A döntésünk a lényeges

Egy történet gyűlöletről, vágyról, szerelemről. Egy történet a drogokról. Egy történet két nagyon hasonló, és legalább annyira különböző emberről. Döntésekről, múltról és jelenről, arról, ahogy ezek a döntések összekötik a kettőt. 
Ez a könyv nyers, őszinte és szórakoztató, mint Raymond. Hangos, rejtélyes és keserédes, mint Lona. Ez a könyv a kettejük pompás elegye, mint a kékből és sárgából kevert üde zöld szín. 
Anitte B. Windecker Angliában él, de csak magyarul ír. Nem szeret saját magáról beszélni, nem szeret a figyelem középpontjában lenni, ha rajta múlna, itt most a macskájáról lenne egy portré. Feminista, állatbarát, és mindig reménykedik, hogy ha új emberrel találkozik, az elég fura lesz ahhoz, hogy értse a vicceit, amiket úgysem tud majd magában tartani. Ha Raymond megnyeri a versenyt, végre beindulhat a karrierje. Ha Raymond megnyeri a versenyt, végre híres festő lehet. Ha Lonát esetleg elüti egy busz, Raymond nagyobb eséllyel nyerheti meg a versenyt... 

„Sok könyvet olvastam már, igaz főleg young adult/ifjúsági kategóriába sorolhatók voltak. Szinte mindben volt egy közös pont, huszonpár oldal után már sikeresen meg tudtam tippelni, hogy mikor mi fog történni, és mi lesz a történet vége. Hát ez a könyv egyáltalán nem ilyen… Magába szippantott, kíváncsian olvastam, vártam, hogy mi fog történni, mert itt végre nem tudtam előre. Nagyon tetszik, hogy „szabadszájú” az egész, nem takargatja a valóságot. Nem egy csillámos szerelmi történet, hanem a nyers valóság csap arcon minden egyes oldalon. Nem rejti el a drog- és az alkoholfogyasztás létezését, de nem is népszerűsíti, megmutatja a valóságot, hogy milyen, amikor az ember jól érzi magát ködös fejjel, majd azt is, hogy milyen következményei vannak egy-egy húzós éjszakának. A (néha nem csupán) hálószobai történések leírása részletes és érzéki, de egyáltalán nem erőltetett, nem viszi túlzásba, ugyanakkor nincs is elmismásolva, meg tojáshéjon lépkedve körülírva. Imádtam minden oldalát. Olvastam volna tovább ugyan, de megkapta a megfelelő lezárást a történet.” – írja a könyvről Pmanod. 

(Forrás: Líra) DH