Világsiker, világszínvonal: vastaps járt az énekesnek

A színpadon Ernesto De Curtis: Tu ca nun chiagne nápolyi világsikerét, és Kálmán Imre: Mondd meg hogy imádom a Pesti nőket című dalát, a beszélgetésünk során pedig izgalmas prózai történeteket osztott meg Bodolai Péter operaénekes.

Bodolai Péter válaszolt a kérdéseinkre

– Meglehetősen különleges teljesítmény egy koncertre be nem melegített közönséget egy dallal, vastapsra, sőt vissza tapsra hangolni!

– Ez egy megtisztelő dolog és nagyon jólesik és köszönöm szépen a közönségnek!

– Nagyon erős kíséretet kapott

– Valóban, Perémi Erzsike néni személyében, aki a zongora tanárnőm volt itt Dunaföldváron. Kiskoromtól – tízen évig hozzájártam, ezért nekem ez külön megtiszteltetés volt. 

– Hazai pályán lépett fel?

– Igen, hiszen minden év végén itt voltak a zongora év végi koncertjeim, tehát legalább egy tucatszor, júniusban itt mutattam be, hogy hol tartok a tanulásban. Azt mondják, hogy hazai pályán a legnehezebb, mert ott ismerik az embert, ezért a legkritikusabbak is vele! Ilyenkor az ember pláne megpróbálja a magától telhető legjobbat hozni, bár akárhol lépek föl, itthon, vagy külföldön, ugyanez a célom. 

Néhány percre egy álomvilágba lépni

– Lehet, hogy„könnyebb”egy színpadi műben ragyogót alakítani, mint ezen az estén a Tu ca nun chiagne című dal ilyen drámai előadásával?

– Egy kiragadott áriára nehezebb ráhangolódni, mert előzmények nélkül kell arra a három-négy percre belebújni az adott szerepbe, amit egy darab esetén folyamatosan lehet felépíteni. Ez egy izgalmas kihívás, és remélem, hogy ma is sikerült jól megoldani!

– Beénekelte magát és onnét egy szót sem szólt senkihez sem?

– Nyilván meg van a beénekelés, és utána célszerű keveset beszélni, és sok vizet fogyasztani, és reméljük a legjobbakat, ahogy a régi nagy énekesek mondják. Mario Del Monaco a világhírű olasz tenor operaénekes például az előadás előtti napon már egy szót sem szólt! Volt egy kis notesze és abba írta le a feleségének, hogy most ezt és ezt kéri. Azt azért elmondhatom, hogy egy ilyen fellépés mögött egy komoly fizikai teljesítmény is van, ami úgy jó, ha nem nagyon látszik a nézőtérről. Sportolni, levegőzni kell, nincs dohányzás, egészségesen kell táplálkozni és akkor nem lehet baj belőle.

És egy csalafinta szerepben…

– Egymás között vagyunk. Nyugodtan válaszolhat a következő kérdésemre is, semmi nem fog kiszivárogni belőle! Másodikként Kálmán Imre: Mondd meg hogy imádom a Pesti nőket! című dalát adta elő. Ezzel kinek akarta kedvezni? A pesti hölgyeknek, vagy kikacsintott a földváriaknak, hogy nyugodtak legyenek, ők állnak az első helyen?!

– Hát persze, hogy a sok szép dunaföldvári hölgynek! Próbáltam meggyőzni őket róla és a dallal nekik kedveskedni.

– Elvileg a földinknek számít, de…

– A gyermekkorom Előszálláshoz és ide, Dunaföldvárhoz köt, de ma már Budapesten élek. Jármű mérnökként dolgozok, de mellette énekelek is. Hál’ Istennek vannak olyan koncertek itthon, Magyarországon, de Szlovákiában és Olaszországban is, ahol rendszeresen fellépek. 

Egy civil szakmát is gyakorol?

– Az autóst és nem csak azt tudom róluk, hogy elöl, vagy hátuk van-e a motorjuk… Sőt, jelenleg egy hibrid, elektromos repülő hajtásrendszeren dolgozok, ami egy nagyon izgalmas feladat. Az is tök jó, hogy a mérnöki feladatok és az énekelés nagyon jól kiegészítik egymást. Ahogy mondják az agy bal félteke a mérnöki dolgokat, a jobb pedig a művészeti feladatokat támogatja. 

– Igazi színházban dolgozni?

– Próbálkozok vele, hiszen vannak meghallgatások, versenyek, előéneklések. Nem könnyű feladat, de nem adom föl, tovább csinálom.

– A zongora?

– Csodálatos volt ezen az estén Perémi Erzsike zongorakíséretével föllépni. Elvileg magamat is letudtam volna kísérni, de egy igazi előadáshoz nem lenne szerencsés kétfelé megosztani a figyelmet. Az viszont az, hogy éppen tőle tanultam meg a hangszert, hiszen a gyakorlásaimnál ez elengedhetetlen segítség. Korábban orgonálni is szoktam, és amikor az ember kántorizál, akkor saját magát kíséri az éneklés közben. 

– Milyen egy templomban fellépni?

– Az valami csodálatos. A helyszín, az akusztika és, ha van ott egy jó orgona, akkor az egy igazi csoda lesz belőle! Zeng az egész épület, amibe borsódzik a bőröm, amikor rágondolok. 

– Az elragadtatott siker nyomán már azt hittem, hogy az egyébként kiváló prózai és énekes előadóval, az édesapjával (dr. Bodolai Györggyel) bevállalnak egy duettet!

– Mostanában nem volt ilyesmi, de ki tudja, egyszer még az is előfordulhat. Valóban nagyon jó énekes kórusban és szólóban egyaránt, hosszú ideje zongorázik, és ő is kántorizált, tehát hasonlóak az adottságaink. Ezt láttuk otthon, ezért a zene szeretete belénk ivódott. 

– Elégedett?

– A mai estém is okot adott rá. Mind a két munkám nagyon szép, izgalmas és örömöt ad nekem. Lehet, hogy egyszer „csak” énekes leszek. Most, így is teljes és kellemes az életem.