Elragadó produkció

2022.05.22. 19:00

Dunaföldvári táncos varázslatot láthattunk a bölcskei színpadon

Mindezt egy elragadó táncprodukció nyújtotta, az Isten áldotta tehetséggel, szépséggel és szorgalommal felvértezett „Barodi Tánculat” nevű együttes „Álomutazás” című műsorával, akik Dunaföldvárról érkeztek. Ahogy a társulat, úgy a Mester: Görgics Éva Edda nevét is szíveskedjenek arannyal írt, gyöngybetűkkel rögzíteni az utókornak!

Balogh Tamás

Seherezádé világa, az elbűvölő török kultúra elevenedett meg a színpadon a táncos lányok jóvoltából Fotók: a szerző

Seherezádé világa, az elbűvölő török kultúra elevenedett meg a színpadon a táncos lányok jóvoltából Fotók: a szerző

Dunaföldvár - Utólag is vallom, hogy ha ezt a műsort holnap bemutatják New Yorkban, senkit sem engednek haza, mert az egész gyönyörű és imádni való társaságot egyben leszerződtetik. 
A közönség elhivatott és büszke volt. A helyszínt adó mozi ma is olyan volt mint egy belvárosi pesti színház, amit az elegáns, de nem hivalkodó közönségnek nyitnak ki. Le a kalapokat az üzembentartója előtt! 
Rengeteg feladatra vállalkozott Görgics Éva Edda modern­tánc-pedagógus, sok szerszámot vett a kezébe ehhez a bemutatóhoz. Mindenekelőtt ő a mester, aki az első lépésektől a bemutatóig tanította és vezette a tanítványait. Ő volt a rendező és a producer, a zenei szerkesztő, de szeme volt a szövegkönyvre is, hogy csak a legfontosabbakat említsem. 

Görgics Éva Edda dunaföldvári moderntánc-pedagógus

– A bizonyítási vágy hajtotta? 
– Nem tudom, hogy volt-e bennem, de ha igen, akkor elsősorban magamnak, hogy meg tudom csinálni! És végre a lányokat, akik évek óta a kezem alatt vannak, szerettem volna együtt megmutatni az őket elkísérő családjuknak és a többi érdeklődőnek, hogy milyen ügyesek és ennyi munka után hol tartanak.Nem volt apropója, egyszerűen elkészültünk egy munkával és be akartuk mutatni. 
– Nem hogy beköszönt, hanem egyszerűen berúgta az ajtót! Mikor érezte meg, hogy ilyen nagyot fog szólni? 
– Talán már az első taktusoknál megéreztem a vará­zsát. A darab címe „Álom utazás”, ami a közös álmunkról szól. A szövegkönyv írója Nagy Vivien, az egyik tanítványom volt, aki hamarosan nagykorú lesz. 
– Hittel, de saját színpad nélkül vágott bele... 
– Az biztos, hogy ez nem egy egyszerű feladat, de korábban elég sok időt töltöttem táncosként is a színpadon, és volt lehetőségem hasonló kihívásoknak megfelelni. Ahhoz, hogy így sikerülhessen az előadásunk, hittel dolgozó gyerekekre van szükség, ami a most színpadra lépőkben megvan. Akik erre nem képesek az idők során kikopnak az együttesünkből, mert ezt csak úgy lehet jól csinálni. 
A kicsiknek ez volt a legelső ilyen bemutatkozásuk, és ezért ők hatalmas energiát fektettek abba, hogy követni tudják a koreográfiát. Úgy tizenegy-tizenkét éves korukra aztán szépen beleerősödnek és „hazatalálnak”, örömük van minden színpadon töltött percben. Ennek a varázsa szárnyakat adhat, de meg is béklyózhatja a gyermekeket. Az utóbbira a főpróbán volt példa, de az előadáson mindenki remekül szerepelt. A harminchét táncosra két édesanya és én figyeltünk, nem volt egyszerű, de mindenki és az összes jelmez is a kellő időpontra a megálmodott helyére került. 
– Az életkorának megfelelő szerepet kapott mindenki? 
– Ez nagyon fontos volt a számomra, mert soha nem voltam híve az időutaztatásnak. Mindenki nagyon boldog volt, hogy végre megmutathatta magát a szerepében. Bár ők még nagyon fiatalok, de mégis „igazi táncosok”, akik ilyenkor szinte ajándékot kapnak a sok szorgalommal végigcsinált próba és a gyakorlások után. 

A brazil produkcióból a futball-labda sem maradhatott ki

– Megkóstolták a siker ízét az együttes tagjai, és megismerték a fellépéssel járó izgalmakat, de a közönség sugárzó szeretetét és vastapsokat is. Lehet, hogy nagyon várnak majd a folytatásra… 
– Meglesz a következő dátum is, és élni fogunk a lehetőségekkel. Közben felkészülünk a következő önálló bemutatóra. Abban is egy kis szabadságot adok nekik a táncban, mert én nem szeretem a skatulyából kihúzott táncosokat. Az inkább a balett sajátja. 
– A jövővel kapcsolatosan mit osztana meg velünk? 
– Egy biztos. Versenyekre nem akarom vinni őket! Rögtön hozzáteszem, hogy nem félek a kudarctól. Versenyeztem és a korábbi növendékeimet versenyeztettem is. Ott a gyerekek órákon át szétizgulják magukat, majd két percet kapnak arra, hogy megmutassák a tudásukat. Aztán majd valaki az alapján eldönti, hogy milyenek voltak. Egy előadáson viszont föláll a színpadra, táncol negyven percet, és órákon át tapsolnak neki. Sok dolgunk van még, nem állhatunk le, ezek a fiatalok még ettől is többre lesznek képesek. 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában