Túllépni a fájdalmon

Lapunk a kiadók újdonságaiból és sikerlistás könyvekből ajánl olvasnivalót.

Ne gondolkozzunk többé azon, ki, hogyan, miért Fotó: JK

Valérie Perrin: Másodvirágzás

Violette egy francia kisváros temetőgondnoka. Férje tizenkilenc éve eltűnt az életéből, de a nő nem kerestette, hiszen már rég nem volt mit mondaniuk egymásnak. A férfi minden nap felpattant a motorjára, és mogorván, idegen nők illatát árasztva jött haza – ha egyáltalán hazajött.

Az hiszem, felejteni kell, Violette. A múlt mérgező

Violette békében és nyugalomban él a temetőben: ápolja a veteményesét, feljegyzést készít minden temetésről, a gyászbeszédekről, gondozza a sírokat és a temetőkertet éppúgy, mint a hozzá betérő gyászolók lelkét. Mindenkihez van egy megértő szava, a temető három sírásójához barátság fűzi.
Egy nap beállít hozzá egy nyomozó, aki anyja végakaratát teljesítve az asszony urnáját jött elhelyezni egy számára ismeretlen férfi nyughelye mellé. Különös kapcsolat alakul ki közöttük, és lassan megismerjük nemcsak a nyomozó édesanyjának különös szerelmét, de Violette, a férje és a kislányuk történetét is. Az újabb és újabb találkozások, történetek, a sírfeliratok mögött megbúvó életek és egy izgalmas nyomozás kaleidoszkópszerűen kapcsolódik össze Violette sorsával, aki nem halogathatja tovább, hogy választ találjon a kérdésre: túl lehet-e lépni a legmélyebb fájdalmon, amit el tudunk képzelni, és újra lehet-e kezdeni az életet? Violette magára találása lassú folyamat. Pici szerencséje a szerencsétlenségben, hogy van néhány barátja. Az egyik Sasha, akitől a temetőgondnokságot átvette, mert itt pihennek a lánya hamvai. Sasha átérzi bánatát, és egy öreg ember bölcsességével irányítja, tereli szelíden az élet felé. Egyik levelében ezt írja: „Az hiszem, felejteni kell, Violette. Azt hiszem, tovább kell menni, és nem gondolkozni többé azon, ki, hogyan, miért. A múlt nem olyan termékeny, mint a ganéj, amellyel kezelem a talajt. Inkább az oltatlan mészhez hasonlít. Olyan méreg, ami kiszikkasztja a gyökereket. Igen, Violette, a múlt megmérgezi a jelent. Ha túl sokat rágódik rajta az ember, szép lassan felemészti.”

Az utóbbi évek legnagyobb példányszámban elkelt francia regényét 26 nyelvre fordították le, Franciaországban több mint egymillió példányt adtak el belőle, Olaszországban a 2020-as, karanténban töltött év legnépszerűbb könyve volt, és számos irodalmi díjat nyert.
(Forrás: Bookline) DH