Móricz '70 – négy zeneszerző mesélt a Móriczról (videóval)

Az első félórában Jobbágy Bernadett koreográfus, rendező (aki egyébként képzőművészként is jeleskedik) egy egyszemélyes interaktív táncjátékot mutatott be az Uitz teremben Nagy Ákos zeneszerző J'écoute les sons étouffés dans la pluie című kortárs zenei művére, Performaszában nem csak belakta a teret minden összetevőjével, de a közönség tagjait is bevonta az akcióba.

Ezt követően olyan zeneszerző generációk találkoztak, akik mind a Móricz bölcsőjében ringatták ambíciójukat. Míg a legfiatalabb, a csapat benjáminja Almási Máté a kétezres évek elején kezdte Móriczos tanulmányait, addig a doyen, Lázár Zsigmond a hetvenes években koptatta a Móricz padjait. Nagy Ákos bizonyítványát a kilencvenes években állították ki, Balogh Máté pedig éppen krisztusi korban van. A közel másfél órás beszélgetés moderátora Kurucz Gergely karnagy volt (róla is kiderült, hogy dédelgetett zeneszerzői ambíciókat, a Didergő királyról szeretett volna operát írni), aki olyan kérdéssel indított, ami elkerülhetetlen: Hogyan indultak, mit adott nekik a Móricz? Lázár Zsigmond felidézte az iskolába kerülésének történetét, amikor is édesanyja bevitte őt beíratni. Közölték vele, hogy felvételizni kell, de az tavasszal már megvolt. Nagy szerencséjére Kőházi Tiborné éppen bent volt és meghallgatta. Így lett az osztály 31 fős. Ő és az utána megszólaló zeneszerzők mindegyike csak szuperlatívuszokban tudott beszélni a tanárairól, és az itt töltött évekről. Életre szóló ajándékot kaptam a Móricztól, ez egy rendkívüli ugródeszka volt az életben, ami a mai napig tart – fogalmazott Lázár. Sorolták tanáraik nevét, a fiatalabbak felismerték és köszöntötték a közönség soraiban ülő pedagógusokat. Természetesen a Móricz legendás kórusa is szóba került. Nagy Ákos érdekességként megmutatta harmadik osztályos év végi bizonyítványát, amelyben az ének-zene rubrikában a kettes osztályzat szerepelt. Mint mondta, nagyon szigorú tanára volt, aki nagyon keményen követelt, de végső soron ez is hozzásegítette ahhoz, hogy zeneszerző váljék belőle. Nem csak ő kapott kettest akkor, a másik, Baráth Bálint ugyancsak zeneszerző lett és éppen a doktorijára készül. Ő az egyik legfontosabbnak azt tartja, hogy a Móriczban megtanították kérdezni. Balogh Máté – aki talán az egyetlen, aki nem első generációs muzsikus – más megközelítést is alkalmazott. Véleménye szerint az ének-zenei iskoláknak nem az a célja, hogy zenészeket képezzen (ez csak melléktermék), hanem az, hogy a zenével való foglalatoskodás egy rendkívül komplex gondolkodást igényel, és minél korábban kezdi ezt el az ember, annál komplexebb gondolkodásra képes és nem csak a humán, hanem a reál tárgyakban is élen járnak. Egyik osztálytársa, Böttger Éva például nemzetközileg is elismert vegyész lett. Meglátása szerint egy visszaesés tapasztalható mostanában, egyre kevesebb ilyen iskola van, mint a Móricz, és az a kóruskultúra is messze van már attól, mint amit itt megszokhattak. Almási Máté azt is a Móricz erényeként emelte ki, hogy megtanult beszélni közönség előtt és írhatott egy ballagási búcsúdalt. A négy generációnak meglepően hasonló emlékei vannak a Móriczos évekről.

A második körben ki-ki azt mesélte el, az élete hogyan kanyarodott arra, hogy végül zeneszerző lett belőlük. Lázár Zsigmondnak és Nagy Ákosnak sok kanyarral tartkított az útja, Almási Máténak viszonylag egyenes, de az Erkel Ferenc díjas Balogh Máténak a legegyenesebb, ő lényegében óvodás kora óta ezt az utat járja, mindig zenész szeretett volna lenni. A meghívott vendégek nem csak beszéltek a zenéről, de mindannyian meg is mutatták egy-egy bejátszásban egy-egy szerzeményüket a közönségnek. Pontosabban csak hárman, Balogh Máté ugyanis maga adta elő sajátos hangversét. Az utolsó kérdés körben mindannyian jövőbéli terveiket osztották meg a hallgatósággal.

A rendezvénysorozat ezzel még nem ért véget, ugyancsak a Kortárs Művészeti Intézet ad otthont a Fiatal Móriczosok koncertjének május 16-án, csütörtökön 17 órától. Ezen a tervek szerint fellép: Fáncsik Máté – gitár, Jámbor Benedek – ének, Németh Nadezhda – operaénekes, Beregi Zsolt – gitár, Toponáry Sára – gitár, Csibri Réka – fuvola, Király Izabella – zongora, Simon Tulipán – fuvola.

Május 18-án, szombaton 18 órától egy nagyon különleges esemény kezdődik. Rozsda 111 - címmel kortárs zeneművek hangzanak fel, amelyek Rozsda Endre festményei nyomán készültek. A zeneszerzők: Balogh Máté, Dargay Marcell, Horváth Balázs és Tornyai Péter, az előadók: Réman Zsófia – fuvola, Bartek Zsolt – klarinét, Varga Oszkár – hegedű, Agárdi Eszter – cselló, Nevelő János – ütőhangszerek. Vezényel: Horváth Balázs.

A minifesztivál május 25-én 15 órakor zárul a jubileumi gálakoncerttel a Dunaújvárosi Egyetem Sportcsarnokában.