Hamlet atyjának szelleme jelent meg a Gyulai vár falai között

– Nagyon nagy sikerrel vendégszerepeltünk Gyulán a Hamlearrel, a Bartók Kamaraszínház és a Gyulai Várszínház közös produkciójával a Shakespeare Fesztiválon. Igazán örömteli volt viszontlátni ezt a rendkívül sziporkázó és frappáns szöveget a színpadon, látni, hogy működik közönség előtt. A próbák folyamatosan közönség nélkül zajlottak. Mi már ismertük a szöveget, a poénok nekünk már kicsit bejáratottak voltak, már nem minden sziporkán tudtunk nevetni, de ez a találkozás a közönséggel nagyon örömteli volt, és megnyugtató is. Mert az emberben mindig van egy bizonytalanság az ilyen határterületeken mozgó produkciókkal, mint például ez is. Klasszikus nagy művekről van szó, azok összemosásáról, újraírásáról, hogy vajon ezt a sok-sok összetevőt hogyan fogja tudni lekövetni a néző, hogyan fog tudni menni vele, meg fogja-e érteni. Szóval, mindig van egy ilyen bizonytalanság az alkotókban is, bennünk is, akik nem alkotóként, de a színház művészeti oldaláról ott vagyunk a produkció mellett. Ez szerintem egy örök színházi betegség, hogy vajon a közönség miként fog reagálni. De szerencsére nagyon jól vették.

– Egy ilyen fesztivál valahol szakmai megmérettetés is.

– Természetesen voltak kritikusok az előadáson, voltak szakmabeliek, de voltak civil nézők is, akik arra voltak kíváncsiak, milyen előadás születik abból, ami újraírása, újragondolása a klasszikusoknak, amiben Nagy Ervin játssza a főszerepet, Koltai Róbert is szerepel, és Őze Áron rendezi. Egy ilyen vegyes közönség volt a gyulai előadáson. Maga a miliő nagyon magával ragadó, ugyanis ez a belső udvara a gyulai várnak, és az atmoszférája, az energiái, a hangulata, a feelingje nagyon passzolt az előadáshoz. A Hamlet Helsingör várában játszódik, a második felvonás Lear király várában játszódik, és a Bánk bánban is ez a fajta historizáló keret, a történelmi tabló nagyon erőteljes. Ezeket vastagon aláhúzta ez a tér. Ez számomra kérdéseket is vet föl, hogy vajon ebből mi tartható meg például, amikor majd itthon, színpadi körülmények között fog megvalósulni. Jó lenne valamit átlopni ebből az atmoszférából. Amit persze Matyi Ágota díszlete visszahoz valamennyire, de mégiscsak más, amikor ott ülsz a több száz éves falak mellett.

– Hogyan vette a közönség?

– Nagyon sokat nevettek, ültek a poénok. Azok is, amik számunkra már automatikussá, egyértelművé váltak, azok a közönség számára a felismerés erejével hatottak. Mögöttem ült egy fiatal pár, és folyamatosan az előadás alatt azt hallgattam, hogy ez a jelenet a Hamletben az Egérfogó jelenet, most fogja meggyilkolni a függöny mögött, és hasonlókat. Megadja ezt a többletet az előadás, hogy befogadóként van egy erős képem mondjuk a Hamletről, vagy a Lear királyról, és felismerem az azonosságokat. Ez az „aha” élmény előjött a nézők részéről, ezt éreztem. Egy előadást játszottunk csak, de egy nagyon megtisztelő közösségbe, színházi közegbe kerültünk. Egy komoly tradíció van a Gyulai Várszínház működése mögött, nagyon nagy volumenű, európai színvonalú magyar előadások születtek ott az elmúlt évtizedekben, amióta ez a fesztivál működik, de rengeteg külföldi, amerikai, japán, kínai előadást is hívtak erre a Shakespeare fesztiválra a világ minden tájáról. Már eleve az nagy megtiszteltetés volt, hogy egy kis vidéki színházat kérnek fel koprodukciós együttműködésre. Most, az idei fesztiválban részt venni olyan színházak mellett, mint a Katona József Színház, akik az Othellót hozták, vagy a Lóvátett lovagokat a Vígszínház nagyon megtisztelő. Szóval nagyon színvonalas, igényes fesztiválkínálatba kerülhetett be a mi előadásunk, ami visszajelzés arra is, hogy a munkánkat remélhetőleg jól csináljuk.

– Szakmai visszajelzés van már?

– Megjelentek kritikák róla több helyen is, de még várunk továbbiakat is. De ezek mind pozitív visszajelzések voltak.

– Itthon mikor láthatjuk?

– Szeptember huszonegyedikén, stílszerűen a magyar dráma napján kerül műsorra ünnepi bemutatóval, és utána az évadban folyamatosan, havonta két-három alkalommal szeretnénk műsorra tűzni. Készülni fog az előadásból egy többkamerás felvétel, mert ez feltétele a fesztiválokon való szereplésnek. Nagyon fontos lenne, hogy készüljön belőle egy jó minőségű angol fordítás, hogy külföldi fesztiválokon is részt tudjunk venni, ami cél lenne. Nehéz, mert ugyanabban a blank versben van írva, amiben Shakespeare írta a darabjainak a többségét. Ehhez nem csak jó fordítónak kell lenni, hanem jó költőnek is, aki meg tudja ugorni ezt a színvonalat. Ez egy kihívás számunkra. Amerikában, Angliában nagyon sok Shakespeare fesztivál van, és ez egy unikális jellegű dolog, mi terveznénk külföldön is játszani. Bizonyos szempontból, amikor Shakespeare-t újrafordítanak – ahogy Nádasdi Ádám újrafordította most a nagy és fontos Shakespeare műveket ؘ–, akkor bizonyos szempontból mindig egy új mű is születik. Volt Peter Brooknak egy olyan mondása, hogy irigyli a külföldi színházakat, társulatokat, hogy újra és újra lefordíthatják Shakespeare-t, és tulajdonképpen ezzel a kor nyelvéhez, a kor szokásaihoz tudják igazítani a szöveget. Nádasdi is ezzel kísérletezik, Györeiék is ezzel kísérleteztek. Az angol ezt nem tudja megtenni, ők ugyanazt a veretes, ötszáz éves szöveget használják. Mintha mi Bornemissza Péter Magyar Elektráját játszanánk, az a mai fülnek nagyon archaikus, nagyon távol van és nagyon nehéz megérteni.