Az óriási létszámmal elismerik a dunaújvárosi ökölvívóklubot

A Dunai Ökölvívó SE vezetőedzőjének meghívását mindenki elfogadta, ezért nálunk még soha nem látott hatalmas mezőny gyűlt össze a rangossá vált viadalra. Sulák Andrással az esemény zárása után beszélgettünk.

– Edzők, versenyzők, csapatvezetők és közéleti emberek egyhangúan dicsérték a munkádat!

– Megtisztelő az elismerésük, tényleg kitettünk magunkért, és a nap végére borzasztóan elfáradtam.

– Lássuk a DÖSE versenyzőinek eredményeit.

– A „fiaimmal”, a versenyzőimmel is meg vagyok elégedve. Az elején Bognár Gábor és Groschl Iván is vívott egy-egy, számukra első bemutatómérkőzést. Szépen helytálltak, és lassan elkezdhetik a versenyzést. A főprogramban bokszolt Tóth Tamás, ő a második menetben döntő fölénnyel győzött, és megkapta a legjobb serdülő különdíját. Válogatott kerettag, ezért számára ez kötelező győzelem volt. Jóni Rikárdó, aki nagy tehetség és jelentős alakja lehet az ökölvívásnak, bemutatómérkőzésen lépett a kötelek közé, de már a főprogramban. Őt Szabó Dániel követte, élete első hivatalos mérkőzését bokszolta Lénárt Péterrel, aki a szakmában jól ismert név, tavaly a felnőttbajnokságban ezüstérmet szerzett. Dani jó első harmad után elfogyott, és jogos vereséget szenvedtünk. Ezzel együtt szép teljesítmény volt, amire a jövőben lehet építeni. Pintér Ádám ugyan győzött, de nem nagyon voltam vele megelégedve, mert a most látottaktól sokkal többet tud. Remélem, hogy egy kis tükröt állít maga elé, és visszatalál a helyes útra! Akkor jó bokszoló válhat belőle. A sorainkat Horváth Máté zárta, régi mumusával került össze, aki eddig 2-1-re vezetett ellene, de most egyenlített. Riválisának köze nem volt a meccshez, az első és a harmadik menetben utcahossz volt közöttük. Majd, ha az a fiú a magyar bajnokságon fölmerészkedik 66 kg-ba, akkor még nagyobb különbséggel fogunk győzedelmeskedni.

– Hatalmas mezőny jött össze, egyfelől ez remek, másrészt nagy kihívás is a szervezőknek.

– Valóban túl sokan voltunk. Ilyenkor az a baj, amikor szelektálunk. Ekkora nevezési számnál be kell vállaljuk, hogy hosszú programot csináljunk, és ennek ellenére mindenkinek jó maradjon a szájíze. Ebből annyit nyertünk, hogy jövőre is szívesen fognak hozzánk jönni!

Erdei Zsolt félnehézsúlyú profi világbajnok ökölvívó, a Magyar Ökölvívó-szakszövetség társelnöke is megtisztelte jelenlétével a kupát. A közönség ezúttal is lelkesen fogadta, amikor a ringbe lépett – ezúttal díszvendégként.

– A közönség tapsa még a mai napig is ugyanolyan jó, mint amikor régen mentem a szorítóba, csak most már nem mint sportoló, hanem mint az ökölvívás egyik szóvivője. Nyilván szeretném a sportágunkat népszerűsíteni. Jó, hogy itt Dunaújvárosban „Csubi” (Sulák András, a ­DÖSE vezetőedzője) így kézben tartja az egészet. Gyönyörű terme van, versenyeket rendez, tehát nagyon aktív résztvevője az ökölvívásnak. Ilyen emberekre van szüksége a bunyónak, akik lelkesen, szívvel és lélekkel csinálják, és be tudják vonzani a gyerekeket, hogy minél nagyobb létszámban legyünk. Nyilvánvaló, ha sokan űzzük ezt a sportot, annál nagyobb az esélye annak, hogy kikaparunk egy kis gesztenyét, egy új csillagjelöltet. Bízunk benne, az itteni fellépők között is van egy-két olyan csiszolatlan gyémánt, akit, sokat foglalkozva vele, néhány év múlva már nemzetközi szinten is a porondra léptethetünk.

– Milyennek találta a dunaújvárosi kupanapunkat?

– Ez egyszerű kis városi verseny, de a rendezés attól sokkal jobb. Amikor beléptem ide, nagyon tetszettek a körülmények és az, hogy itt vannak nézők is. Tehát nemcsak a gyerekek szülei vannak itt, hanem olyan emberek is, akik egyszerűen kíváncsiak erre a gálára, és szívesen megnézik. Megmondom őszintén, enyhén szólva meglepődtem, hogy ilyen körítés van neki adva. Szerintem itt minden az elvárásokon felüli. Nehéz feladat volt a versenyzők párosítása. A százhatvannyolc indulóból mintegy negyvennyolc összecsapáson léptek ringbe, de ez is gyönyörű, magas létszám. Nagyon örülök neki! Már a sorsolásnál is tudható volt, hogy ez estébe nyúló esemény lesz. Amennyiben ez egy csillogó-villogó népszerűsítő rendezvény lett volna, hosszúnak mondanám, de itt a rendezvény sportértéke a kiemelkedő.

– Fontosak ezek a külsőségek?

– Persze! Ezzel nívót adunk az eseménynek, így a versenyzők is fontosnak érzik magukat, a közönség is jobban szórakozik, feltétlen szükség van rá.

Marádi Takács Péter, alias Deze lett a IV. Dunai Ökölvívó Kupa egyik különdíjasa, a magyar ökölvívás hangja, ahogy mindenki ismeri. Személyisége nem csak a szakmában vált nemzetközi fogalommá.

– A Magyar Ökölvívó Szakszövetség ring szpíkere (a spea­ker nyomán) vagyok, ez a hivatalos titulusom. Jólesik az elismerés és köszönöm! A hangom és az ismereteim miatt vagyok itt. Az első adottságommal az elején nem nagyon tudtam mit kezdeni, nekem nagyon természetes volt, hiszen az édesanyámtól és az édesapámtól örököltem ezt az orgánumot.

– Mindenféle rangos versenyek után milyen a miénk?

– Ez nagyon színvonalas esemény, és mivel nem először vagyok itt, elmondhatom, eddig valamennyi hasonlóan jól sikerült. Egy ideje már úgy érkezem ide, mint ha hazajönnék, és nagy örömömre úgy is fogadnak. Ezt igazolja ez a gyönyörű kupa, amivel Sulák András, a DÖSE vezetőedzője, „Csubi” barátom meglepett. Az van ráírva, hogy Takács Peti, Deze részére, aki a kezdetektől a szívén viseli a dunaújvárosi ökölvívást. Ez így is van. Nagyon sok jó barátom van itt és valóban a szívemen viselem az itteni bokszot. Hála istennek, rekordszámú nevezés érkezett, óriási volt az érdeklődés. Ezzel a versenyzők is elismerik az itteni ökölvívást, ezt a fantasztikus hangulatot, a kiváló szervezést, amivel a város és a DÖSE évről évre kitesz magáért.

Horváth Tamás, a város popsztáros büszkesége a rajongói nem kis meglepetésére a ringből köszöntötte őket.

– Nem véletlenül vállaltam el ezt a fellépést, mert én tényleg szeretem ezt a sportágat. Korán megismerkedtem vele, mert volt egy időszak, amikor Horváth Elemérhez, a nagybácsikámhoz jártam edzésre Székesfehérvárra. Mivel a hangszerek miatt a kezeimre nagyon kellett vigyáznom, ezért nyilván hobbiszinten, körülbelül két évig csináltam. Sajnálom, de manapság már kevés időm van arra, hogy a fellépéseken kívül a testemet átmozgassam. Egy ilyen közegben is jó érzés fellépni, beállni a ringbe és pár dalt elénekelni. Még ha ez a helyszín másra is van kitalálva. Szerencsés vagyok, mert bár a fesztiválszezonnak vége, nekem ez a nyár kitart egészen decemberig, már akkorra is vannak fellépéseim. Emellett még a televíziózás is ott van, de ezért nem panaszkodok, mert teher alatt nő a pálma.