Egy rácalmási telt házas könyvbemutatón jártunk

Rácalmás A helyi könyvtáros, Schmidt-Czetli Ágnes meghívásának tettünk boldogan eleget, amikor ellátogattunk a könyvtári eseményre. Mikor sokan már tényként emlegetik, hogy manapság az emberek nem olvasnak, mi szerdán délután meglepődve tapasztaltuk, hogy ez az író-olvasó találkozó telt házas volt.

Pedig egy elsőkönyves szerző első könyvbemutatójára érkeztünk, amelyre közel harmincan voltak kíváncsiak.

A Könnyező liliomok című regény nehéz témával foglalkozik, a gyermekmegbecstelenítéssel. Ráadásul nem a fantázia szüleménye, hanem igaz történeteket fogalmaz meg szépirodalmi igényességgel. Az írónő saját családja tragédiáit tárja az olvasó elé, amelyek nem kímélték három generáció nőtagjait. A saját, anyukája és nagymamája tragédiáját írta meg. A könyv fül­szövegében olvasható:

„Lili csodás gyermekkora csak odáig tart, amíg nővére férje vissza nem él a bizalmával, és olyat tesz, ami örökre megpecsételi a lány sorsát. Szexuálisan bántalmazza Lilit, aki a történtek után szeretne segítséget kérni – ám éppen azok utasítják el, akikben a legjobban bízott. Csak felnőttként jön rá, hogy elutasító és tehetetlen családtagjai maguk is rettenetes traumákkal élnek. Hány és hány generáció sorsát határozza meg az abúzus? Érdemes-e háborítani a múltat vagy jobb tovább élni tudatlanul? Lili világa minden egyes nappal összedőlni látszik. Vajon képes lesz a romokból újraépíteni magát?”

A bemutatón a szerző egy nagyon tanulságos előadással készült arról, hogy hogyan védhetjük meg a gyerekeket az abúzussal szemben, amivel a figyelő hallgatóság sokat segíthet, akár másoknak is. Mert mint elmondta Léna, a generációkon átívelő sebek is begyógyulhatnak és a romboló tragédiák után is igenis fel lehet állni. A legautentikusabb forrásból szó esett arról, hogyan lehet megvédeni a gyermekeinket, hogy a felvilágosítás milyen fontos és milyen nagy jelentőséggel bír a tanítás, az egyes helyzetek szituációs játékokkal történő modellezése, vagy az, hogy egy kellemetlen helyzetben azt kell tudni mondani határozottan: nem, ne csináld, megmondalak.

Önök gondolták volna, hogy a második legoptimistább statisztika alapján is hazánkban minden tizedik ember átesett gyermekkori abúzuson? Azért nagy a látencia, mert a gyermeki agy nem képes értelmezni a szexualitást. Ezért hosszú évek, sokszor évtizedek után egyértelműsödik a bántalmazott számára, hogy mi történt vele. Akkor, amikor szembejön egy ilyen regény, addig pedig csak szenvedi a hatásait. Valószínűleg ez is az okok között szerepel, amiért sokkal kevesebb a felelősségre vonás e tekintetben.

Léna és családja eseteiben sem történt semmi. Nem kértek bocsánatot a bántalmazók, nem vonták őket felelősségre sem büntetőjogi, sem erkölcsi értelemben. De ez nem egy megtörhetetlen átok. Áldozati hozzáállás és „a bocsánat, hogy élek felfogás” helyett, amely a bántalmazóknak egyfajta speciális nyelven fogalmazott meghívó, most kiáll az írónő és tanít túllépni a naiv hiten.

A könyvbemutató eszméletlen tanulságos volt, amely egyértelművé teszi, hogy mindenkinek el kellene olvasnia a regényt, aki gyermeket nevel akár szülőként, akár hivatásából adódóan.