Jutalomjáték a járvány miatti, kétéves kényszerszünet után

A gála összes fellépője Czuppon Péter tanítványa volt, aki elmondta: 

– Büszke vagyok arra, hogy a járvány miatti hosszú szünet után sikerült összehoznunk ezt a rendezvényt, amihez sok segítséget kaptunk. A fellépőkre is az vagyok, különösen a legkisebbekre. 

– Egy ideig úgy láttam, hogy a létszámhiány miatt Mezőfalván is gondjaink lehetnek. Náluk komoly birkózóélet van, sikeresen viszik a sportágukat, ezért nehéz fiúkat találni a néptáncra. Egyszer csak egy első osztály, szinte teljes létszámban úgy döntött, hogy táncolni akarnak. Úgy látszik, hogy megmarad az ottani utánpótláscsoport. Másodszor léptek a közönség elé, és először itt álltak igazi színpadon. Tündérek voltak, szépen megoldották a feladatukat. 

– Első pillantásra is látszik, hogy nagyon kevés a fiú az előszállásiak között. Ahhoz, hogy eltáncolhassák ezt a Bagit, a másik csoportokban táncoló fiúk is kellettek. Szerencsére egy nagyon ügyes, kicsikből álló csoport csatlakozott hozzájuk, akik talán majd az utánpótlásuk lehetnek. Tehetségesek és komoly szülői támogatást élvezve jönnek a próbáinkra. Ők is a reményt jelentik a csoport továbbélésére. 

– Egy másik kategória: „Levendula” Alapfokú Művészeti Iskola Dunaföldvárról. Ez egy remek táncos bázis, ahová középiskolás életkoruk végéig járnak a gyerekek. Nagyon megbízható csapat, a tagjai sokat, keményen dolgoznak és rendesen járnak a próbákra. Ezekből és a tehetségükből sikernek kell születnie. 

A gála lebonyolításáról elmondta Czuppon Péter: – Nem vagyok egy nagy lebonyolító, amit nem tartok dicsőségnek. Megpróbálok mindent előre megtervezni, aztán a nagy napon egymás után jönnek a nem várt meglepetések. A házigazdák viszont nagyon értik a dolgukat, elismerést érdemelnek. Magukénak érzik és úgy kezelik az eseményt, mintha otthon látnának vendégül bennünket. Ugyanezt a kedves odaadást a többi csoportjaink településein is megéljük, amiért mindig hálásak vagyunk. 

Kuminka Zsuzsa, aki a felnőtt táncosok képzésében vesz részt, elmondta: – A mai napon egyszerű, de kedves feladatok vártak rám. Például otthon összepakoltam a ruhákat, itt pedig segítettem a gyerekeknek felöltözni. Ahogy közeledett a nyitány, egyre feszültebbé vált a hangulatom, mert minden részletre igyekeztem odafigyelni, hogy szépek legyenek a lányok a színpadon. Amikor rendben van a viselete, a táncos is teljesen másként tudja bemutatni a tudását. Ahogy a színpadra léptek, elszállt a drukk, mert ők már tudják a dolgukat. A gála remekül sikerült, de a java a végén, a táncházzal érkezett, ahol mindenki szabadon, a maga örömére járta. 

Mészáros Bálint a kistérség megkerülhetetlen néptáncos szereplője: – Ez a mai nap is megmutatta, hogy különleges a mi világunk. Nincsenek kemény határok, mindenki a Czuppon Péter szárnyai alatt táncol, de én most a nagyvenyimi csoporthoz sorolom magamat. Előszállási vagyok, de befogadtak maguk közé. Nagyon jó, összetartó közösség a miénk. Ismerjük egymás rezdüléseit, és a másik szeme villanásából is tudjuk, hogy mit fog csinálni. 

– Mindenkivel együtt tudunk dolgozni. Például az előszállási lányoknak is besegítettünk a Bagi és a Felcsiki táncukba. A finálé egy igazi nagy kihívás volt, amikor a venyimiekkel adtuk elő a marosmenti cigánytáncot. 

A Baracsi Kiscsapás tagjai a következőket mondják. Kiss Zsófia: – Hetedikes vagyok, és már óvodáskorom óta táncolok, de ezt nem lehet megunni, hiszen minden évben új produkciót adunk elő. 

Dima Henrietta: – Én is ovis korom óta táncolok, de most nyolcadikosként is nagyon szeretem a táncot. A mai fellépésünk is örömöt adott, úgy érzem, hogy jól sikerült. 

Vigh Tamara: – Ez egy igazi produkció volt, nagyon jól éreztem magam benne, mert meg tudtuk csinálni, amit szerettünk volna. 

Angyal Dorka: – Komoly feladatom van, mert az egyik számunk egyik részét közülünk csak én csinálom. Ma is nagyon igyekeztem. 

Harnos Lizett: – Ez egy jó kis gála volt. Nagyon vártam a fellépést, de talán még jobban a táncházat! Majdnem mindenkit elkísértek a szülei, mert ők is akarták látni, hogy hol tartunk a színpadon. A végén ők is táncoltak velünk. 

Novot Nóra: – A végén átöltözünk, mert a szép fellépő ruhánkra vigyázni szeretnénk. Az egy felszabadult kellemes közös tánc, mindenki – mindenkivel járja. 

Egy álomcsapat a mezőfalviaké! A fiatalok mellett az erősen felnőtt korúak is együtt lépnek föl. Két, remek formában lévő táncossal beszélgettünk. 

Szaniszló János: – A fiatalok könnyebben visznek a táncba nagyobb energiát, de mi sem hagyjuk magunkat, megpróbáljuk utolérni őket, ezért mi is odatesszük magunkat, amennyire csak bírjuk. Engem nem kellett senkinek sem győzködni, hogy maradjak a színpadon. Szerintem ez csak elhatározás és egy jó partner kérdése. A mai napig szorgalmasan járunk a próbákra, és sokat gyakorolunk, mert nem bízhatjuk magunkat a véletlenre. Fel kell az emlékeket frissíteni, és a fellépésre mindig felkészülten kell odaállni. 

Virágh Viktória: – Czuppon Péter olyan koreográfiákat és táncokat ad az idősebb korosztálynak, amiket ők is sikerrel színpadra tudnak vinni. Ügyel arra, hogy a generációk meg tudják mutatni a valódi arcukat. Máig sok örömet ad nekem a tánc. Táncosként jó dolog az improvizáció lehetősége, de az felelősséget is rejt, hiszen bele kell férjen a produkcióba. Ezért is sokat kell gyakorolni, hogy a váratlan megoldások se hozzanak bennünket zavarba. A külsőségek? Számomra nagyon fontos, hogy a viseletünk tisztán és frissen vasaltan legyen rajtunk. Jobb lesz benne a közérzetünk, és a közönségnek ezzel is azt üzenjük, hogy mennyire fontos számunkra az a szívvel-lélekkel előadott tánc, amit éppen bemutatunk.