Elkészült a Mona Lisa-festmény

A kép mérete 77-szer 53 cm és egy 13 mm-es nyárfatáblára olajjal festett mosolygó női portrét ábrázol. A rejtélyes és megfontolt választékossággal teli, bölcsességet sugárzó, érdekes tájban elhelyezett női kép ma 514 éves és a párizsi Louvre-ban van kiállítva.

Amikor a művészettörténészek az alkotásról beszélnek, gyakran használják vele kapcsolatban a talányosság szót, ami a női alak mosolyában nyilvánul meg, továbbá áthatja az egész festményt a legkülönbözőbb szinteken is. A festmény már megszületésének pillanatában különleges volt, amit az újszerű festői technikáknak köszönhetett, amelyek kissé ködössé, de egyben sejtelmessé is tették a képet. Érdekes, hogy még a XV. században a portrékon szinte kötelező volt a különböző ékszerek és az előkelő ruházat kidomborítása, addig a Mona Lisaként ismert hölgy nem visel semmiféle ékszert, és a ruhája is nagyon egyszerű. Ez a dísztelenség, de magának a női alaknak az eleganciája, a festmény rejtélyes stílusa találgatások sorát indította el arra vonatkozólag, hogy mi is lehetett Leonardo da Vinci szándéka a festménnyel.

Nagyon sok elmélet született a képről, egyesek szerint a vallásos töltet kerül előtérbe, ezt a háttérül szolgáló tájképpel is igyekeznek alátámasztani, mások szerint a művész a nőalak dísztelenségével a természetes szépséget és vágyat igyekezett kifejezni.

A Mona Lisát 1911. augusztus 21-én Vincenzo Perugia ellopta a párizsi Louvre múzeumból, az esetet a mai napig a XX. század legnagyobb műkincslopásaként tartják számon. Az elkövető azzal a szándékkal rabolta el az értékes képet, hogy azt visszajuttassa az olasz népnek, mert szerinte Mona Lisát a „tolvaj franciák” egyszerűen eltulajdonították, ezért ő visszavitte azt Itália földjére. A kép 1913. december 12-én Firenzében került elő, miután Perugia tárgyalásokat kezdett annak eladásáról a firenzei Uffizi képtár igazgatójával, aki azonban feljelentette, így a festményt az olasz állam visszaadta a párizsi múzeumnak. Jelenleg a Mona Lisa nemcsak a világ egyik legismertebb, hanem gyakorlatilag a legdrágább festménye is, biztosítási értéke meghaladja a 660 millió dollárt.

Kit ábrázol valójában a kép?

A XX. század elejéig szinte senkit sem foglalkoztatott az a kérdés, hogy ki lehetett a modell, azonban később az embereket elkezdte érdekelni, hogy ki is van a képen. Az eredeti verziót, miszerint a portrét Francesco del Giocondo rendelte meg Leonardótól és a feleségét ábrázolja, azért nem találják sokan hitelesnek, mert szerintük a képen nincs semmi utalás a hölgy társadalmi és családi szerepére. A reneszánsz idejében nem volt szokás a képeknek címet adni, így nem tette azt meg Leonardo sem, a Mona Lisa nevet Giorgio Vasari festő, több kortárs itáliai képzőművész életrajzírója adta, 31 évvel Leonardo da Vinci halála után. A „Mona” egy elterjedt rövidítése az olasz Madonna (asszony, asszonyom) szónak, még a Lisa elnevezés Lisa Gerardini, a köztiszteletnek örvendő firenzei kereskedő, Francesco del Giocondo ötgyermekes, erényes feleségére utal. Mások szerint a kép egy ismeretlen nápolyi hölgyet ábrázol, de van olyan elmélet is, miszerint a képen látható nő nem más, mint Leonardo édesanyja. A képpel foglalkozó szakértők véleményei ezzel kapcsolatban merően eltérnek egymástól, vannak olyanok, akik szerint a hölgy Aragóniai Izabella, Milánó hercegnéje, ugyanis Leonardo tizenegy évig dolgozott a hercegi udvarnak, de olyan vélemény is napvilágot látott, hogy a kép valójában egy önarckép, mégpedig maga Leonardo da Vinci női ruhában. Ezt arra alapozták, hogy miután ellopták a festményt, majd visszakerült a párizsi múzeumba, röntgenvizsgálatnak vetették alá, hogy megállapítsák annak valódiságát, ekkor vált láthatóvá, hogy a Mona Lisa portréja mögött egy másik, mégpedig szakállas arc rejtőzik. A technika fejlődése sem oszlatta el ezeket a kételyeket, sőt ellenkezőleg, megdöbbentő hasonlóságot véltek felfedezni a szakemberek, ennek ellenére az elméletnek is vannak komoly kritikusai, így a modell kilétét a mai napig homály fedi.

A titokzatos mosoly titka

A másik fontos kérdés a festménnyel kapcsolatban, hogy mi lehet Mona Lisa sejtelmes mosolyának a titka. Rengeteg vélemény hangzott el már ezzel kapcsolatban, neves orvosok, művészettörténészek, sőt pszichológusok is kifejtették a véleményüket. Csak néhány közülük: pszichológus szemmel nézve Mona Lisa minden arcvonása kacér, ami kihívó természetre vall, nem egy neves nőgyógyász viszont azt mondta, hogy a modellt ülő hölgy minden bizonnyal terhes, még fogorvos véleménye is elhangzott a kérdés során, miszerint a képen látható hölgy azért mosolyog ilyen furcsán, mert hiányoztak a metszőfogai, amit így próbált eltakarni. Idegsebész-vélemény szerint a képen látható nőnek arcidegbénulása volt, szívsebész szemmel nézve viszont a hölgy szeme fehérje túlzottan elsárgult, ami magas koleszterinszintre utal, ezért a modellnek minden bizonnyal súlyos szívproblémái lehettek. Mindezek alátámasztják, hogy a Mona Lisa-festmény a XX. század egyik legfelkapottabb alkotása lett. Nincs talán még egy olyan festmény a világon, amely ennyi fantáziát megmozgatna, mint az tapasztalható, rengeteg vélemény is elhangzott a kép kapcsán.

Leonardo meghaladta a korát

Leonardo da Vinci itáliai festő, szobrász, feltaláló, a kor leghíresebb polihisztora (olyan tudós, aki többféle tudományágat kutat és önmaga is kiemelkedő új felfedezésekkel, felismerésekkel gazdagítja az emberiség tudományos ismereteit), továbbá hadmérnök, tudós, matematikus, anatómus, író és költő, valamint zeneszerző és építész is volt.

1452. április 15-én született az itáliai Vinci város melletti Anchianóban. Mai értelemben véve nem volt vezetékneve, a da Vinci, Vinciből valót jelent. Születésekor a teljes neve Leonardo di ser Piero da Vinci volt, ami azt jelenti, hogy Leonardo, ser Piero fia Vinciből. Apja tehát ser Piero, a városka jegyzője volt, édesanyja, Caterina viszont egy parasztlány, aki egy előkelő családnál szolgált. Egyes források szerint (és ezt támasztja alá a Vinci Múzeum igazgatója is) Caterina valójában egy rabszolgalány volt, akit a törökök raboltak el, majd később Dalmáciában adtak el. Mások nem osztják ezt az elméletet, így Martin Kemp, az Oxfordi Egyetem professzora szerint Caterina valójában egy helyi lány volt.

Egyes feljegyzések szerint Vinci 1469-ben, mások szerint már három évvel korábban került a firenzei Andrea del Verrocchio szobrász és festő műtermébe gyakornoknak, ami akkor egyfajta elismert mű­vész­iskola volt, ahol a többi között az ötvösség tudományát is el lehetett sajátítani.

Művész vált belőle

Itt megtanulja a vázlatkészítés, a festészet és a szobrászat alapjait. Az első, teljes bizonyossággal az ő művének tekintett festmény Verrocchio „Krisztus keresztelése” című munkájának angyalfigurája, amely egyes művészettörténészek szerint saját gyerekkori arcképére készült. Az ifjú festő egyre sikeresebb lett, ezért nem véletlen, hogy 1478-ban őt bízták meg azzal a feladattal, hogy készítse el a firenzei Signoria San Bernardo-kápolna oltárképét.

Húsz év múlva megalkotta talán legismertebb művét, a Santa Maria delle Grazie-kolostor refektóriumában megfestett freskóját, az „Utolsó vacsora” címűt. Leonardo rövid mantovai és velencei kitérői után ismét Firenzébe költözött, hírneve itt érte el tetőfokát. 1502-ben már Cesare Borgia (VI. Sándor pápa sokat vitatott fia) szolgálatába állt, és vele tartott a romagnai hadjáratban. Ebből az időszakból származnak közismert erődítmény és hadigépezet-vázlatai.

1503-ban kezdte el festeni a Mona Lisát, a munka három évig tartott, mert állítólag a mester két évig azon tépelődött, hogy milyen legyen a hölgy máig emlegetett titokzatos mosolya.

Leonardo a tudós

Az építész Leonardónak számos vázlata maradt fenn, amelyet mások meg is valósítottak, de egyetlen megmaradt épület sem neki tulajdonítható. XII. Lajos francia király kérésére Milánóba utazott, ahol 1508 után egy ideig otthonra is talált, itt ugyanis elnyerte a milánói udvari művészi és mérnöki állást.

Hivatali kötelezettségei mellett számos tudományos eljárást fejlesztett ki, sokat kísérletezett, amiről több kézirata is készült, amelyek azonban évszázadokig rejtve maradtak.

Ezerötszáz körül a csatornaépítés (itt vízkiemelő szerkezetet tervezett), továbbá a folyószabályozás, az öntözőrend­szerek, a víztározók és hidak legkeresettebb szakértőjének számított.

1513-ban Rómába utazott, ahol X. Leó pápa kérésére matematika és természettudományi tanulmányokat folytatott, elsősorban a Róma-környéki mocsarak kiszárítása végett, de konkrét eredmény nem született.

1517-ben I. Ferenc „a legkeresztényebb” francia király meghívja az udvarába, így Leonardo az Amboise melletti Clos Lucé-ba költözött.

Két évet töltött ott, személyét hatalmas tisztelet övezte. Mint a király első festője, mérnöke és építésze évenkénti ezer écu (középkori francia pénzérme) fizetést kapott, ami akkor nagyon komoly összeg volt. Leonardo csatornázással, zsilipek, malomszerkezetek, térképek rajzolásával foglalatoskodott, mindezt bal kézzel tette, mert jobb karja megbénult.

1519-ben megbetegedett és május 2-án, 67 éves korában elhunyt.

Felhasznált irodalom

– Tudomány és művészet. Válogatás Leonardo da Vinci művészeti írásaiból; vál., ford., tan., jegyz. Kardos Tibor; Magyar Helikon, Bp., 1960.

– Leonardo da Vinci mester, firenzei festő és szobrász könyve a festészetről; ford., jegyz. Gulyás Dénes; Lectum.

– Sigmund Freud: Esszék – Leonardo da Vinci egy gyermek­kori emléke. Eine Kindheitserinnerung des Leonardo da Vinci. Fordította: Vikár György, Gondolat kiadó, 1982.

– https://miragemagazin.hu/2020/11/07/mona-lisa-tortenete/

– Válogatott írások; szerk., ford., bev. Kardos Tibor; Művelt Nép, Bp., 1953.

– https://mult-kor.hu/kiderult-ki-volt-leonardo-da-vinci-edesanyja-20170613.

– https://rubicon.hu/kalendarium/1911-augusztus-21-a-mona-lisa-elrablasa.