Dunaújváros

2022.04.12. 07:00

Költészetünnep: versek, díjátadó, Beck–Grecsó-est

A magyar költészet napjának előestéjén verses irodalmi csemegével örvendeztette meg a nagyérdeműt a Bartók Kamaraszínház és Művészetek Háza: Beck Zoltán és Grecsó Krisztián ragadott verseskötetet és gitárt. Előtte kihirdették a Versben a város című dunaújvárosi vers­pályázatnak nyerteseit, amit a József Attila Könyvtárral közösen hirdetett meg a színház.

Varga Zsófia

Fotó: LI

Összesen 38 alkotótól 55 vers érkezett a pályázatra, amelyen 1. helyezést ért el Ihos Krisztina a Dunaújvárosi szerelem című versével. 2. helyezett lett Keve Mártonné az Újvárosi életem című verssel. A 3. helyet Kondor Károlyné Egy szelet Dunaújváros című versével érte el. Különdíjakat is átadtak, Nagy Dóra, az Arany János Általános Iskola pedagógusa, aki ösztönözte a diákokat versírásra, és különdíjat vehetett át a 12 éves Csa­thó Viktória az Ott, ahol a Duna című verséért. A díjakat ­Beck Zoltán és Grecsó Krisztián adta át. Őze Áron színház­igazgató lapunknak elmondta, hogy komoly feladat elé állította őt és a zsűriben helyet foglaló társait, Tóth Évát, a József Attila Könyvtár igazgatóját, Csadi Zoltánt, a színház művészeti vezetőjét, hogy kiválasszák a legjobbakat a pályaművek közül. 

A költészetünnephez kötődött ez az irodalmi csemege

Elégedetten értékelt a színház igazgatója, amikor a pályázat sikerességéről kérdeztük: –Túlnyomó részt az idősebbek írták meg az emlékeiket, a város és az életük összefonódása volt a fő téma. 

Fantasztikus megéléseket írtak le, nagyon őszintén. Az az érdekes, zsűrizés közben mi csak a jeligéket kaptuk meg, utólag derült ki az, hogy melyik vers mögött hány éves író áll, és nem tűnt fel a versírók között lévő nagy korkülönbség. Azt gondolom, hogy nagy sikernek lehet értékelni ezt a pályázatot, és gondolkodunk is egy antológián, amiben az összes anyagot szeretnénk kiadni. Szerintem a születésnapját ünneplő Dunaújváros felé ennél nagyobb szeretet és kitárulkozás nincs, mint hogy ezeket a verseket megjelentetjük. Olyan anyag van a birtokunkban, amit nem szabad elherdálni, és valamilyen formában folytatni kell, és ez szándékunkban is áll. 

Az este fő attrakciója ­Beck Zoltán és Grecsó Krisztián zenés irodalmi estje volt, ami „Hoztunk valamit magunkból” munkacímen fut. Akinek nem lenne ismerős, röviden bemutatnám az alkotókat. Beck Zoltán a 30Y alternatív rockegyüttes frontembere, énekes-gitáros, dalszerző, Grecsó Krisztián József Attila-díjas költő, író, dalszerző. Az első dalnál ­Beck Zoltán egyből gitárt ragadott, és a 30Y Azt hittem érdemes című méltán népszerű dalával indította az estet. Volt idő sztorizgatásra is, megtudhattuk, a két szerző hogyan állítja össze a dalok, versek listáját, és a szemfülesebbek újszerű irodalmi fogalmakkal is találkozhattak. Beck Zoltán zongorához ült, amikor elhangzott az est egyik leghumorosabb pillanata, ugyanis a „hitvesi pop és hitvesi líra” találkozásának lehettünk tanúi, amikor Petőfit idézték meg az előadók. A zenés-verses utazás során felcsendült Weöres Sándor Bóbita című versének dallama, közben Grecsó Krisztián felolvasta Bóbiták verse című művét. Az este egyik legemelkedettebb pillanata az volt, amikor Grecsó Balázsolás című versét összeolvasták Babits Mihály azonos című művével, a színházteremben szinte megállt a levegő, érezni lehetett, ahogy a szeretet és az áhítat átjárta a sorokat. 
 

A próza is helyet kapott, Beck Zoltánnak az Élet és Irodalomban megjelent sorozatából a Színes inges című prózáját olvasták fel közösen, közben többször derűs pillanatokat okozva a közönségnek. Az esten az előadók elhoztak magukból egy kis irodalmat, egy kis zenét, és megszületett ennek a kettőnek a legcsodásabb fúziója. A bóbitától a balázsolásig kaptunk mindenből útravalónak. 

Ihos Krisztina vehette át a versírás első helyezettjének járó díjat Fotó: Laczkó Izabella / Dunaújvárosi Hírlap

Arról, hogy minek köszönhetjük ezt a zenés irodalmi pódiumestet, hogyan látja a versfogyasztás jelenlegi helyzetét, Grecsó Krisztiánnal beszélgettem. 
 

– Honnan jött az irodalmi pódiumest ötlete, mi a koncepciója? 
– Az ötlet egy nagyon egyszerű dologból jött, volt ez a Covid nevű dolog, és viszonylag hosszú ideig tartott, így addig nagyon sokat értekeztünk Zolival. Tíz éve együtt dolgozunk a MÜPA-ban, a Rájátszás nevű énekelt vers produkcióban, éppen tegnap, azaz szombaton volt az utolsó része ennek a közös munkának. Ezalatt összebarátkoztunk, hosszú telefonbeszélgetéseket folytattunk arról, hogy ki mit olvas, merre tartunk, mi van velünk. Ezeknek az lett a folyománya, hogy amikor végre feloldották a korlátozásokat, megbeszéltük, hogy feléneklünk pár dalt, és így, teljesen spontán helyzetekből elindult ez az este, ami most már a szívünk csücske lett. Ami a koncepciót illeti, az egy elég őszinte helyzet, a legfőképpen, hogy mit akarunk mondani a világról, arról, hogy mi a helyünk éppen benne, azt mindig igyekszünk egy irodalomtörténeti helyzethez képest megfogalmazni. Rájátszunk Nagy Lászlóra, Petőfi Sándorra, Nemes Nagy Ágnesre, Pilinszkyre, Babitsra, de úgy, hogy ezek mind saját versek és saját dalok. Klasszikus szövegeket nem idézünk meg, mert mi nem színészek vagyunk, és minden, ami elhangzik, azt mi írtuk. Az irodalmi hagyományhoz való ragaszkodás, közben pedig nagyon alanyi, az apához, a szülőhöz való viszonyról, a szerelemről, a legőszintébb, a legelemibb helyzetekről szól. Ez a hoztunk valamit magunkból. 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában