Műtermi történeteket ad közre az alkotó a mostani kiállításon

Kosztolányi György kiállításának kapujában az alábbi sorok olvashatóak a művészről: „Már általános iskolás koromban felfigyeltek tanáraim a rajzaimra, sorra nyertem a kisebb-nagyobb díjakat. Sajnos szüleim nem támogatták a művészeti irányú továbbtanulást, így más szakmát kellett tanulnom. Persze mellette folytattam a rajzolást, festést. Székesfehérváron, a Tópartiban végeztem a középiskolát, majd visszakerültem Dunaújvárosba, ahol Pálfalvi János figyelt fel munkáimra. Mellette tanultam művészettörténetet, rajzolást. Majd újabb díjak után kiállítások következtek. Az első komolyabb tárlatnak az Intercisa Múzeum adott otthont, ezt megyei, országos tárlatok követték. Magam fejlesztettem tudásomat, kísérleteztem sokáig. Majd felvettek az Újpart Képző- és Iparművészeti Egyesületbe, ismert profik közé immár közel 10 éve. Az itt tanultak hatására alakult ki sajátos stílusom. Leginkább az ősz színei állnak hozzám közel. A választott témákat ebben a színvilágban festem. Sok egyéni és csoportos tárlaton vettem részt. Kulcson élek, ahol születtem. Itt folytattam, folytatom a munkát. Több tanítvánnyal dolgozom együtt, szívesen segítem őket. Ezért megkaptam Kulcs településen a Kultúráért Díjat. Megtalált a média, számos tv-csatorna foglalkozik velem, ami sokat segít. Festményeim megtalálhatók számos országban, galériákban, gyűjtőknél. Munkáimat levédik. Bár a betegségem akadályoz alkotótevékenységemben, de a szeretett munka így is megy tovább. Talán még ez tart életben!” A kiállítás megnyitója után Kosztolányi György festőművészt kérdeztük.

– Az első képzőművészek a barlangok falára rajzoltak. A mai képzőművészek kiállítások, művelődési házak, galériák folyosóit, termeit díszítik. A barlangrajzoknak is megvolt a célja, de mi a mostani képzőművészeké?

– Itt is az a cél, hogy átadjuk az embereknek azt a belső munkát, érzést, ami az alkotó legbenső énjében lakozik. Tapasztalatom szerint a mai korban már nincs akkora értéke a képzőművészeti műveknek és a kiállításoknak, mint talán a barlangrajzok idejében. Közös pont az emberiség kezdete óta, hogy információt közöl az alkotás, hiszen az ősember és mi is a környezetünk, a világunk lemásolásával próbáljuk eljuttatni az általunk fontosnak vélt gondolatokat, információt. Természetesen ez a másolás sosem az eredeti tükör koppintása, hiszen a barlangokban és a műtermekben is az alkotó hozzáteszi a művéhez a saját belső világát.

– Melyik a kedvenc technikája, mi foglalkoztatja jelenleg?

– Most az alapozással, a háttéralapokkal kísérletezem. Plasztikus, vegyes alapokon például arannyal vagy műgyantás bevonattal próbálkozom a megfelelő hatás és struktúra eléréséért, és utána dolgozom rá az elképzelt témát. Természetesen a plasztikus rész rögtön adja magát, és mielőtt hozzáfogok a témához, már tudom, mi lesz rajta. Aki komolyan foglalkozik a képzőművészettel, annak ezt tudnia kell. Én két hetet is gondolkozom egy munkám előtt, mire odáig jutok, hogy na, felteszem.

– A fiatalok számára példa még az idős mester?

– Nagyon hangsúlyos a képzőművészetnél a rajztudás elmélyítése. Vannak, akik csak feldobálják, elkenik a festéket, és már művészetnek hívják a terméküket. Az igazi képzőművész gondolkodik, tervez, rajzol, szerkeszt, és a végén ül vászon elé. Egyre kevesebben követik ezt a régi, hagyományos alkotófolyamatot. Remélhetőleg azért még lesznek követők! Talán a kiállítás nézői közül is – mondta a képek között a művész.

Kosztolányi György több alkotása a nagyvenyimi művelődési ház megépítésének támogatására szervezett jótékonysági akcióban is jelentős szerepet töltött be. Ezért is különleges a kiállítás a maga nemében, amit minden érdeklődőnek jó szívvel ajánlunk!