A dalai láma a kínai megszállás miatt Indiába menekült Tibetből

Felégették a felbecsülhetetlen értékű könyvtárak nagy részét is. Sorra nyitották meg a kínai iskolákat, elnyomva ezzel a helyi oktatási intézményeket, rengeteg kínait telepítettek be, majd egyre több kínai helyőrséget létesítettek a térségben. A tibeti lakosság elejétől kezdve ellenezte a kínai dominanciát, majd 1959. március 10-én felkelést robbantott ki a kínai kommunista rendszer ellen. A hatalom brutálisan leverte a lázadást, több mint 200 ezer ember halt meg az összecsapásokban, majd az azt követő megtorlásokban. Több tízezren kerültek börtönbe és közel 80 ezren emigráltak külföldre, a dalai láma is elmenekült. Tibetbe egy 180 ezer főt számláló kínai hadsereget telepítettek. Évekre lezárták a térséget a külföldiek előtt, a szabad vallásgyakorlást pedig beszüntették. 

1956-ban a kínai hadsereg katonai célokra is alkalmas autópályát kezdett építeni, ami kiváltotta a szomszédos India heves reakcióját. A nézeteltérés a kínai–indiai háborúhoz vezetett, ami Peking győzelmével ért véget, ez még jobban felbátorította Mao Ce-tung kínai kommunista vezetőt, hogy folytassa hódító politikáját. 1965. szeptember 1-jén Tibet autonóm státust kapott Kínán belül, de a pekingi vezetés ezzel egy időben azonnal elkezdte a különböző utak kiépítését, amelyek összekötötték a térséget a nagy kínai városokkal. Pekingben így szeptember elseje a Tibeti Autonóm Terület kikiáltásának évfordulója, amit rendszeresen megünnepelnek. 

Tibet 

Hegyvidéki és fennsíki terület Belső-Ázsiában, a tibeti nép hazája. Az átlagosan 4900 méter tengerszint feletti magassággal földünk legmagasabban fekvő területe. Tibet régen független volt, több különböző királyságra osztva, egy része pedig ideiglenesen Kínához tartozott. Napjainkban a terület zöme a Kínai Népköztársaság része Tibeti Autonóm Terület néven. 

A tibeti nyelvet, a Pamírtól kiinduló Himalája és Tien-san hegyvonulatai által körülzárt Tibeti-fennsíkon beszélik. Annak ellenére, hogy óriási területről van szó, a zord időjárás és a természeti körülmények miatt csak mintegy 5-6 millió ember él itt, akiknek ez az anyanyelve. A tibeti nyelv és történelem nemzetközileg is jelentős kutatója volt Kőrösi Csoma Sándor, az első tibeti–angol szótár megalkotója. Az ott élők vallása a tibeti buddhizmus, ami a mai napig komoly szálka a kommunista pekingi hatalom szemében. 

A dalai láma 

A dalai láma a tibeti buddhizmus iskolájának legmagasabb rangú tanítója, ami gyakorlatilag Tibet államfőjévé teszi. A dalai láma a fővárosból, Lhászából igazgatta az ország nagy részét a XVII. század közepétől a kínai megszállásig, amikor a dalai lámának 1950. december 19-én Indiába kellett menekülnie. Gyakran teszik hozzá az „Őszentsége” megnevezést is a dalai láma titulusa elé. 

A dalai láma idős korára való tekintettel 2011-ben több éves előkészületek után lemondott az emigrációban lévő tibeti kormány vezetéséről, de vallási tevékenysége mellett továbbra is harcol a tibeti autonómiáért. 

Dzsepcun Dzsampal Ngagvang Loszang Jese Tendzin Gyaco, született Lhamo Donrup, a tizennegyedik dalai láma, a tibeti emigráns kormány egykori vezetője. Rezidenciája az indiai Dharamszala városában található. Ő a tibetiek legfőbb spirituális vezetője, akit úgy is neveznek, hogy Gyalva rinpocse vagy Jise norbu. A jelenleg 86 éves egyházi vezető 1989-ben elnyerte a Nobel-békedíjat. 

A dalai láma címet a vallási vezető következő reinkarnációjának is adományozzák. A dalai láma környezete a reinkarnációra utaló magatartást vagy közlést már a dalai láma haldoklása során figyeli, hogy van-e valamilyen utalás az eljövendő utód születési helyére, a születendő személy közvetlen környezetére vagy ismertetőjelére. A dalai láma ugyanis maga választja meg a helyet és annak körülményeit, milyen formában és kiben fog újjászületni. 

A tibeti probléma megoldásához talán a dalai láma által meghirdetett úgynevezett középút megközelítése jelentené, amely valódi autonómiát biztosítana Tibet számára a jelenlegi kínai alkotmányban. Olyan megoldást keresnek, amellyel mindkét fél nyertesnek érezhetné magát, igaz, ehhez még nagyon hosszú utat kell bejárnia minden érintett félnek. A dalai láma indiai száműzetéséből ma is folyamatosan üzen Kínának. Azt mondja, hogy Tibetnek „értelmes autonómiára” volna szüksége, amit Pekingben rendre úgy értelmeznek, hogy a vallási vezető a tibeti terület elszakadását hirdeti. 

Már régóta kiszemelték 

Tibet, valamint Kasmír stratégiai fekvése miatt évszázadokig az ázsiai nemzetközi politika középpontjában állt. A XVIII. században India brit fennhatóság alá került, amit Oroszország nem nézett jó szemmel, és megpróbált Közép-Ázsiában dél felé terjeszkedni. London attól tartott, hogy az oroszok megszállják Tibetet, így katonai expedíciót indított a térségbe, elfoglalták Lhászát, az ország vezetőjét, a dalai lámát pedig elűzték Mongóliába. A britek 1907-ben megegyeztek Oroszországgal egy Perzsiától Tibetig terjedő független ütközőzóna létrehozásáról. 1912-ben a kínai császárság bukása után a Kínai Köztársaság elismerte Tibet függetlenségét, de már 1913-ban csapatokat vezényelt a hegyi országba. A következő évben megbeszélés folyt Nagy-Britannia, Kína és Tibet között, miszerint a britek lemondanak a térségről, és a McMahon-vonalat szabták meg Kína és Brit India határaként, amit azonban Kína sohasem ismert el, és Tibetet az elkövetkező évtizedekben saját területének tekintette. 

A polgárháború vége után, 1949. október 1-jén kikiáltották a Kínai Népköztársaságot. A következő évben tárgyalások kezdődtek meg a pekingi kormány felszólítására Tibet csatlakozásáról. Miután ezek eredménytelenül végződtek, kínai fegyveres csapatok vonultak be Tibet fővárosába, Lhászába, ahol a helyiek heves fegyveres ellenállást tanúsítottak. 

A kínai–indiai háború 

A második világháború után 1947-ben India kikiáltotta függetlenségét, majd 1949-ben pedig létrejött a kommunista Kínai Népköztársaság. India kétezer kilométeres közös határa Kínával három nagy részre oszlik. Keleten 650 kilométer Bhután és Mianmar között, középen 450 kilométer Tibetben, és nyugaton 600 kilométer hosszú. India és Kína viszonya akkor romlott meg, amikor a kínai hadsereg katonai célokra is alkalmas autópályát kezdett el építeni, valamint a dalai láma a sikertelen tibeti felkelés után 1959-ben Indiába menekült. Nemsokára sor került az első határincidensre, amikor indiai katonák betörtek kínai területre. Peking felajánlotta, hogy mindkét fél 20 kilométerre vonja vissza csapatait a határtól, de az indiai kormány nem válaszolt rá, sőt előretolt állásokat hoztak létre a két ország határa mentén. A helyzetet tovább súlyosbította az amerikai titkosszolgálat, a CIA azon törekvése, hogy gerillaháborút robbantson ki Tibetben a kínaiak ellen. Miután a vitatott 3255 kilométeres határszakasz ügyének politikai rendezése lehetetlennek bizonyult, a kínaiak támadást indítottak és megalázó vereséget mértek az indiaiakra. Az összecsapásokra 4 ezer méter feletti magasságon került sor, ami alaposan kimerítette mindkét harcoló fél katonáit. A háború miatt mindkét félnek jelentős pénzügyi problémái lettek, ezért a kínaiak a harctéren elért sikerük ellenére fegyverszünetet jelentettek be, minek értelmében mindkét fél a határoktól 20 kilométerre húzódott vissza, majd megkezdték a hadifoglyok kölcsönös kicserélését. 

Kína szerves része lett 

A Népi Felszabadító Hadsereg, ahogy akkor a kínai fegyveres erőket hívták, a béke és a rend helyreállítása érdekében megszállta Tibetet, népét viszont ezt követően évekig politikai és fizikai terror alatt tartották. A Tibeti Autonóm Terület az ország nyugati és középső részét foglalja magában, a keleti területeket ugyanis Kína 1965. szeptember 1-jén az anyaországhoz csatolta. A világ közvéleményét akkor a kubai rakétaválság foglalkoztatta, a Szovjetunió nem tudta jelentősen befolyásolni az eseményeket, az Amerikai Egyesült Államok viszont nem lépett fel kellő eréllyel a pekingi vezetéssel szemben, így Mao Ce-tung gyakorlatilag szabad kezet kapott. Az elvakult kommunista vezető ezután a külvilágtól elzárt Tibetben megtiltotta a vallásgyakorlást, minden ez iránti kérést nacionalista szeparatizmusnak bélyegzett meg, sőt még a dalai láma fényképének a birtoklásáért is súlyos börtönbüntetést rendelt el. 

A kínai vezetés napjainkban sem akar hallani Tibet függetlenségéről, minden ilyen megnyilvánulást, akár Kínában, akár külföldön, ellenséges lépésként értelmez. 

Felhasznált irodalom 

– Gánti Bence: A buddhizmus lélektana, spiritualitása és irányzatai. Kossuth. 2012. 

– Helmut Hoffmann: A tibeti műveltség kézikönyve. Terebess Ázsia E-tár. 

– https://hu.euronews.com/2015/08/31/tibet-megszallas-es-autonomia. 

– Nagy Károly: Buddhizmus, misztika, Tibet. Budapest: Press Publica, 2000. 

– Gönczöl Tibor, Máté Tóth András: Világvallások – Akadémiai lexikon. Budapest: Akadémiai, 2009. 

– Diószegi István: A nagyhatalmi politika másfél évszázada 1789–1939., Budapest, 1994. 

–Roland Barraux: A dalai lámák története. Tizennégy fénysugár a Látomások taván, Budapest, Ferenczy, 1995.