A hőség sem állította meg őket

Az eseményt ezúttal sem versenynek szánták, talán inkább egy közösen kiállt, sikeres próbatétel lett belőle. Az első akadályt minden résztvevő legyőzte: nem engedtek a standok hűsítő csábításának és az egyéb lustálkodások lehetőségének. A bringatúra egy jókedvű közös, sportos programmá alakult.

Az ötletgazda már egy évtized óta Holler Ferenc, a Holler UNFC elnöke, aki ezúttal is bizonyította, nem csak a kedvenc versenysportjai mellett áll ki, hanem a tömegsportra is figyelmet fordít. A legutóbbi terveihez a helyi vállalkozások és szervezetek széles összefogását kovácsolta össze. Ebből születhetett meg a bőséges ajándékkosár, amiből a legértékesebbeket említve a főtámogató által nyújtott háromhetes ajándékautózás, egy értékes kerékpár, és nagyon sok hasznos sporteszköz továbbá mindenféle finomság is belefért.

Dunaföldvár vezető sportága a labdarúgás és a kézilabda. Holler Ferenc mindkettő dolgát a szívén viseli, hasonlóképpen a legutóbbi bringatúráét is. – Igaz, a kerékpározás a sikeres ágazatainkon kívül található, de a sport általában az én szívem csücske. Azt azért tudni kell, hogy ez már a tizedik rendezvény a sorban, amit megszerveztem. Most nem számítottunk csúcslétszámra a strand­idő miatt, de azt szerettük volna, hogy aki itt van, az jól érezze magát, és mindenki kapjon ajándékot. Ezt a támogatóink segítségével tudtuk megvalósítani. Ezúttal is a bölcskei Szent András-kastélyhoz tekertünk le, ami körülbelül tizennégy kilométerre található. Eddig minden alkalommal én is a nyeregben teljesítettem a távot, ám most egyéb tennivalóim miatt erre nem volt módom. Nem csak a biztonsági útlezárásokkal és a forgalomirányításokkal, hanem a meghibásodó bringákat szállító autóval is felkészültünk. Szerencsére összesen egy defektünk volt, a pórul járt indulónkat gond nélkül haza tudtuk hozni.

A bicajosok a korábbi években is nagyon fegyelmezettek voltak, az idei túránkon is hozták a jó szokásukat. Öröm volt körülnézni a mezőnyben, hiszen mindenki jókedvű és mosolygós volt. Szerintem ez nem számít csodának, hiszen ha valakinek ott van az életében a sport, az csakis jókedvű lehet! Kalmár Attilánénak, a bringatúra szervezőjének nem sok jutott a kikapcsolódásból ezen a vasárnap délelőttön. Viszont a rengeteg munkáját pontosan elvégezve, mindenki más élvezhette ezt a ragyogó sporteseményt. Nem csoda, ha elégedett mosollyal fogadta a célba érkezett mintegy háromszáz kerekezőt. – Bringás ugyan nem vagyok, de az előkészítés és lebonyolítás során nekem is oda kellett tenni magamat. Régről ismerjük egymást Holler Ferenccel, ezért bízott meg ezzel a feladatsorral. A számtalan sok résztvevővel, támogatóval, közreműködővel tartottam a kapcsolatot, ami nagyon komoly kommunikációs kihívásnak bizonyult. Nehéz, de élvezetes munka volt.

Az egyik legfontosabb dologban is szerencsések voltunk, mindenki balesetmentesen teljesítette a távot, és fáradtan ugyan, de jókedvűen érkezett be a célba.

A féltávnál szólítottunk meg három csinos hölgyet. – Itt még nem voltam, de a közelmúltban a Velencei-tavat körbetekertem. Ez a táv ugyan rövidebb, de azért nem mondanám, hogy meg sem kottyant! A mai napban csak a meleg volt a kihívás, a normál tempónkat tudtuk hozni – mondta Gyalus Erika, aki az egyik földvári benzinkútnál dolgozik.

Müllerné Hegedűs Szabina az elmúlt tanévben tanítónőként állt a katedra mögött: – Azt hiszem, mindhárman megfelelő kondícióban vagyunk egy ekkora kihíváshoz. Heti rendszerességgel Hartára, a gáton szoktunk letekerni. Ott kicsit megpihenünk és máris indulunk vissza Földvárra. Élveztem a mai napra jutó kihívást.

Kissné Pupp Edit Pakson dolgozó könyvelő szerint jókor jött ez a kis pihenő, a frissítő is jót tesz, mert az innivalójuk alaposan átmelegedett útközben. – Szendvicset vagy valami kalóriapótlékot nem hoztunk magunkkal. Ahogy visszaérünk, máris ebéddel: babgulyással és paprikás krumplival várnak bennünket. Bevállaljuk, hiszen ennyi tekerés után nem fogunk meghízni tőle – tette hozzá mosolyogva.

Azt gondoljuk, külön kitüntető cím jár a gyönyörű, kétéves hölgynek, akinek édesanyja, Csepeliné Widek Mónika így nyilatkozott: – A kis Móni aránylag jól viselte az utat. Félúton volt egy holtpontja, de aztán túlestünk rajta, az út menti kombájnok sokat segítettek, hogy átlendüljünk a fáradtságon és a melegen! A túrán alkalmi öltözetben, egy kis kendővel és fehér holmikban indult, hogy a Nap ne tehessen kárt benne. Magamról azt tartom, sportos lány vagyok, mert szeretek mozogni, de sajnos a kislány születése óta egyelőre még nem tudok egyenletes teljesítménnyel dicsekedni. Szeretném fölvenni a korábbi aktivitást.

Widek Péter is nagy formát mutatott: – Kifejezetten jólesett az első szakasz. Nincs „hideg”, de azért kellemes volt a tempó, kibírható lett a kihívás, csak azért gyakran kellett közben inni. Nem mondanám magamat rutinos biciklisnek, de a Balaton-kört igaz, hogy több nap alatt, de már teljesítettem. Ez persze kellemesebb, rövidebb táv, de azért érezni, hogy megmozdultak az izmaim. Lehet, ennek holnap lesz a böjtje, de annyi baj legyen! A sport közel áll hozzám, igyekszem aktivizálni magam, de sajnos kevesebb időt tudok ráfordítani, mint amennyit szeretnék.

Most a lelkiismeretem egy kicsit megnyugodott, hogy tettem valamit az egészségemért.

Egy délelőttre sportágat váltottak a Holler UNFC női kézilabdásai és edzőjük Gergely Bence, aki örömmel látta a játékosai egy csoportját a mezőnyben: – Ez a fakultatív program jól egészítette ki a lányok nyári, kézilabdás szünetét. Örülök, hogy ők is bevállalták ezt a kihívást. Remélem, alaposan feltöltik magukat energiával, mert augusztusban kezdjük a felkészülést a következő idényre. Komoly terveink vannak, meg akarjuk állni a helyünket!