Az eső módosított a programon

A lassan megtelő nézőtérről gyanakodva néztünk a színpadra, ahol huszonhat szék várta a baráti viszont-látogatásra érkezett szicíliai Banda Gioacchino Rossini zenekart. A csapat 1998-ban alakult a Messina járásban található Frazzanó nevű településen. A többnyire nagyon fiatal és vidám zenészek már harmadszor varázsolták el a földvári közönséget. 

Ezt azért nem gondoltuk

hogy a zárpor vágta után, egy itáliai muzsikust formázó férfi lép majd a színpadra, akiben végül egy közös ismerősünket, az Ördögszekeres Appfelshoffer Jánost ismertük fel. Ő aztán, mint a kíváncsian várt muzsikusok vendéglátója elmondta a zivatar okozta késlekedésük egyéb okait is, majd erős fogadalmat tett egy „öt perc múlva típusú” kezdésre. Kedélyesen beszélgettünk, az időt nem mértük, ezért gyorsan repült, majd felcsendült a muzsika.

Hogy mit játszottak? 

A megunhatatlannak tartott olasz dallamokat. Giuseppe Restifo karmester semmit sem bízott a véletlenre. A komótosan bemelegedő zenészeinek első feladatul egy klasszikust, a kánkánt adta, hogy a második strófától már magára találjon a banda, és a harmadik daltól már valóságos örömzenét adjon. Ez a dirigens egyébként sem egy egyszerű művész, mert a koncert második felére már a közben telt háznyi közönséget is a kezébe vette. Előbb bemutatta a tapsot utána, már csak egyet villant és máris háromszáz muzsikussal többel gazdálkodhatott. 

A fináléra gyönyörű, itáliai hangulatba jöttünk.

A buzdító, ellenpontozó majd az egész fúvós bandát égbeemelő vastapsoknak is eljött az ideje, ahogy a zenészek bolondozásainak is. Hú, de jól sikerült esténk lett belőle.