Vékony jégen szlalomozik, de bátran és önfeledten Hamlear

Ha csak a szerzőpárosnak köszönhető leleményes – amint arra Nádasdy Ádám író, költő felhívja a figyelmet –, hibátlan drámai jambusban szedett szövegtengerét lehetne csak végighallgatni, már akkor is megérné bizalmat szavazni a dán és a brit trón körül ólálkodó, családon belüli gyilkosságsorozatok sokaságát hozó Hamlearnek, ám az ötletes rendezésnek és a színészek jutalomjátékának hála, egy igazán emlékezetes estével gyarapodhat a színházlátogató.

A kedd esti bemutatót követő fogadáson Györei Zsolt drámaíró őszintén vallott arról, mindig érdekes várakozást jelent a szerző(k) számára, hogy alkotómunka folyamán, a fehér lapon humorosnak és szellemesnek ható helyzetek, szövegfordulatok miként hatnak majd élőben a színpadon. Györei mosolyogva megjegyezte, talán még jobban is sikerült a darab a vártnál…

A premier előtt azonban már biztosra mehetett az alkotóközösség, hiszen nyáron a Gyulai Várszínházban közönségsiker kíséretében debütált az előadás, amelyet a kritika is jól fogadott. Mint arra Őze Áron, a Hamlear rendezője rávilágított, több mint egy éve kezdtek el dolgozni a Hamlear színpadra állításán és érezték, nem kevés rizikót vállaltak.

A feladatot azonban sikerrel teljesítették: a klasszikusokra építő kortárs magyar dráma bár vékony jégen szlalomozik, mégis egyszerre szolgál felhőtlen szórakozással és kesernyés tanulságokkal a hatalom természetéről, a mindent felülíró egóról, hétköznapi családi konfliktusainkról. Shakespeare-rajongók számára kötelező, ám azok sem fognak csalódni, akik kedvelik az olykor extremitásig fokozott abszurd humort, és a szintén komikusra faragott zenés betéteket. A mindenkori királyi udvartartásban folyó folyamatos ármánykodásoknak helyet adó trónterem díszletei hatásos atmoszférát teremtenek, és jól illeszkednek a több jelentést is hordozó látványos jelmezekhez.

A Hamlear dunaújvárosi premierjét a magyar dráma napjára időzítették. Csadi Zoltán, a teátrum művészeti vezetője elmondta: az előadással tisztelegni kívántak a színházi szakma nagyjai előtt, és kortárs színház előtt is. Elek Tibor, a Gyulai Várszínház igazgatója kiemelte, kritikaként sokszor elhangzik, hogy nehéz helyzetben vannak a kortárs magyar szerzők, hiszen darabjaik nehezen találnak utat a színpadok felé. Az esten sikerült bizonyítani az ellenkezőjét. Jelesül, hogy érdemes esélyt kínálni és nagyszínpadon is bemutatni hazai kortárs szerzők drámáit.

Külön öröm, hogy a Gondolat kiadó jóvoltából már könyv formájában is elérhető a Hamlear szövegkönyve, amely a Bartók jegypénztárában is megvásárolható. Elek Tibor egy rangos elismerést is hozott magával. A Gyulai Várszínház társadalmi és művészeti tanácsadó testülete minden évad végén három nívódíjat ad át, idén az egyiket, a Havasi István-díjat Őze Áronnak, a Bartók színház igazgatójának ítélte. – Bár az én nevem szerepel ezen az elismerésen, érdemes most is többes számban beszélnünk, hiszen a Hamlear egy igazi csapatmunka eredménye, amelyet ezúttal is nagyon köszönök ennek a kiváló alkotóközösségnek – mondta.

Akik tisztelték, de azért gyurmának használva alakították a klasszikusokat

A Hamlear a Bartók kamaraszínház és a Gyulai Várszínház közös produkciójaként jött létre. Az előadáson közel egy éven át dolgozott az alkotócsapat. A Hamlear, a dán királyfiból lett brit király című szomorújáték szerzői: Györei Zsolt és Schlachtovszky Csaba.

Az előadás rendezője: Őze Áron. Rendező asszisztens: Palkó Panka. Díszlet- és jelmezterv: Matyi Ágota.

Szereplők: Hamlear – Nagy Ervin, Bánk bán – Sipos Imre, Id. Hamlear – Koltai Róbert, Claudius/Kenetlen – Vasvári Csaba, Polonius/Cationtugud – Papp János, Laertes – Jegercsik Csaba, Edgar/Edmund – Ágoston Péter, Gertrúd/Goneril – Kovács Vanda, Ophelia/Regan – Marjai Virág, Cordelia – Alberti Zsófi. A Hamlear, a dán királyfiból lett brit király szomorújáték szövegkönyve a nyáron könyv formájában is megjelent. Nádasdy Ádám a kötet fülszövegében így fogalmaz: „Szabad-e bármit csinálni a klasszikusokkal? Én azt mondom: szabad. Egyfelől szabad őket márványba vésve tisztelni, másfelől szabad őket gyurmának használva alakítani, összefogdosni, megrágni...”