2021.09.05. 15:30
Példakép lehet abból, akit buktatók erősítettek
Szerencsés vagyok. Egy nagyszerű zenésszel, Marics Tamással, a Wesley-DaCapo Alapfokú Művészeti Iskola gitár művész-tanárával beszélgettem. Egy olyan fiatalemberrel, akinek az eddigi pályája minden állomása példaértékű lehet a növendékei számára.
Marics Tamás, a Wesley-DaCapo Alapfokú Művészeti Iskola gitár művész-tanára Fotó: a szerző
Rendhagyó rajt
– Ebben az iskolában kezdtem el gitározni. Az élet úgy hozta, hogy most ugyanoda tértem vissza, hogy oktassam a leendő zenészkollégáimat. Az osztálytársaim hatására az általános iskola hetedik osztályában, amikor mindenki gitározni akart, én is menő dolognak tartottam azt. Ezért úgy gondoltam: hű de jó, rocksztár leszek. Az első gitárórán Iványi Gáspár tanár úr megkérdezte, hogy ismerek-e klasszikusokat? Erre elkezdtem sorolni a könnyűzene nagyjait Eric Claptont, B. B. Kinget és aki még annak számított. Mit mondjak? Utólag egy kicsit viccesnek tűnik. Egy kis idő múltán a komolyzene megtette hatását, és úgy beszippantott magába, hogy jelenleg is a mindennapjaim meghatározó része maradt. Teltek-múltak az évek, és mivel nagyon érdekelt a gitározás, gyorsan fejlődtem, de egy idő után más dolgokkal is elkezdtem foglalkozni, amik kicsit háttérbe szorították a zenélést. A harmadik évem után kiiratkoztam, és otthon folytattam. Rossz döntés volt.
– A zenészkarrier megalapozása helyett a Hildben, magasépítő technikusi képesítést szereztem. Az első munkahelyemen csak segédmunkásként alkalmaztak, így tizennégy napot bírtam ki a szakmában. Aztán eldöntöttem, visszatérek a gitárhoz, hogy művész és tanár lehessek. A csalódás adott erőt ahhoz, hogy újrakezdjem.
A hosszú kihagyás ára
– A célom a Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Karára való bejutás lett. Keményen nekiláttam, a magam mestere lettem, sokat dolgoztam, de az kevésnek bizonyult. Fájdalmas volt, de még nagyobb elszántsággal folytattam a munkát. A Wesley-DaCapóhoz fordultam, ahol a felkészüléshez való segítségért kerestem meg Kurina Laura igazgatónőt. Ő ajánlott be Beke Beáta gitár-, és Konkoly Krisztina szolfézs-zeneelmélet tanárokhoz. Ezután, hogy még biztosabb lehessek a dolgomban, Keszthelyiné Greschner Ágnest is felkértem, hogy ő is segítsen a zeneelméletben. Végül dr. Pavlovits Dávidhoz, a Szegedi Tudományegyetem docenséhez is eljutottam, aki a legnagyobb örömömre elvállalta a tanításomat. Így 2018-ban bejutottam a tudományegyetemre.
Az iskola
– A Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Karán, Girán Péter osztályában folytattam a tanulmányaimat. Az ő neve a Virtuózok című műsorból lehet ismerős. Az ottani éveim alatt megannyi gitárfesztiválon, illetve kurzuson vettem részt, amelyeken világszínvonalú zenészekkel találkoztam és dolgoztam. Idén nyáron kitűnő minősítéssel graduáltam az egyetemen. A sors fura fintora, hogy most visszatérek a Wesley-DaCapóba, ahol minden elkezdődött, csak most a tanári székbe kerültem. Nagyon boldog vagyok, hogy itt taníthatok a szülővárosomban. Hogy mostanra művész lettem-e? Azt gondolom, hogy igen, hiszen nemcsak szolgai módon bemutatok egy szerzeményt, hanem a saját zenei egyéniségem is megjelenik benne. Mellette klasszikus stílusban megszólaló zenei műveket is komponálok. Felkészülten várom a tanítványaimat, és szeretném nekik átadni az ismereteimet. Azt szeretném, ha rövidebb idő alatt érnének célba, mint én, és az útközben kapott pofonok se vennék el a kedvüket. A saját tapasztalataim okulásul szolgálhatnak nekik. Meg tudom nekik mondani, hogy mit, és azt is, hogy mi az, amit ne csináljanak!
Csak úgy gitározni
– Amikor csak el akarja ütni valaki az időt, akkor bőven elég, ha egy garázsban egymástól tanulják az akkordokat a gyerekek, de ha komoly céljaik vannak, akkor nem szabad kihagyni a zeneiskolát.
– A könnyebb műfajokat megcélzók is idővel rá fognak jönni, hogy az igazi hangszeres tudáshoz (ami a siker egyik feltétele), csak nagyon kemény zeneiskolai képzés után juthat el valaki. Sokkal nehezebb dolguk lesz anélkül, hiszen a kívánt szint eléréséhez egyedül esetleg harminc év is kelhet, amíg velem akár három alatt is megvagyunk vele.
A kiabálós mesterekről
– Jómagam a barátságos modor híve vagyok. Úgy tudunk igazán elmélyülni a zenélésben. Amikor hiányzik a bizalmi kapcsolat, akkor miért is csinálná meg, amit kérek tőle a következő feladatként?!
– A nagyon kezdő fiatalok gyakran lefagynak az ajtóban, de nekik is lehet segíteni egy kis poénkodással és sok bátorítással. Hamar meg kell tanulják, hogy mi ketten máris baráti viszonyban lévő kollégák lettünk! Egyébként pedig, én is a mai napig tanulok. Az egyetemtől és a mesterektől nagyon sokat kaptam, de ez a folyamat soha nem állhat meg.