Karácsony ünnepére hangolták községük tájházának a kertjét

Rénszarvas húzta szánon ülő Mikulás, kissé távolabb az életnagyságú figuráknak lakályosan berendezett betlehem, előtte Gábriel arkangyal és a napkeleti királyok, kicsit távolabb adventikoszorú-forma, amelynek méteres gyertyái kivilágítva érvényesülnek igazán – a kert minden kis szegletéből meghittség és gondoskodás árad. A meglepetés akkor ért, amikor megtudtam, hogy tájház az épület, amihez a kertecske tartozik, a Hagyományőrző Klub tagjainak a keze munkáját dicséri az alkotás. 

A klub tagjaival a helyszínen találkozunk. Szenczi Györgyné Böbi klubvezető azonnal felidézi egy évekkel ezelőtti emlékezetes találkozásunkat: 2012-ben, amikor a Szállás napok keretében megpróbálkoztak rekordméretű méteres kalácsot sütni, ami hajszálpontosan 57 méter 20 centi hosszúságban kígyózott a szépen megterített asztalon a Szögletkertben. A község fantasztikus cukrásza, Szabó Ferencné Erzsike számolta ki, hogy körülbelül 340 tojás kellett a sárga és a barna piskótatésztához, további 65 tojás pedig az alsó lap megsütéséhez. Erzsike 20 kilogramm olvasztott csokoládét használt fel a métereskalács-kígyó leöntéséhez, díszítéséhez, 15-en kenték és állították össze a szeleteket, hogy a helyszínen már csak össze kelljen illeszteni a darabokat. – Valamit sütni akartunk, az ötleteket továbbfejlesztettük, de magunk sem gondoltuk, hogy ilyen hosszú lesz a kalács. Negyvennyolcan sütöttek, és elképesztő mennyiségű alapanyagot összehordtak a falubeliek – emlékezik vissza Böbi az elképesztő mutatványra. 

Na, de térjünk vissza a helyszínre, a faluházba. Elmondása alapján 2007-ben szerveződtek klubbá, elhatározták, hogy összegyűjtik a faluban még fellelhető régi, a falusi létre jellemző eszközöket, bútorokat, emlékeket. Még a teleházban kezdték a gyűjtést, a holmikból kiállítást is rendeztek a kastélyban. 

– A nagy álmunk 2014-ben teljesült, amikor az önkormányzat megvásárolta ezt a Balatoni úton lévő régi házat, amelyből kialakíthattuk 2015-ben a tájházat. Nem tökéletesen hagyományőrző az épület, mert a tornácot beüvegezték, így viszont van hol teleltetnünk a virágokat, ahogyan otthon is szokás – teszi hozzá Nyúl Mihályné Marika, akinek a férje (vele sajnos nem találkoztunk, nem tudott eljönni) nagyon sokat tesz azért, hogy ezekben az alkotásokban gyönyörködhessünk. A bábukat, a szarvasokat, az angyalt például ő készítette. 

Az épület a 61-es útról jól láthatóan hívogat, Szenczi Györgyné kalauzol: 

A zárt verandára kerültek a régi képek, tablók, iratok. Van itt például egy fotó, ami őt és a bátyját ábrázolja gyermekként, mellette a nővére és a szüleik, 1951-52-ben. Megnézzük az egykori tánciskola csapatát, a szolgálati idők emlékére készített katonaképeket, és Böbi még a háborúból küldött tábori levelezőlapot is mutat, amit Bor Istvánnak címeztek. Megnézzük a szépen berendezett szobát, a konyhában elolvassuk a falvédők feliratait (imádom), a spáj­zból birsalmaillat árad kifelé (a kerti bokorról szedték le az ősszel), polcain sorakoznak a befőttek, a vízhordó kerámiakorsók, ami régen jó szolgálatot tett, aratáskor sokáig hidegen tartotta a vizet. Rácsodálkozunk a kézi kávédarálóra, a ceglédi kannára. Aztán kint, a nyári konyha szintén csodákat rejt, a sparhelten szenes vasalók sorakoznak, az ablakban szódásüvegek, a sarokban állványon lavór invitál kézmosásra. Gyakran jönnek ide iskolás csoportok, nem csak helybéliek, még a szomszéd településekről is átjárnak, hogy tan­óra keretében szemrevételezzék itt a falusi létet, a terményfeldolgozás régi módszereit, eszközeit. 

Körülnézünk a tercián, ahol mindig sok a munka. Gondozni kell a kertet, virágot ültetni, gazolni, sajnos kevesen vannak már a klubban, minden segítségnek nagyon örülnek, mondja Böbi. Visszanézünk még egy pillanatra a ház mögötti kis kertbe. – Tettem-vettem itt a háznál, amikor megállt itt egy autó, kiderült, Nagydorogról érkeztek, és megkérdezték, lefényképezhetik-e ezt a betlehemet, mert nagyon tetszik nekik – meséli Marika. – Egy debreceni férfi pedig a Balatonra azért indult el korán, hogy le tudja fényképezni ezt az adventi kertet, mert a felesége a lelkére kötötte, hogy álljon meg itt és készítsen felvételt – tette hozzá Böbi. 

Mindig az évszak szerint díszítik fel a tájház kertjét

Megtudtuk, hogy a pandémia előtt itt volt a Mikulás-futás gyülekezője, innen indultak több százan, hogy átkocogjanak Nagykarácsonyba a Mikuláshoz. Forró teával és egy kis harapnivalóval vártak mindenkit az induláskor. Akkor gyújtották meg a koszorú első gyertyáját is, fantasztikus volt a hangulat, mint mindig. 

De a karácsony elmúltával sem marad üresen a kert, a betlehem szobácskává változik, ahol a család éppen az adott évszaknak megfelelő tevékenységet végzi. Farsangkor jelmezbe öltöznek, húsvét előtt a nyuszi és a locsolkodás a fő téma, nyáron a családi élet, augusztusban az aratás, ősszel a szüret, a hordóval, a borospohárral koccintó férfiakkal… – és még sorolhatnám, mikor milyen kedvükben vannak éppen a hagyományőrzők, aszerint örvendeztetik meg a 61-es úton, Előszálláson keresztül közlekedőket.