Marics Tamás

2021.09.05. 15:30

Példakép lehet abból, akit buktatók erősítettek

Szerencsés vagyok. Egy nagyszerű zenésszel, Marics Tamással, a Wesley-DaCapo Alapfokú Művészeti Iskola gitár művész-tanárával beszélgettem. Egy olyan fiatalemberrel, akinek az eddigi pályája minden állomása példaértékű lehet a növendékei számára.

Balogh Tamás

Marics Tamás, a Wesley-DaCapo Alapfokú Művészeti Iskola gitár művész-tanára Fotó: a szerző

Rendhagyó rajt

– Ebben az iskolában kezdtem el gitározni. Az élet úgy hozta, hogy most ugyanoda tértem vissza, hogy oktassam a leendő zenészkollégáimat. Az osztálytársaim hatására az általános iskola hetedik osztályában, amikor mindenki gitározni akart, én is menő dolognak tartottam azt. Ezért úgy gondoltam: hű de jó, rocksztár leszek. Az első gitárórán Iványi Gáspár tanár úr megkérdezte, hogy ismerek-e klasszikusokat? Erre elkezdtem sorolni a könnyűzene nagyjait Eric Claptont, B. B. Kinget és aki még annak számított. Mit mondjak? Utólag egy kicsit viccesnek tűnik. Egy kis idő múltán a komolyzene megtette hatását, és úgy beszippantott magába, hogy jelenleg is a mindennapjaim meghatározó része maradt. Teltek-múltak az évek, és mivel nagyon érdekelt a gitározás, gyorsan fejlődtem, de egy idő után más dolgokkal is elkezdtem foglalkozni, amik kicsit háttérbe szorították a zenélést. A harmadik évem után kiiratkoztam, és otthon folytattam. Rossz döntés volt.

– A zenészkarrier megalapozása helyett a Hildben, magasépítő technikusi képesítést szereztem. Az első munkahelyemen csak segédmunkásként alkalmaztak, így tizennégy napot bírtam ki a szakmában. Aztán eldöntöttem, visszatérek a gitárhoz, hogy művész és tanár lehessek. A csalódás adott erőt ahhoz, hogy újrakezdjem.

A hosszú kihagyás ára

– A célom a Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Karára való bejutás lett. Keményen nekiláttam, a magam mestere lettem, sokat dolgoztam, de az kevésnek bizonyult. Fájdalmas volt, de még nagyobb elszántsággal folytattam a munkát. A Wesley-DaCapóhoz fordultam, ahol a felkészüléshez való segítségért kerestem meg Kurina Laura igazgatónőt. Ő ajánlott be Beke Beáta gitár-, és Konkoly Krisztina szolfézs-zeneelmélet tanárokhoz. Ezután, hogy még biztosabb lehessek a dolgomban, Keszthelyiné Greschner Ágnest is felkértem, hogy ő is segítsen a zeneelméletben. Végül dr. Pavlovits Dávidhoz, a Szegedi Tudományegyetem docenséhez is eljutottam, aki a legnagyobb örömömre elvállalta a tanításomat. Így 2018-ban bejutottam a tudományegyetemre.

Az iskola

– A Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Karán, Girán Péter osztályában folytattam a tanulmányaimat. Az ő neve a Virtuózok című műsorból lehet ismerős. Az ottani éveim alatt megannyi gitárfesztiválon, illetve kurzuson vettem részt, amelyeken világszínvonalú zenészekkel találkoztam és dolgoztam. Idén nyáron kitűnő minősítéssel graduáltam az egyetemen. A sors fura fintora, hogy most visszatérek a Wesley-DaCapóba, ahol minden elkezdődött, csak most a tanári székbe kerültem. Nagyon boldog vagyok, hogy itt taníthatok a szülővárosomban. Hogy mostanra művész lettem-e? Azt gondolom, hogy igen, hiszen nemcsak szolgai módon bemutatok egy szerzeményt, hanem a saját zenei egyéniségem is megjelenik benne. Mellette klasszikus stílusban megszólaló zenei műveket is komponálok. Felkészülten várom a tanítványaimat, és szeretném nekik átadni az ismereteimet. Azt szeretném, ha rövidebb idő alatt érnének célba, mint én, és az útközben kapott pofonok se vennék el a kedvüket. A saját tapasztalataim okulásul szolgálhatnak nekik. Meg tudom nekik mondani, hogy mit, és azt is, hogy mi az, amit ne csináljanak!

Csak úgy gitározni

– Amikor csak el akarja ütni valaki az időt, akkor bőven elég, ha egy garázsban egymástól tanulják az akkordokat a gyerekek, de ha komoly céljaik vannak, akkor nem szabad kihagyni a zeneiskolát.

– A könnyebb műfajokat megcélzók is idővel rá fognak jönni, hogy az igazi hangszeres tudáshoz (ami a siker egyik feltétele), csak nagyon kemény zeneiskolai képzés után juthat el valaki. Sokkal nehezebb dolguk lesz anélkül, hiszen a kívánt szint eléréséhez egyedül esetleg harminc év is kelhet, amíg velem akár három alatt is megvagyunk vele.

A kiabálós mesterekről

– Jómagam a barátságos modor híve vagyok. Úgy tudunk igazán elmélyülni a zenélésben. Amikor hiányzik a bizalmi kapcsolat, akkor miért is csinálná meg, amit kérek tőle a következő feladatként?!

– A nagyon kezdő fiatalok gyakran lefagynak az ajtóban, de nekik is lehet segíteni egy kis poénkodással és sok ­bátorítással. Hamar meg kell tanulják, hogy mi ketten máris baráti viszonyban lévő kollégák lettünk! Egyébként pedig, én is a mai napig tanulok. Az egyetemtől és a mesterektől nagyon sokat kaptam, de ez a folyamat soha nem állhat meg.

Marics Tamás, a Wesley-DaCapo Alapfokú Művészeti Iskola gitár művész-tanára
Fotó: a szerző

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában