MIKRO, de maradandó – Egy hét, ami megmutatta, mire képes a színház

Június 2. és 8. között Dunaújvárosban ismét a színházé volt a főszerep – méghozzá annak legintimebb, legszemélyesebb formáié. A Bartók Színház egy héten át adott otthont a MIKRO Fesztiválnak, amely idén is a kamaraszínházi előadások, monodrámák és kivételes színészi alakítások ünnepe volt. Korábbi cikkünkben a fesztivál első pár napjáról írtunk, most következzen a záróakkord.

MIKRO Fesztivál: Monodrámák és kamaradarabok ünnepe Dunaújvárosban

A fesztivál egyik legemlékezetesebb napja június ötödike volt. Délután Balázs Andrea varázsolta el a teltházas nézőteret a Margarída asszony című előadással. Ez a humorral átszőtt, groteszk dráma egy boldogtalan nő szemszögéből mutatja be a mindennapok őrületét – egy olyan világot, ahol a fájdalom és a nevetés kéz a kézben járnak. Balázs Andrea alakítása – egyszerre mély és szórakoztató – méltó lezárása volt a kőszínházi évadának, és méltó darabja a fesztiválnak is.

Ugyanezen az estén Bezerédi Zoltán lépett színpadra a Cigány Mózes monológgal, amely Kácsor Zsolt azonos című regényének első fejezetéből, a Genezis-ből készült. A bibliai teremtéstörténet egy egészen más, „cigányos” olvasata tárult a közönség elé – kavargó, szellemes, elgondolkodtató világot épített fel Bezerédi, mesterien egyensúlyozva az irónia és a mély emberi érzések között.

Színpadra álmodott sorsok – A MIKRO Fesztivál emberközeli pillanatai

A fesztivál további napjai is tartogattak különleges élményeket. Pénteken a Trojka Színházi Társulás vendégszereplését láthatta a közönség: Minden tekintetben – egy előadás, amely a kapcsolati játszmák rejtett dinamikáit boncolgatja érzékenyen és humorral. Június hetedikén az Orlai Produkció Halál Velencében című darabja következett, Kulka Jánossal a főszerepben. A Nemzet Színésze szinte mozdulatlan jelenléttel töltötte meg a színpadot – elég volt egy pillantás, egy szünet, és egész életek történetei rajzolódtak ki. A Halál Velencében színpadi adaptációja egyszerre szól az elvágyódásról, a szépség iránti sóvárgásról és az idő múlásának kérlelhetetlenségéről.

A zárónapon, vasárnap, Csákányi Eszter parádés színészi alakítással koronázta meg a fesztivált. Amikor találkoztam Barisnyikovval – ez a monodráma egy színésznő emlékein és képzeletén keresztül mesélt szerelemről, szenvedélyről, művészetről és arról a különös kapcsolatról, amit a közönség és a színház világa között érezni lehet.

Ahogy a színház hivatalos posztjában is fogalmaztak: „Vége. De jövőre ismét lesz…” A Bartók Színház egy héten át otthont adott a színház valódi, esszenciális formáinak. Várjuk a folytatást!