Gurisatti Gréta válogatottunk érdekeinek rendel alá mindent

Határozott, céltudatos, az álmaiért mindent feláldozó játékos Gurisatti Gréta, a DFVE saját nevelésű játékosa, aki miután lemaradt a 2016-os olimpiáról kitűzte, 2020-ban ott szeretne lenni Tokióban, hiszen a családja nem olyan fajta, hogy csak úgy feladja az álmait. Ezen az úton a rengeteg munka mellett előbb több fontos lépést is el kellett érnie, miután stabil tag lett a válogatottban, ott lehetett a 2017-es hazai és a tavalyi világbajnokságon is, a 2018-as Eb-n, most pedig a budapesti kontinenstornán száll harcba az aranyéremért és az azzal mindenképpen járó ötkarikás kvótáért.

– A parádés klubszezon után joggal gondoltuk azt, ott a helye a csapatban. Egy meccsel kevesebbet játszva, Szi­lágyi Dorottya mögött második a góllövőlistán, a játékosok össz­pontszámát tekintve pedig első a mezőnyben.

– Minden nagyképűség nélkül mondom, én is így voltam vele, de két klubtársam helyét is biztosnak gondoltam, hiszen a remek első félév után fizikálisan és mentálisan egyaránt nagyon jó formában vagyunk. Egyébként a kimaradókat is eltaláltam, de esetükben ez csak a pillanatnyi helyzetet mutatja, ők is nagyon jó vízilabdázók. Amióta bekerültem a felnőttválogatottba, a legnehezebb döntést kellett meghoznia Bíró Attilának. Azt látom, még ha a tizenkilences keretet nézem is, közel egyforma szinten volt mindenki.

– A mentális többlet erejükből akkor adtak a többieknek is, ha esetleg kellett...

– Akik itt vannak a csapatban, mert annyira céltudatos mindenki, pontosan tudja, hogy csak együtt tudjuk elérni céljainkat, csak a másik segítségével juthatunk előre. Nagyon jó csapatunk van, erőt lehet meríteni a dunaújvárosi tornagyőzelemből is, nem feltétlen az első hely miatt, hanem mert remek játékot mutattunk, ez pedig sokkal fontosabb.

– Az első két csoportmeccset „csuklóból” kell lehozni, és az oroszok, majd a görögök elleni találkozó lesz az igazán értékmérő. A végcél pedig tudjuk, hogy mi, még ha nem is hangoztatják annyira, az aranyérem megszerzése.

– Az egy elérhető olimpiai kvóta még ennél is jobban motivál mindenkit, de nagy valószínűséggel a kettő együtt jár, úgyhogy igen. Csak akkor elég az ezüstérem, ha a spanyolok is döntőbe jutnak, de erre nem lehet előre alapozni. A budapesti Eb után már csak két szabad helye marad a kontinensnek, amire nagyon sok kiváló válogatott pályázik majd. Az sem segített, hogy Dél-Afrika ezúttal elindul, ezzel pedig elvittek egy kvótát Európá­tól, ami azért fájó, mert őket a topcsapatok harminc-negyven góllal fogják legyőzni, és olyan országtól veszik el a helyet, amelyiknek sokkal inkább lenne keresnivalója Japánban. Ám a sport már csak ilyen... De vissza a kontinenstornára, persze a győzelemért indulunk, de úgy ez nem fog sikerülni, ha már most azon jár az agyunk, ott miként szerepeljünk. Mert a lényeg sikkad el, a mindig előttünk lévő következő találkozó. Éppen ezért ugyanúgy meg kell élni és mindent beleadni már a horvátok elleni nyitómeccsbe is, mert a végén sokat számíthat, mennyi magabiztosságot tudunk ezekből az összecsapásokból is meríteni.

– Akkor haladjunk sorban, az első igazi kulcsmomentum?

– Szerintem a fő rangadónk az oroszokkal szemben lesz, ami egyből eldönti a csoport­elsőséget, ugyan a görögök biztosan jobbak lesznek, mint Dunaújvárosban, de előbbi válogatottat tartom a legnagyobb riválisnak. Az első hely nyilván azért kiemelkedő súlyú, mert nem mindegy, hogy a négybe jutásért a franciákkal találkozunk vagy az olaszokkal. Bár eddig se szaladjunk előre, a horvátokat sem győztük még le, lehet nagy közhely, de csak lépésről lépésre szabad haladni. Azzal tudnánk a leginkább elrontani az Eb-t, ha siettetnénk, már a végjátékot várnánk, és nem akarjuk megélni az adott találkozót, kihasználni a fantasztikus körülményeket, a közönséget.

– Arról beszélgettek, milyen lesz ötezer magyar szurkoló előtt játszani?

– Akik nem voltak ott a budapesti vb-n, többször kérdezték már. Persze ezt sem elmondani, sem modellezni nem lehet, csak átélni. A közönség atmoszférája pozitív energiát adhat, de inkább arról beszélgettünk dr. Csernus Imrével is, hogy csak saját magunkkal törődjünk, mert könnyű elveszni a külső körülményekben, legyen szó a médiáról, a családról, a nagy felhajtásról, ami elviszi a figyelmet a lényegről. Nem gondolnám, hogy így lesz, egyben vagyunk, tudjuk, miért jöttünk, csak arra koncentrálunk ebben a két hétben, ami a számunkra a legfényesebb sikert hozhatja.

Az egységben az erejük

Mivel már rutinos játékosnak számít, Gréta készül arra, ha úgy alakul, akár neki kell eldönteni egy mérkőzést. – Ezt a szerepet Dunaújvárosban már évek óta betöltöm, úgy gondolom, egyre jobb hatásfokkal és egyre magabiztosabban. Bár úgy érzem, ez a válogatott nem olyan csapat, amelyik Keszthelyi Ritára és még egy-két játékosra alapozza eredményességét. A dunaújvárosi tornából is kiindulva elmondhatom, abban látom az erőnket, hogy a tizenhárom játékos a neki kiosztott részfeladatot zseniálisan meg tudja oldani elöl és hátul. Sokkal inkább az egységet és a harmóniát emelném ki, ami a végső célig repíthet minket. Persze, amennyiben arról van szó, kiemelkedek és bebombázom a labdát a hálóba, mert ez az erősségem. Azonban pont azt mondtam otthon, ha az egész Eb-n egyetlen gólt sem lövök, de megnyerjük, akkor is rengeteg olyan helyzetet tudok kialakítani, amiből kiállítás, gólhelyzet, ötméteres jár. Az aranyérem meg bőségesen kárpótol a hiányzó találatokért.