A versek, az irodalom, nagy magyar költők művei adták a legutóbbi esti találkozás alapját is

Előszállás - Több évtizedes múltra tekint vissza a Versbarátok Köre, amelyet hajdan Gajdó András magyartanár hívott életre. A tematikus esteket jó szokás szerint szerencsére még a XXI. században is tartják, és az egykori célkitűzésnek megfelelően most is a versek, a költészet áll a középpontban. November elején a könyvtárban a versbarátok az őszről, az elmúlásról olvastak fel egymásnak verseket, és ahogy az általában előfordul, volt, aki saját költeménnyel érkezett. 

A résztvevőket dr. Bodolai György köszöntötte, aki számos verset tud fejből, bizonyítva, hogy az állatorvoslás és az irodalom nem áll távol egymástól. A községi könyvtárban szervezett rendezvényt ezúttal családias környezetben tartották, ám így is sok szép vers hangzott el. Szekeresné Bodri Katalin és Nyúl Mihály saját írással érkezett, de elhangzott Ady Endre, Arany János, Juhász Gyula, Dsida Jenő, Reményik Sándor egy-egy költeménye is. Gajdó András pedig Baka István egy kevésbé ismert versét, az Ősz van az űrben címűt olvasta föl. A nyugdíjas magyartanár szólt arról is, hogy Baka mint a Kincskereső folyóirat szerkesztője 1977-ben Előszálláson járt, majd a szegedi Kincskereső-táborokban sok helyi iskolás találkozhatott vele, és nemegyszer költészetről, versírásról is beszélgethettek a költővel. Bognár Jánosné Ildikó három versét osztotta meg a hallgatósággal, az egyiket édesanyja halálakor írta. A versbarátok rendezvényén felszólalt Fekete Mihály is, aki gyerekkori emlékeit idézte föl: Kiskunfélegyházán a tanító néni megtanította nekik Móra Ferenc A cinege cipője című versét, amit mind a mai napig tud. 

A résztvevők énekkel is készültek, és megemlékeztek azokról a versbarátokról, akik már nem lehettek jelen a mostani felolvasóesten. A hagyományokhoz híven az irodalmi emlékezést kötetlen beszélgetés követte. A jelenlévők egyetértettek abban, hogy a versek, az irodalom jó hatást gyakorol a közérzetre, és amint lehet, újra találkoznak.