Vaskuti István vendégeskedett kedden a rácalmásiak vízitelepén

Bölcskei Ferenc szakosztályvezető meghívására 1980 olimpiai bajnoka, a tízszeres világbajnok Vaskuti István látogatott el a Duna-parti kisvárosba.

Gazdag program várta az öszszejövetelen megjelenteket. A rácalmási gyerekeknek, fiataloknak Vaskuti István élménybeszámolót tartott, hoszszú pályafutása tapasztalatait is megosztotta a jövő versenyzőivel. – Tízévesen kajakozni kezdtem, de hamar rájöttem, hogy a kajak unalmas, a kenu pedig igazi elitsport, azt meg kell tanulni, a kajak megy magától. Elég, ha csak annyit mondok, a kajakban van, a kenuban nincs kormány.

Vaskuti elismerően szólt arról, hogy egy olyan kis település, mint Rácalmás milyen eredményes tud lenni, megemlítette, dicséretes, hogy kenuban több utánpótlás-válogatottja is van a szakosztálynak. (Ekkor Bölcskei Ferenc megjegyezte, tíz évvel ezelőtt itt csak gaz volt, most pedig egy gyönyörű vízitelep.) Külön kiemelték Bucsi Bencét, aki a múlt héten ifjúsági Európa- bajnokságot nyert – megérdemelten kapott nagy tapsot.

A kötetlen beszélgetés után a gyerekeknek levetítették – orosz kommentárral – az 1980- as moszkvai olimpia C–II 500 méteres számának döntőjét, amelyet a Foltán László–Vaskuti István páros hatalmas fölénnyel nyert meg. Ezután közös fotózás következett, majd Vaskuti edzést tartott a fiataloknak a Dunán, rengeteg hasznos, jó tanáccsal ellátva őket. (Vaskuti hiába hatvanhárom éves már, még mindig remekül kezeli a kenulapátot, ami nem is véletlen, hiszen a mai napig rendszeresen evez, méghozzá nem is kis távokat.)

A rendkívül szimpatikus sportember készséggel állt lapunk rendelkezésére a rácalmási látogatása alkalmából.

Tíz éve még csak gaz volt itt, most pedig egy gyönyörű bázis

– Bölcskei Ferenc hívott meg, és szívesen jöttem. Korábban már hallottam a klub remek eredményeiről, jó látni, hogy milyen szép a vízitelepük, és persze azt is, hogy milyen remek szakmai munka folyik itt. Ez is bizonyítja, hogy egy ilyen kis településről is oda lehet jutni a legjobbak közé. Ha pedig valaki a magyar élmezőnyben van, az azt is jelenti, hogy a nemzetközi élmezőnyhöz is odatartozik – kezdte.

Miután abbahagyta a kenuzást, edző lett, majd különböző sportszervezetekben töltött be magas beosztást, 2010-ben a Nemzetközi Kajak- Kenu Szövetség első alelnöke volt. Lehet, hogy csak nekem tűnik így, de mintha az utóbbi években háttérbe vonult volna…

– Van dolgom most is bőven, a Magyar Olimpiai Bizottság vezetésének tagja vagyok, ugyanúgy, mint a Halhatatlan Magyar Sportolók Egyesületének. Eközben az MKKSZ szakmai vezetője is vagyok. De nem tolom magam előre. Amikor úgy érzem, hogy valamit már nem tudok teljes erővel csinálni, akkor azt abbahagyom. Így volt ez versenyzőként, majd edzőként is.

A magyar kajak-kenu sport mindig is a világ élvonalához tartozott. De számomra mindig furcsa volt, hogy hol az egyik, hol a másik szakág volt a zászlóshajó. Most éppen a női kajakosok. Ön szerint ennek mi az oka?

– Vannak nagy generációk. Például férfikajakban előbb volt a Csapó Géza-féle korosztály, majd később a Gyulay Zsolt, Csipes Ferenc-féle. Ekkor nagyon nehéz bekerülni a válogatottba, ők uralják a mezőnyt, az utánpótlás pedig feladja, lemorzsolódik. A kenuban az a gond, hogy az olimpián nincs négyes, tehát itt még kevesebb a lehetőség a válogatottba való bekerülésre. De azért nem kell panaszkodnunk az eredményeinkre.

És ha már szóba került az utánpótlás, nem mehettünk el szó nélkül Bucsi Bence mellett sem, aki a múlt héten Horvátországban az ifjúsági maraton Eb-n párosban a lágymányosi Vass Zoltánnal aranyérmes lett. – Úgy álltunk oda a rajthoz, hogy csak a győzelem az elfogadható eredmény, minden más csalódást okozott volna. Az volt a taktikánk, hogy rögtön az elején belehúzunk, és ez be is jött, rajt-cél győzelmet arattunk.

A fiatal sportolótól megtudtuk, neki ez volt az év versenye, most Dunavarsányba edzőtáborba vonul, és már csak az országos bajnokságra készül.