Ami biztos: a szívünkkel tudjuk pótolni a hiányt

Az eredmény ismert. (Ennek közlésére volt időnk.) A Kohász góljai voltak: Kazai 2, Ferenczy 3, Sirián 3, Szekerczés 11, Grosch 1, Monori 5, Szalai 3, Nick 1, Mihály 3. Vegyük inkább lazábbra, talán az elmélkedés szintjét is érintve: milyen is volt ez a megyei rangadó? A sokat erősödött Alba Fehérvár ellen a félidei 14-14 után 32-27-re nyert a dunaújvárosi Kohász női kézilabdacsapata. Szép hazai győzelem született, amely nagy küzdelemben dőlt el. Vajon belülről hogy látta az egyik legjobb hazai teljesítményt nyújtó kézilabdázó, Monori Orsolya. Egyébként öt remek találattal jelentkezett Orsi. Legyen most ő a kommentátor.

_ Valóban küzdelmes mérkőzés volt, de a Fehérvárral mindig ilyet játszunk. Régóta vártuk már mi is a bajnoki mérkőzést, ezért mind a két csapat akarta a győzelmet a bajnoki szünet után. De a közönség is „éhes” volt egy igazi derbire. Már a találkozó elején felhangzott az „Újváros!”. Ez pedig nekünk sok erőt adott.

A kemény játék az első félidőben döntetlent eredményezett. Az Alba Fehérvár nagyon gyors csapat. Lerohanásokkal támadtak bennünket. De mikor következett be a fordulópont, és hogyan tudott elszakadni ellenfelétől a Kohász? Merthogy a fehérvári csapatból Pelczéder öt, Mendy négy, Nascimento hat gólt dobot. És ez sokat mond.

_ Úgy emlékszem, a második félidő tízedik percében tudtunk jelentősebb előnyt szerezni. Négy percig játszottunk emberelőnyben. Csapó Kyra kapusunk pedig nagyszerű sorozatot produkált. A végéig három hetest is kivédett.

Tehát Cifra Anitáék révén kemény védekezés, Kyra bravúrjai, és nem hagyom ki: Monori Orsolya bombagóljait sem. Hát ezek voltak főképp azok a játékelemek, momentumok, amelyekben jobbak voltunk a Fehérvárnál.

_ A győzelmünkön kívül annak nagyon örülök, hogy egyre jobban érzem a játékot. Akinek volt már műtéttel járó sérülése, az jól tudja, hogy a visszatéréskor sokáig óvatosan, a lábára figyelve játszik az ember. Nos, ez már nálam elmúlt. Nagyon jó a lábam, és ez azt jelenti, hogy fejben is tudok figyelni az összjátékra. Még kell egy kis idő, és akkor a régi formámat is hozni fogom. Jó úton járok. Az erőnlétemmel sincs gond.

Mondhatjuk: a szegény embert még az ág is húzza. Tomasevics kapus műtét, Micijevic még közel három hónap lábadozás, Klujber eligazolása… Úgy gondolom, nincs más hátra, mint összefogva, nagy akarattal menni előre.

_ Valóban egy jó közösségnek az a legfontosabb tulajdonsága, hogy ha baj van, vállvetve, csapatként küzdve, a fiatalokat is bevenni a küzdelembe, s nem feladni a párharcokat. Ezt várom a következő, Budaörs elleni mérkőzésen is. A szívünkkel tudjuk pótolni a hiányt.