Már biztos a bentmaradás a Lengyelország elleni győzelemmel

Három forduló után még bármi megtörténhetett. A vb-n tegnap csak egy meccset rendeztek meg, a Magyarország–Lengyelország összecsapást.

A magyar válogatott eddig felemásan teljesített: egy győzelem és két vereség volt a mérlege – a papíron legjobb három csapat, Kazahsztán, Olaszország és Szlovénia ellen. A legnagyobb baj az volt, hogy nem találta a ritmust a magyar csapat, a meccseken belül is változó volt a teljesítmény. A kapuban Vay Ádám biztos pont volt, a védelem időnként szétesett, elöl pedig minden kimaradt. Nem kell többet mondani a csatárteljesítményünkről, csak annyit: három találkozón négy gólt szereztünk, és ebből hármat az olaszoknak lőttünk, és ez nagyon kevés.

A tegnapi nagyon fontos mérkőzés előtt Kercsó Árpád mesteredzőt kértük föl arra, hogy értékelje az eddig látottakat. (Azt azért érdemes megemlíteni, hogy a dunaújvárosi szakembernek ebben a válogatottban tizenegy neveltje van.)

– Nagyon nehéz megítélni az eddig látottakat, mert mind a három meccsen mutattunk nagyszerű dolgokat, de tettünk olyanokat is, amit nem értek. Sokat támadunk, rengeteget lövünk kapura, de nagyon rosszul. Úgy látom, hiányzik az ész a csapatból. Már korábban is nyiltakoztam, és fenntartom, ebből a csapatból nagyon hiányzik Galanisz és Somogyi, nem értem, miért nem nevezték őket. A mai meccsről? Ha nem nyerünk, nagy baj lesz. Nem szeretnék okoskodni, úgy gondolom, ez a csapat bármire képes, nem tudhatom, melyik arcukat mutatják ma este a fiúk.

Az első harmadban a fiúk a legjobb arcukat mutatták. Ilyen keményen, ilyen agresszíven, ilyen fegyelmezetten játszani rég lehetett látni a magyar válogatottat. Tíz perc alatt kétgólos előnyhöz jutottak a mieink, Sebők a 2. percben, Benk a 10. percben talált be az ellenfél kapujába. De ennél fontosabb volt, hogy a magyar csapat nagyon magabiztosan jégkorongozott, uralta a játékot, és a lengyelek örülhettek annak, hogy csak kétgólos hátránnyal mehettek a második harmadra. Válogatottunk megérezte azt, hogy a szlovénok elleni vereség után nehéz helyzetbe került. A fiúk az első húsz percben azt produkálták, amire a világbajnokság első pillanatától számítottunk. Persze húsz perc után még nem lehet messzemenő következtetéseket levonni.

Sajnos ez be is igazolódott. Nem tudni, 2–0-s vezetés után, a szünetben mi történt a magyar csapattal, de fiaink úgy jöttek ki a második húsz percre, mint akik elfelejtettek jégkorongozni. A lengyelek gyorsan fölénybe kerültek, időnként egy kapura játszottak és öt az ötben is azt láthattuk, mintha emberelőnyben lennének. Ennek a részükről meg is lett a következménye. A játékrész 6. és 13. percében bevették a kapunkat, vagyis egyenlítettek. Valószínű, mindenki számára nehezen követhető volt ez a húsz perc, amit megelőzött egy nagyon jó játékrész. A magyar csapatnak gyakorlatilag momentuma sem volt, és örülhettünk annak, hogy a lengyelek nem fordították meg a mérkőzés állását, így az utolsó felvonásra még tiszta lapokkal, vagyis 2–2-vel készülhettek a csapatok.

Nehezen felfogható, hogy harmadonként miként változik meg a játék képe. Az utolsó húsz percre megint egy nagyon jó magyar csapat jött ki. Szerencsétlenségünkre egy remek formában lévő lengyel csapattal szemben. Még egy perc sem telt el, amikor Hári megszerezte válogatottunk vezetését, és mint később kiderült, ez a végeredmény beállítása is volt (2–3). Ez­után ritkán látható színvonalas mérkőzést láthattak a nézők, mindkét csapat minden játékosa az életét áldozta a pályán, talán hihetetlen, hogy senki sem sérült meg komolyan. A magyar csapat megőrizte előnyét, és szombaton 19.30 órakor Nagy-Britannia ellen fejezi be világbajnoki szereplését. És ami nagyon fontos, együttesünk még mindig esélyes a feljutásra!