2025.01.26. 07:00
Egy élet munkáját ismerték el
Az alkalomra azok érkeztek a helyi Művelődési Központba, akiknek fontosak a hagyományaink, és a szellemi értékeink. Ennek szellemében mondta el ünnepi beszédét Pataki Dezső az intézmény igazgatója, majd Horváth Zsolt polgármesterrel közösen átadták Nemes Ferenc képzőművésznek a Dunaföldvár Kultúrájáért Díjat.
Nemes Ferenc életútjáról Fafkáné Simon Ildikó a Művelődési Központ munkatársa kutatásából kaphattam kötetnyi információt.

Nemes Ferenc életútjáról
Fafkáné Simon Ildikó a Művelődési Központ munkatársa kutatásából kaphattam kötetnyi információt:
– Dunaföldváron, 1949-ben született. Különleges, kalandos élete a Budapesti Faipari Technikumban kezdett kibontakozni. A következő tanulmányait a leningrádi Erdészeti Akadémián a faanyag kémiai tecnológiája szakon végezte. Dolgozott Bútorgyárban, Fa és Építőipari Szövetkezetben, volt kisiparos és szellemi szabadfoglalkozású. Ma pedig alkotó nyugdíjas.
Hálásan gondol a középiskolai kollégiumi nevelőtanárára Csiky Tiborra a magyar avantgárd meghatározó szobrászára, akivel nagy hatással voltak egymásra. 1966-67-ben látogatta a József Attila Szabadegyetemet, fantasztikus előadók, nagyszerű előadások révén került egyre közelebb a modern magyar képzőművészethez. Fontosnak tartja, hogy a művek megfelelő arányban tartalmazzák a gondolati és látványelemeket. Festményeket, szobrokat, reliefeket, konceptuális munkákat és képverseket is köszönhetünk neki.

Fotó: Németh Zsolt
Kiállításaival 1970-től találkozhatunk
A 75 éves Nemes Ferenc életműve előtt. Dunaföldváron a Fafaragó Galériában az „Egyáltalán” című tárlattal tisztelegtek. Köztéri alkotásait hazai tereken és Európa számos helyén láthatják. Tagja a Magyar Szobrász Társaságnak és a Csiky tanítványokból szerveződött Rend-Rendszer csoportnak.

Fotó: Balogh Tamás - duol.hu
Zárszóként
Nemes Ferenc a díj átvételére energikusan, fiatalosan és szemmel látható örömmel lépett a színpadra, ahol nagy derültséget okozva legelőször is meglepetten kiáltott fel az őt megillető reflektorfénytől: „Ekkora fényt!” A gratulációk után pedig ezt hallottuk tőle:
– Szeretném kifejezni a hálámat a Kuratórium tagjainak és a dunaföldváriaknak a díj odaítéléséért. Ahogy számoltam úgy hatvannégy éve vagyok folyamatosan ebben a városban – leszámítva a tanulmányaimmal töltött időszakot. Itt születtem, itt voltam gyermek, majd csibész is. Piri néni volt a rajztanárom, Faragó tanár úr vitt bennünket a négy tusa és az atlétikai versenyekre. Több tízéves barátságokat mondhatok a magaménak, ezért azt mondhatom, hogy ebben az elismerésben önök közül is sokaknak része van, hogy ilyen lettem, amilyen. Abban is, hogy a tavalyi kiállítást megtudtam csinálni és a továbbiakban is szeretnék számítani az eddigi segítőimre. A jövőben is szeretném továbbfolytatni ezt a fajta tevékenyégemet, ami egyrészt áldás, másrészt pedig gond és baj. Mindennel együtt kellemes elfoglaltság.