Vörösmarty-díjjal ismerték el a közművelődési szakembert

Évről évre más és más település ad otthont a megyenapi ünnepségnek. Idén szeptember derekán Etyeken rendezték az ünnepi közgyűlést. Ezen a különleges közjogi eseményen Fejér megyeieket méltatnak és ismernek el megyei alapítású díjakkal minden évben. Molnár Krisztián, a megyei közgyűlés elnöke a díszpolgári cím mellett további tizenkét kategóriában adott át elismeréseket a kulturális, pedagógiai, közéleti, közigazgatási, egészségügyi és egyéb területeken végzett kiemelkedő teljesítményért. A Vörösmarty Mihály Díjat Kárpáti József mellett idén az adonyi Kozmér Amanda kapta meg. A Fe­jér Megyei Önkormányzat rendelete alapján a Vörösmarty-díj azoknak adományozható, akik a kulturális élet, az irodalom vagy a művészet terén magas színvonalú alkotótevékenységet fejtettek ki, valamint a társadalomtudományok és a közművelődés területén a megyében hosszú évekig maradandó értéket teremtő munkát végeztek.

– Gratulálok az elismeréshez. Hogy kezdődött az út, mi vezetett a művelődési házba?

– Gyerekkorom óta művészeti pályára készültem. Az ötvös szakma megszerzése után formatervező szakon diplomáztam az Iparművészeti Egyetemen. Az egyetemi évek után a szoros családi kötelék hazavezérelt Adonyba. A művelődési házba kerültem dolgozni mint művészeti vezető. A rendezvények szervezésével foglalkoztam, csoportjainkat koordináltam és a helyi újságot szerkesztettem. Jelenleg Friedrich Krisztina munkatársammal dolgozunk közművelődési területen, és integrált intézményként a közgyűjteményi terület is az igazgatásom alá tartozik.

– De jó neked, az összes kedvencedet elhívhatod fellépni, nem?

– Nem teljesen. Úgy gondolom, hogy nekünk az a dolgunk, hogy olyan előadásokat és rendezvényeket szervezzünk, amelyekkel a helyi lakossági igényeket teljesíteni tudjuk. Minden évben készítek online kérdőívet, amelyben a lakosság megfogalmazhatja a kívánságait. Ezek közül szemezgetünk akkor, amikor a fellépőket kiválasztjuk.

Nagyon motivál az elismerés, hiszen igazán pozitív visszajelzés...

– Milyen érzés a Vörösmarty-díj tulajdonosának lenni?

– Nagyon megtisztelő, hogy fiatal korom ellenére átvehettem az elismerést. Úgy hiszem, hogy a díj valódi értékét a díjazottak határozzák meg, a Vörösmarty-díjban részesülők névsora pedig különösen illusztris. Ugyanakkor a munkám szempontjából nagyon motivál is az elismerés, hiszen igazán pozitív visszajelzés afelől, hogy jó úton járok.

– Nem tudok elmenni a családi mágnes mellett. Mesélsz róluk?

– Az egész családom lokálpatrióta, szüleim és két testvérem is Adonyban él a családjával. Az alkotás szeretete valahol minden családtagomban ott szunnyad. Édesanyám fiatalon porcelánfestőnek készült, végül kereskedőként dolgozott. Jelenleg a varrásban éli ki kreativitását. A nővéremnek a mezőgazdaság a szakterülete, ennek ellenére már sok érdekes dologban kipróbálta tehetségét, mint például a kalapkészítésben vagy a selyemfestésben is. Mindemellett a nővérem az állandó segítségem a rendezvénydekorációk elkészítésében. Idén karácsonyra a városközpontba egy nagy szánkót tervezünk, amelyen lehet majd fényképezkedni. A sógornőm üvegfestésben és ólomüveg-készítésben kiváló. Apukám a szőlőművelésnek él. A borkészítés iránti érdeklődés minden családtagomra igaz. A bátyám szenvedélyes régiséggyűjtő, ahogy jómagam is. Megszállottan gyűjtöm a régi dió- és mákdarálókat. Közel negyvendarabos gyűjteményem van, de nemrégiben hoztam létre egy vállalkozást, amely keretein belül dekorációs falfestéssel foglalkozom.

– A lokálpatriotizmus kapcsán jutott eszembe, jól tudom, hogy a képviselő-testületben is vállaltál szerepet?

– Igen, már az előző ciklusban is a humán bizottság tagja voltam. Most pedig a polgármester úrtól érkezett felkérés, hogy lépjek elő képviselőjelöltté, igent mondtam.