Széchenyi Zsigmond az ő lezser valójában

Nyílt titok, hogy Rohonczi István nagyon régóta jó kapcsolatot ápol Baracs településsel, számos közös projekten vannak már túl. Most az egyik tanárnő hívta fel azzal, hogy a tanáriban felmerült, milyen jó lenne egy mellszobor az iskola névadójáról, így az iskolai ünnepélyeken meg lehetne mutatni, hogyan is nézett ki a nagy vadász. Hamarosan már hármasban beszélgettek erről Várai Róbert polgármesterrel és Gasparovszky Tiborral, a Széchenyi Zsigmond Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola igazgatójával. Hamar kiderült, ez egy meglehetősen költséges álom. ROHO elmondta, nála a sorrend úgy kezdődik, hogy legelőször legyen meg a vágy, aztán majd megkeresik a fizikai megvalósításhoz szükséges dolgokat. Ennek mentén szereti először elkészíteni a tervet, pontosabban a gipszmintát, hogy meg tudja mutatni, mivel is pályáznak. Most is először ő tette szó szerint kézzelfoghatóvá, hogyan is képzeli el, és elkészítette a mellszobor mintáját. Ha a baracsiak erre áldásukat adják, akkor majd közösen megkeresik a módját és a fedezetét a megvalósításnak.

Olyannyira, hogy – szokásához hűen – nem a kitaposott úton indult el, kitalálta, hogyan is ábrázolja a legendás vadászt. A beszélgetésekben először egy kisebb, egész alakos szobor merült fel, de ő egy kicsit nagyobb léptékben gondolkodott, nem csak egy olyanban, amit az ünnepségeken ki lehet tenni egy posztamensre. Mivel az iskola környékét nagyon szépen megújították, azt gondolta, jól mutatna ott egy mellszobor a bejárat mellett, ahogy nálunk a gimnázium előtt is van, de mivel a térben gondolkodott, a környezetét is befoglalta a terveibe. Számára fontos, milyen térbe helyezi el az alkotást, hogy néz ki az összkép, milyen a tájolása.

Miután eldőlt, hogy mellszobrot szeretne, előállt egy szobrászati nehézség, hogyan oldható meg szépen, hogy egy geometriai forma, a talapzat, átmegy lényegében egy arcba, és ne legyen egy furcsa törés benne. Így lett a leegyszerűsített geometriai formából az ingnyak, amiből már szerves részként indulhat maga az arc. Ez a megközelítés, ez a lezserebb megjelenés illett is az arisztokratikus archoz, nem jellemző, hogy nyakkendőben vadászna bárki is. Ezt megerősítendő, kissé megdöntött fejjel ábrázolta, és egy finom mosolyt, egycseppnyi hunyorgást is belecsempészett, egy nagyon is emberi figurát formázott. Mindehhez a gróf egy fiatalkori fényképét vette alapul, amin annyira mosolyog, hogy látszanak a fogai is. Ez persze a szobron nem mutatható meg, könnyen úgy érezhetné bárki, hogy vicsorog a modell. Várhatóan a jövő hétre már a végleges formáját ölti fel a gipszmodell.

Az persze nagy kérdés, mikor valósítható meg végleges formájában, hiszen a szobrászat egy meglehetősen költséges vállalkozás, nagyon nehéz a hátteret megteremteni hozzá, de ROHO úgy van vele, hogy ha jövőre sikerül, akkor örül, de ha csak azután vagy évekkel később, az sem nagy baj, a gipszforma már meglesz. Ő már a maga részéről az indulótőkét beletette, ami alapja lehet annak, hogy működhessen, és előbb-utóbb díszíthesse az iskola előtti teret.