Mellékszereplőtől vezető tervezőig (és vissza?) - Nők a magyar építészetben 1900-tól napjainkig

Az előadás az első magyar építésznő, Paulas Erika 1900-as szakvizsgájától napjainkig tekinti át a szakma kiemelkedő női résztvevőit és a pályájukkal kapcsolatos sajátosságokat. Fontos szerepet kap az előadásban Wolf Johanna Dunapentele (Sztálinváros) főmérnöke. Kovács Dániel jelenleg a Magyar Építész Nők című kutatásra koncentrál, és az előadáson néhány új eredményt is közzé fog tenni. 

Wolf Johanna
Kevesen tudják: ezt a hatalmas méretű építkezést főmérnöki minőségben egy nő, Wolf Johanna vezette 1950-től 1957-ig.
Wolf Johanna 1929-ben kapta meg az építészmérnöki diplomát a budapesti műegyetemen, és szerencséje volt, mert azonnal, még néhány hónappal a nagy gazdasági válság előtt sikerült elhelyezkednie a Magyar Építő Részvénytársaságnál. Már Magyar Gyárépítő Nemzeti Vállalatnak hívták az egykori részvénytársaságot, s Wolf Johannát főmérnökké nevezték ki, amikor elkezdődött a dunapentelei építkezés.

Wolf Johanna abban az időben jelentette Szíjártó Lajos miniszterhelyettesnek, hogy az Inotai (ma November 7.) Erőmű építkezésén felállították az első, helyszínen előre gyártott, nagy vasbeton elemeket, méghozzá rendkívül rövid idő alatt. 1950 tavaszán kezdték a tervezést, októberben már álltak az első keretek.
– Amikor minderről beszámoltam Szíjártó Lajosnak – mondja Wolf Johanna -, majd az eredményeket igazoló fényképeket is bemutattam, ő felajánlotta a pentelei építkezés főmérnöki tisztét. Nem engedett azonnal válaszolni, pedig én úgyis igent mondtam volna. Két héttel később már Dunapentelén voltam.

Előbb kezdődött el a város építése, néhány hónappal utána a gyáré. 1951-ben megalakult a 26. számú Építőipari Tröszt, hozzátartozott mind az öt pentelei magasépítő vállalat, több ezer ember. Wolf Johanna lett a tröszt főmérnöke. Életre szóló nagy élménye volt Dunapentele építése.

forrás: Wolf Johanna, a dunapentelei főmérnők, Dunaújváros mesél >>;  fotó: vpg.hu, nokert.hu

"Sztálinváros főépítésze határozta meg az 1950-es évek elején a város alaprajzát úgy, hogy a széljárás a vasmű füstjét sohase a város felé vezesse" - idézte fel nemrégiben személyét a Mérnökkapu.hu-n Takács Gábor.”

Kovács Dániel
1983-ban született Dunaújvárosban. 2007-ben szerzett művészettörténész és művészettörténet szakos tanári diplomát az ELTE BTK képzésén. Ezt követően újságíróként dolgozott. Részt vett a Liget Budapest első nemzetközi tervpályázatának előkészítésében, majd a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem campusfejlesztését előkészítő MOME Laboratory tagja. 2015-2018 között Berlinben élt és dolgozott a Collegium Hungaricum Berlin (CHB) programigazgatójaként. 2019-2020-ban az Építészfórum társfőszerkesztője Somogyi Krisztinával; az itt végzett munkáját 2020-ban (megosztott) Ezüst Ácsceruza-díjjal ismerték el. 2021 februárjától a MÉM MDK Magyar Építészeti Múzeum munkatársa.

2010 óta a Kortárs Építészeti Központ tagja, majd kuratóriumi tagja.

Számos építészeti írás, kritika, tanulmány szerzője, saját könyvei Budapest szecessziós és két világháború közötti építészetéről jelentek meg.

Kurátori tevékenysége jellemzően hazai és nemzetközi együttműködéseken keresztül, az építészeti témákon kívül a kortárs művészet és kultúra kapcsolódó területeire terjed ki. A CHB programigazgatójaként számos multidiszciplináris program, valamint művészeti rezidenciaprogramok és fesztiválok megvalósításában vállalt szerepet. 2019-ben a berlin-budapesti MMPraxis kollektíva tagjaként (Szirmay-Kalos Lénával és Jasna Layes Vinovrškival) a Montag Modus rendezvénysorozat egyéves, ötalkalmas különkiadásának társkurátora. 2021-ben a 17. Velencei Építészeti Biennále Magyar Pavilonjában bemutatott nemzetközi kutatási projekt, az Othernity – Modern örökségünk újrakondicionálása társkurátora Csóka Attilával, Molnár Szabolccsal és Smiló Dáviddal.

Építészettörténeti érdeklődése elsősorban az 1945 utáni korszak hazai és regionális építészetére irányul. 2008-ban emlékkiállítást rendezett Szabó István építésznek, 2018-2021 között pedig a Magyar Művészeti Akadémia alkotói ösztöndíjasaként Cs. Juhász Sára és Csaba László építészek életművének feldolgozásával foglalkozott. A Translations of Modernism kollektíva tagjaként Berlinben két nemzetközi konferenciát szervezett 2016-ban és 2018-ban, a közép-kelet-európai régió modern építészetére fókuszálva.

Forrás jakd.hu