Szerethető a szocreál? Erre a kérdésre próbál meg írásunk korrekten válaszolni

Dunaújváros - Csupán az Intercisa Múzeum hirdet és szervez, a téma jó ismerője, jelen cikkhez is segítséget nyújtó Nagyné Hodik Mónika vezetésével tanösvény-bejárásokat, leginkább a Múzeumok Őszi Fesztiváljának ideje alatt, de kérésre gyakorlatilag bármikor. 

Sajnos kevesen vannak a városban, akik erről a tanösvényről, a bejárás lehetőségéről egyáltalán tudnak. Pedig ez is része a közös történelmünknek. Ebben a környezetben születtünk, ebben nőttünk fel, és ebben élünk jelenleg is. Ráadásul a statisztikák szerint az itteniek szeretik is városukat. Talán azért van ez így, mert a kötelező ideológia dacára, a hajdani építők igyekeztek egy szerethető várost kialakítani nekünk... 

Kedvcsinálónak egy kicsit barangoljunk együtt a tanösvényünkön! 

Modern stílus, Bauhaus-alapokon 

A város első épületeiben még igencsak tetten érhetőek a Bauhaus-hatások. Az egyik legjobb példa erre a Schall József parkok és fák között szellősen elhelyezett, Május 1., Ady Endre, József Attila és Babits Mihály utcai, emberi léptékű és szerethető lakóházai. Na, nem is tetszett az elvtársaknak. Mint mondták, egy épület legyen „tartalmában szocialista és formájában nemzeti.” Az előbbi forrásának döntően a klasszicizmust tartották, de felhasználhatóak voltak még az antik görög és római, valamint a reneszánsz stílus jegyei is. Az utóbbihoz pedig általában valamiféle magyaros motívumot használtak fel. 

Az átmenet 

Bár az építészek mindig is igyekeztek autonóm személyiségek maradni, de saját érdekükben kénytelenek voltak engedni a nyomásnak. A Bartók Béla téren álló, Vági Oszkár tervezte Üzletház már átmenetet alkot a modern és a szocreál között. Noha formájában még mindig inkább modernnek számított, de az oldalhomlokzaton lévő tipikusan szocreál, illetve a főbejáratot szegélyező kalocsai mintás mozaikok már ennek az elvárásnak a jegyében készültek. 

A mai Kossuth Lajos utca és Vasmű út sarkán található az Ivánka András által tervezett I. sz. rendelőintézetet is inkább modern stílusban tervezték, és csak utólag kapott szocreál díszítőelemeket. Igaz, mindezt kissé kaotikusan, többféle stílusban. Megtalálható itt a főbejáratnál az egyiptomi sásleveles oszlop, az oldalkapunál a görögös keretelés és a palmetta díszítés. Nem is szerették az elvtársak. 

A Szrogh György által tervezett Dózsa mozi szintén átmenetet képez a modern és a szocreál között. A homlokzati üvegezés kimondottan modern stílusjegy, az előcsarnok keresztbordás mennyezete és gazdag rajzolatú korlátai már erősen szocreálra hajaznak. Az épület középtengelyén nyílik a teljes homlokzati magasságot átfogó bejárat. 

Megérkezett a szocreál 

Az 1952 és ´56 között készült épületek viszont már könyörtelenül magukon viselik a szocreál leginkább elvárt stílusjegyeit. Ez egyáltalán nem véletlen, hiszen akkoriban városunk a rendszer mintavárosaként is szolgált, amelyet a többi településnek illett követnie. A szellős, parkokkal övezett beépítés helyét átvette a keretes, zárt utcafrontú beépítés. 

A vasmű építésének első ütemében készült irodaháznak a stílusa még modern, a kultúrtermi szárnyát már áttervezték szocreálra, de az ´53-ban átadott főbejárata már egyértelműen tisztán a szocreál jegyeit hordozza. A Vasmű út lezárásaként egy háromtengelyes, oszloppárokkal tagolt monumentális kapu épült ide, amely azóta városunk egyik ikonikus jelképévé is vált. Az oszlopok tetején egyiptomi stílusban sáslevelű oszlopfőket látunk, felette díszítésként pedig akantusz sort helyeztek el. Az ideológiai mondanivalót az oszlopcsarnok hátfalán, egy óriási, három részből álló, a munkás-paraszt szövetséget ábrázoló freskó biztosította. Tegyük hozzá, hogy Domanovszky Endre vakolatra festett alkotása kora egyik legjelentősebb műve volt. 

(Forrás: Nagyné Hodik Mónika: A Dunaújvárosi Építészeti Emlékek Tanútja és a Szocreál Tanösvény; Kuslits Tibor: Szocreál építészet Magyarországon.)