Ma van a költészet világnapja – mutatunk néhány dunaújvárosi költőt

A különböző helytörténeti adatbázisokat böngészve, jó néhány – csaknem három tucat – költő, író nevével találkoztam. Férfiasan bevallom, volt köztük ismert, és kevésbé ismert.

Bernáth Zsolt – filmrendező, író

1973. április 21-én született Dunaújvárosban. Tizenhárom évesen írta első regényét, melyet azóta több tucat írás követett: versek, novellák, mesék, esszék, kisregények, valamint rockzenei monográfiák. Írásai magazinokban, napilapokban, antológiákban láttak napvilágot. Első novelláskötete 2007-ben jelent meg A szomorkás szombat könyve címmel. Mind: egy című első regénye 2013 decemberében jelent meg. Második novelláskötete A plafonlakók válaszolnak címmel 2015 júliusában jelent meg.

Barsi Dénes – író, költő

Barsi Dénes, eredeti nevén Harcsa Dénes Komárom megyei szegény parasztcsaládban született 1905. július 7-én Jókán. 1960-ban a Hajdú-Bihar megyei Komádi községből Dunaújvárosba költözött Tapolczai Jenő tanácselnök kezdeményezésére, a városi tanács meghívására. Figyelt kutatott és dolgozott megszállott, hogy a város társadalmának történetét megírja. Ezek alatt az évek alatt sorban születtek meg regényei, amelyek nagy részének szereplőit, helyszíneit már a város ihlette: Sorsváltás (1963), Parázs a hamuban (1968). Novellái országos irodalmi folyóiratokban jelentek meg: Kortárs, Jelenkor, Alföld.

1962-ben József Attila díjat kapott írói munkásságáért különösen a Lázgörbe (az ellenforradalom napjainak magyar faluját mutatta meg) című írásáért. 1968. január 5-én halt meg Dunaújvárosban. A Barsi Dénes Baráti Kör kezdeményezésére 1990-ben szobrot állítottak az írónak. A bronz mellszobor Fodor Sándor szobrászművész alkotása, és a Munkásművelődési Központ előtti ligetben kapott helyet.

Kálnay Adél – író, költő, pedagógus, tanár

Ózdon született 1952. február 5-én. 1975 óta él és tanít a Petőfi Sándor Általános Iskolában, Dunaújvárosban, négy felnőtt gyermeke van. Egész életében író szeretett volna lenni, de írással 30 éves kora óta foglalkozik. 1990-ben megjelent első, Zsuzsi című meseregénye tizenötezer példányban. Sajnos a terjesztése nem volt sikeresnek mondható. A következő években sorra jelentek meg elbeszélés gyűjteményei, meseregényei és 2008-ban Tükör címmel első verseskötete. Hazatalálni című elbeszélése, egy gyűjteményes kötetben, eljutott az 1999-ben megrendezett Frankfurti Könyvvásárra.

A régi kertben tétován c. verséből készült filmetűdöt a 2007-es Salvatore Quasimodo Költőversenyen, a Szíveddel láss! c. novellájából, a 2008-ban készült musicalt Dunaújvárosban mutatták be. Pályafutása során több mint harminc díjat, kitüntetést kapott. Legtöbbet irodalmi pályázatokon, írói munkásságának elismeréseként. A Salvatore Quasimodo Nemzetközi Költőversenyen évek óta sikeresen szerepel verseivel, többször kapott már díjat és különdíjat is. Pedagógusként a Teleki Blanka díj, és a Karácsony János díj boldog tulajdonosa. Munkásságát Dunaújváros a Pro Cultura Intercisae díjjal ismerte el.

Kemény Dezső – író, újságíró, műfordító

Budapesten született 1925. március 26-án. Feleségével és két gyermekével 1953-ban költöztek Sztálinvárosba a jobb megélhetés, a lakáshoz jutás reményében. Harmadik gyermeke már Sztálinvárosban született. Egyéniségéből adódóan nehezen viselte a kötöttségeket, a 70-es évek elejétől szabadúszó. Később a Dunaújvárosi Hírlap munkatársa. Külsősként több újságnak írt, dolgozott a Bartókban, aztán volt korrektor a nyomdában, amit nagyon megszeretett Bergmann Jenő jóvoltából.

2000 után a Fejér Megyei Hírlapnak írt. Több mint fél évszázados írói munkásságában szinte minden műfajt kipróbált pl. első regénye sc-ifi volt, A legrövidebb út (1958), a Gili ifjúsági regénye (1962), elbeszélés kötete Tirk, a sofőr (1965) címmel jelent meg. Tíz önálló köteten kívül antológiákban, folyóiratokban jelentek meg írásai. 2002. szeptember 24-én hunyt el Dunaújvárosban.

dr. Szemere Brigitta – jogász, költő

1977. július 15-én született Dunaújvárosban. A Széchenyi István Gimnáziumban érettségizett. A Dunaújvárosi Főiskolán elvégezte a Dunaújvárosi Főiskola mérnöktanár – mérnökinformatikus szakát. A Máglyatánc című (1998) kis példányszámú verseskötetnek nemcsak írója, hanem illusztrátora, szerkesztője, sőt nyomtatója is egy személyben, melynek eredményeként a számos díj mellett egy önálló kötete – Időrések örvényében (2000) – és Bujáki Líviával közösen írt kötete is megjelent Csillagvitéz (2001) címmel.

Korábban időnként a nagyvenyimi újságban publikált és versei megjelentek az Árgus c. irodalmi folyóiratban is. Tagja a dunaújvárosi Versbarátok Klubjának, ahol (saját bevallása szerint) sok segítséget, biztatást, kritikát, támogatást kapott Kiss Kálmán pedagógustól.

Pálinkás István – író, újságíró, költő

1966. április 12-én született Dunaújvárosban. A Rudas László Közgazdasági Szakközépiskolában érettségizett, majd a Dunaújvárosi Hírlaphoz került. Középiskola után kezdett el verseket írni, a Fejér Megyei Hírlap Provincia rovatában jelentek meg versei 1987-ben. Rá egy évre pedig az Új Írásban Juhász Ferenc közölt tőle verseket. Később, 1989-ben Léka Gézával közösen a Mécsek című, majd 1991-ben a Követ hoztam kötetet már önállóan állította össze. 1994-ben magánéleti okokból Amerikába, Chicagóba költözött. Kint sem hagyott fel a versírással. 1996-ban A 74-es asztal címmel közösen jelentettek meg verseket és főiskolai tanulmányokat is folytatott. 1998-ban az Írószövetség tagja lett.

Ahogyan azt a bevezetőben is írtam, a fent felsorolt szerzők csak töredékét képezik a helyi alkotóknak, azt azonban mindenképpen, jól példázza, érdemes foglalkozni a helyi költőkkel, írókkal, valamint munkásságukkal.

A költészet világnapja bevezetését egyébként a marokkói kormányzat kezdeményezte 1998-ban az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezeténél.

forrás: jakd.hu