégedetten összegezte a tapasztalatait.
– Tavaly első alkalommal vettünk részt ezen az eseményen. Az idén ismét örömmel érkeztünk. Az akkori fogadtatás olyan volt, hogy már itt a helyszínen megfogalmazódott bennünk, visszatérünk. A tavalyihoz képest, sokkal erősebb csapattal érkeztünk, de mivel talán a legnehezebb csoportba sorsoltak bennünket, ezért a vigaszágra kerülve, végül ott a harmadik helyet tudtuk megszerezni. Természetesen mivel nekem is sportos múltam van, szerettem volna a magasba emelni a trófeát, de nem vagyok miatta letörve. Ez sportszerű sorozat volt, így az erősebb ellenfelek előttünk végeztek. Tanultunk a hibáinkból, ezért jövőre még komolyabb csapattal jövünk. Kárpátalját képviselve már nagyon sok tornán jártunk, ezért kimerem jelenteni, hogy a Carissa Kupa Magyarország egyik, ha nem a legprofibb sporteseménye. Fontos kiemelni, hogy ez egy jótékonysági esemény is. Beteg embereket segítenek az összegyűlt bevétellel, és ezt nagyra kell értékelni.