Csadi Zoltán

2021.09.04. 15:30

Fontos a szórakoztatás is, de fontos a művészi minőség is

A most induló évadtól kezdve Csadi Zoltán a Bartók művészeti vezetője. Ez lényegében azt jelenti, hogy Őze Áron igazgatóval szoros együttműködésben, de az ő ízlése határozza meg a következő évadok kínálatát. Megkérdeztük, merre tereli a színház szekerét?

Balla Tibor

Fotós: Zsedrovits Eniko

Fotós: Zsedrovits Eniko

– Egy magas művészi minőség felé. Ami ilyen-olyan formában azért jellemezte a színház működését, de mögöttem van egy olyan distancia, az elmúlt tizennyolc év tapasztalata, ami sok mindent meghatároz a jövőbeli tevékenységgel kapcsolatban. Látom a hullámhegyeket, hullámvölgyeket a színház életében ebből az időszakból, amikor elkezdett igazán színházként működni a Bartók, elkezdett kilépni a befogadó-színházi körből, közegből, amibe bele volt szorítva. Szépen lassan kialakult egy kéttagozatos társulat felé törekedő intézményhez a hozzá kötődő, nagyjából azonos képességekkel rendelkező dolgozókkal, akik képesek művészi színvonalon, egy közegben létezni és munkálkodni. Ezt a tradíciót szeretném folytatni, de eggyel magasabb szintre kapcsolva, sokkal tudatosabban építve a társulatot, sokkal tudatosabban építve a műsorpolitikát, amiben fontos szerepe van a középgenerációs és a fiatal alkotóknak, színházcsinálóknak színészként, rendezőként, tervezőként.

Három lábon áll az elképzelésem, művészi koncepcióm

Az egyik a műsorpolitika, hogy mit mutatunk be, és fontos tudni, hogy kinek mutatjuk be. Itt nagy előny az a tizennyolc év tapasztalat, ami mögöttem van. A második láb, ami fontos, ez a társulat, hogy kikkel tudjuk megvalósítani ezt a koncepciót. A harmadik pedig a menedzsment. Látszólag a művészi részéhez lazábban kötődik, mint az alkotók, de ők is nagyon fontosak. Hogy kik azok a kollégák, akik el tudják adni azt a kulturális, művészeti terméket, amit mi megteremtünk, el tudják juttatni a megfelelő módon a befogadóhoz, a közönséghez, s akik tudnak segíteni egy-egy produkció létrehozásában. Ez is ugyanolyan fontos az én elképzelésemben. Ez a három láb, ami felépíti, aminek a harmonikus működése megteremti az általam elképzelt színházat. A lényeg a magas művészi minőség és az igényes szórakoztatás, mert a színháznak ez a feladata.

– A népszínházi jelleg megmarad?

– Igen. Ezt a kifejezést sokan, sokféle módon használják és alkalmazzák. A népszínházi jellegben mindenképpen benne van a szórakoztatás, ez sokkal nagyobb hangsúlyt kap. Persze fontos a szórakoztatás a színház szempontjából, de legalább olyan fontos a művészi minőség is. Az alkotók, a létrehozott produkciók minősége. E mellé jönnek a kísérletek. Nagyon fontosnak tartom, hogy újra megjelenjenek, visszatérjenek alternatív előadások – eseti jelleggel akár – a Bartók műsorába évadszinten, és sokkal nagyobb hangsúlyt kapjanak az együttműködések a hasonló cipőben járó, hasonló minőségben, hasonló lehetőségek között működő vidéki színházakkal. Szűkebb pátriám, a határon túli terület felé – származásom révén – is nagyobb mértékben szeretnénk nyitni.

– Járni fogja az országot, és nézi az előadásokat?

– Mindenképpen. A kapcsolatok révén sok előadásra hívnak, és ahová csak lehet, mindenhová szeretnék is eljutni. Ez eddig is így volt, gyakran jártam színházba vidékre is, és ezt szeretném folytatni. Nem célom az, hogy színészként és rendezőként halomra dolgozzam magam. A legfontosabb célom, hogy ezt az új pozíciót – amire bizonyos szempontból mindig is vágytam – jól vigyem. Megérezzem a felelősségét és a lehetőségét, hogy milyen meghatározni egy intézmény művészi irányvonalát, nyilván szoros párbeszédben és együttműködésben Őze Áron igazgatóval. Ez mindig is érdekelt és ambicionált engem. Most ezen van a fő hangsúly.

– A kísérletezés helyszíne marad a kamaraterem?

– Igen, marad a kamaratermünk, amit az idei évtől Böröcz György Stúdiószínpadnak nevezünk el, és egyéb helyszínek is az intézményben. Akár az aula is lehet, de meg lehet találni olyan alternatív helyszíneket az épületen belül is, ahol talán még nem volt előadás, de most lehet.

– Korábban jellemző volt a színházra a művészetek háza jellegű komplexitás. Megmarad ez, visszajöhet a zene?

Csadi Zoltán művészeti vezető határozza meg Őze Áronnal együttműködve, mit látunk majd
Fotó: Szabóné Zsedrovits Enikő / Dunaújvárosi Hírlap

– Mindenképpen megmarad. A pandémia alatt kísérleteztünk koncertekkel, amiket online formában közvetítettünk. Ezt szeretnénk megtartani. Nem tudjuk, mit hoz a jövő a járvány szempontjából, de a portfólió új elemeként meg tudott jelenni az online tér, az online közvetítés, mint egy alternatív játszási hely, ez egy izgalmas, új dimenziót nyitott a színház életében. Nagyon nehéz megfelelni azoknak az elvárásoknak, amiket ott teljesíteni kell, hogy a hang, a fény, a képminőség megfelelő legyen. Hogy tudja azt a minőséget hozni, vagy megközelíteni, amit egy jelen idejű előadás meg tud teremteni. Ebbe a technológiába próbáltunk beruházni a lehetőségeinkhez mérten. Voltak pályázati források, amik révén jutottunk és jutunk olyan kerethez, amikkel tudjuk ezeket a lehetőségeinket építeni és fejleszteni. A társművészetek, akár ilyen formában a zene is, visszatérnek, a hagyományos adventi koncertünk ugyanúgy megmarad. Szeretnénk tovább bővíteni. Ennek egy induló pontja lesz majd szeptember tizedikén a Bartók éjszakája program zárásaként egy koncert, a Mézing színészzenekar fellépése, és még tervezünk több meghívást, együttműködést. Vendégjátékokat is szeretnénk hívni a partnerszínházaktól. Ez a fajta együttműködés a kis színházak életében nagyon fontos, ezekben sokkal nagyobb hangsúlyt szeretnénk fektetni, és sokkal nagyobb hatásfokkal szeretnénk működni. Akár a fővárosi színházak is bejátszhatnak, de mivel egy fővárosi színháznak nagyon kötött a programja, azok sokszor harminc estén át játszanak egy hónapban, ezért mindig nehéz megtalálni, miként lehet együttműködni ilyen formában. Ott valóban gyárként működik egy színház, azoknak sokkal nehezebb megoldani, hogy eljöjjenek hozzánk. Szívesen jönnének, van több ilyen kezdeményezés, de vagy az anyagi lehetőségek, vagy idő hiányában nem tudott megvalósulni. A társművészetekhez kapcsolódik még egy kezdeményezés. Mivel sokat foglalkozom színháztörténettel és -elmélettel is, ezért fontosnak tartom, hogy lokális szinten egy ilyen fontos küldetést betöltő intézmény életében megjelenjen egy erős irodalmi szegmens. Éppen ezért elindul most egy új kezdeményezés. Ez már teljesen az én ötletem alapján indul el Bartók Színház – Történetek címmel kéthetente jelentkező, két állomásból álló programsorozat. Az évadhoz kapcsolódva szeptembertől júliusig tart. A Kötelezők – Koncepciók címűből is tíz és a Művészi pályákból is tíz alkalom lesz. A stúdióteremben ez egy külön erre a programra készített díszletben megvalósuló színháztörténeti program, aminek a nem titkolt célja az, hogy egy kicsit a közönséget megpróbáljuk orientálni, segíteni a színház megértését, támpontokat adni egy előadás befogadásához, elemzéséhez. Hogy hogyan érdemes közelíteni egy színházi előadáshoz, akár egy olyanhoz is, ami nem a tradicionális, realista-naturalista hagyományokból építkezik, hanem mondjuk egy formabontó előadás. Hogyan érdemes elkezdeni egy ilyen előadás befogadását, megértését. Akinek van erre igénye, aki erre nyitott, tud csatlakozni hozzánk. Az alaptantervhez kapcsolódó drámákból válogattunk tízet, nem titkolt célként a diákokat is idecsábítva. A legfontosabb, hogy elinduljon egy olyan építkezés, amiben a néző, a nézővel való párbeszéd legalább olyan fontos, mint egy színházi alkotás létrehozása. Ebben a sorozatban partnerünk az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet, a múzeum tudományos főmunkatársa, dr. Gajdó Tamás lesz a közreműködő társam, aki rendkívül komoly szaktekintély, számtalan publikációval, könyvvel a háta mögött. Ő testesíti meg azt a típusú színháztörténészt, aki úgy tud mesélni az előadásról, színészről, hogy érthető, könnyen emészthető, befogadható, miközben magas szakmai színvonalat képvisel. Eseti jelleggel vendégeket is fogad majd ez a program.

– Mennyire vonzó a Bartók ma a „színészpiacon”?

– Ma egy színész, főleg pályakezdő, vagy fiatalabb alkotó igazán nem tud válogatni. Örülnek mindenfajta felkérésnek, örülnek, ha eljöhetnek vidékre, és örülnek, ha a Bartókban megjelenhetnek. A pandémia is ráirányította a mi hivatásunk hihetetlen kiszolgáltatottságára és törékenységére a figyelmet. Részünkről van egy igényes kiválasztási szakasz, de azt kell, mondjam, hogy nincs hiány. Ez egyfelől jó, másfelől pedig félelemkeltő is, hogy nagyon sok nagyon tehetséges kolléga van munka nélkül. Ezért áldásos helyzet az, ami számunkra itt a Bartókban megadatik. Hogy van egy nagyon jó lehetőségekkel rendelkező intézmény, nagyon jó színpadtechnikával, egy jó szakembergárdával rendelkező alkotó közösség, ahová megérkezni, eljönni mindenkinek egy nagyon jó lehetőség.

– Lehetőség a színháznak is a szakma fókuszába kerülni?

– Így van, a szakma figyelmét még inkább igyekszünk ráirányítani a színház működésére.

– A harmadik láb a menedzsment. Milyen változások várhatók?

– Igazából hangsúly-áthelyezésekről van szó, pici átstruktúrálásról, a szerepkörök konkretizálásáról. Nagyon fontos az, hogy mindenki pontosan tudja a helyét és szerepét egy produkcióban, és tudja, hogy a munkája legalább olyan fontos, mint a színész, vagy a rendező munkája. Igazából erről van szó, egy harmonikusabb szerepkör kialakításáról van szó a kiszolgáló személyzet működésével kapcsolatban. Nem lesz több ember, de nem is tervezünk annyi bemutatót, mint eddig. Nem akarjuk, hogy a minőség rovására menjen a mennyiség. Inkább a minőségi munkára szeretnénk a hangsúlyt helyezni, és megpróbálni növelni az előadásszámokat. Ha már bemutatunk egy darabot, arra időt, energiát és pénzt fordítunk, akkor azt minél tovább műsoron tudjuk tartani.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában