A Dunaújvárosból indult Aracsi Norbert csillaga felfelé ível

Aracsi Norbert nevét egyre gyakrabban halljuk a magyar filmes szakma berkeiben. A Fejér megyei fiatal rendezővel beszélgettünk az Emlékezz rám/Remember me című kisfilmje kapcsán, amely az elmúlt, közel fél év során öt díjat és kilenc jelölést zsebelt be, és egyre népszerűbb.

Hogyan jut el egy székesfehérvári srác a filmrendezésig? Hobbiból vált komoly hivatássá?

Ez egy nagyon hosszú út volt, több mint 8 év. Végig kellett járni független filmesként a ranglétrákat. Az első kisfilm, amit a Dunaújvárosi Főiskolán készítettünk csoporttársaimmal, Németországban közönségdíjas lett, és onnantól ez hivatássá, szerelemmé vált.

Általában egy rendező olyan témához nyúl, amiben ki tud teljesedni és tud magából hozzátenni. A Emlékezz rám/Remember me ötletében volt bármi személyes élmény, ami megihletett? Közrejátszott az, hogy aktuális ma az apa-fiú viszonyt boncolgató téma?

Azt gondolom, hogy az apa-fiú téma aktualitása soha nem vész el, viszont most értem be szakmailag és emberileg is, hogy erről tudjak készíteni egy hiteles kisjátékfilmet. Rendezőként nagyon sok mindent vittem magamból ebbe a projektbe, de figyelni kellett arra, hogy ne legyen öncélú. Ez a film nem nekem szól, hanem mindenkinek, aki megnézi.

Producere, forgatókönyvének írója és rendezője is te vagy a filmnek egy személyben. Nem volt megterhelő ennyi feladatot magadra vállalni?

Szerencsére a filmkészítés folyamata a forgatókönyvírással kezdődik, ezalatt az idő alatt semmi mással nem kellett törődnöm. Miután kész voltam vele, producer társammal, Kalotai Dániellel – aki a film operatőre is- elkezdtünk előkészülni a filmre. Ez 3 hónapot vett igénybe. A tökéletes helyszínek megkeresése, storyboard elkészítése stb. A film főszereplőjével, Kovács Molnár Józseffel lejártuk az egész filmet 3 nap alatt, így gyakorlatilag egyszer már leforgattuk a filmet. Azt szokták mondani, hogyha egy filmnél jó az előkészület, akkor már csak egyszerűen le kell forgatni. Nekem ez a projekt szívügyem volt, ahogy az egész stábnak is, így nem munkaként fogtuk fel, ezáltal nem is volt megterhelő számomra.

Miért pont a Bükk erdeiben forgattál? Volt bármi, akár a filmben, akár valami személyes élmény, ami miatt kifejezetten ezt a vidéket akartad felhasználni? 

A helyszín nagyon nehéz feladat volt, de a film operatőre Kalotai Dániel, aki egri, javasolta a Bükköt. Szerettünk volna olyan helyszíneken forgatni, amiket ha lát az ember, nem tudja eldönteni, hogy hol forgott a film. Erre a legalkalmasabb a Bükk volt. Nem turistaútvonalon forgattunk, hanem bementünk és felkerestünk ismeretlen helyeket. Ajánlom mindenkinek a Bükköt és környékét, mert varázslatos helyei vannak. Ezek egy pluszt adtak a filmhez is.

Amikor elküldted a filmet az Elevation Indie Film Awards-ra, számítottál rá, hogy nyerni fog?

Nagyon szerettem volna, ha a magyar sikerek mellé külföldi is társul, de a külföldi filmfesztiválokon azért nehezebb nyerni, mivel ott nemzetközileg küldenek filmet. Mindazonáltal a külföldi filmfesztiválokon derül ki, mit is ér igazából a filmed. Mi is így álltunk hozzá, és szerencsére Dublinban nagyon szerették a filmet. Emellett nemrég Los Angelesben is elődöntős lett a film.

Nagyon sikeres a kisfilm, eddig 5 díjat és 9 jelölést zsebelt be. Mit gondolsz, mi lehetett a legnagyobb hatással az emberekre?

A visszajelzések alapján azt hiszem, az apa-fiú történettel minden korosztály azonosulni tud. Kicsik és nagyok is. Talán ez a legnagyobb ereje, mindenki bele tudja képzelni magát a főszereplő helyzetbe. Sok visszajelzést kaptunk a film után, hogy másként látják ezek az emberek a viszonyukat az édesapjukkal, és hogy köszönik ezt. Szerintem ennél jobb visszajelzés nem kell.

A film mindössze 23 perc, mégis mindent elmondasz benne, amit lehet erről a témáról. Jobban szeretsz kisfilmekkel, werkfilmekkel dolgozni? Nagyobb volumenű filmeket is szeretnél majd rendezni?

A kisfilmek egy nehéz műfaj, mivel kevés időd van kibontani minden részletet, ezáltal sokkal korlátozottabbak a lehetőségeid is. De azt gondolom, hogy ezeknek a nehézségeknek a megoldásai viszik előrébb az embert, hogy egy nap ezeket a tapasztalatokat nagyfilmekben kamatoztassa. Hosszútávú célom, hogy történelmi nagyjátékfilmeket készítsek. Ezek a filmek itthon nagyon hiányoznak, pedig az emberek vevők lennének rá. Most is egy második világháborús kisfilm könyvén dolgozom, aminek lesz köze Székesfehérvárhoz is.

Egy jó téma ritkán működik jó színészi játék, filmzene és képi világ nélkül. Ezek együttese kellett ahhoz, hogy ilyen sikeres és nagy hatású legyen a film?

Abszolút! Lehet hogy mindenhol a rendező neve van feltüntetve, de egy film a stáb nélkül nem készül el. Itt szeretném kiemelni a Emlékezz rám/Remember me teljes stábját, akik 8 napon keresztül mindent beleadtak. Innen is köszönöm nekik, hogy megvalósították, amit elképzeltem.