Tanácsokat is kapunk

2020.11.17. 11:00

A demenciával élők száma folyamatosan nő

A József Attila Könyvtár állománya még a pandémia idején is elérhető: előrendelve megkapjuk az olvasnivalót a könyvtár-ponton. Az intézmény munkatársai közül ezúttal Fábián Péter ajánlja Juhász Ágnes: Memóriaőrző című könyvét.

duol.hu

„A demenciával élőknek joguk van ahhoz, hogy ne tartsák őket bolondnak.”

A demencia több, értelmi hanyatlással járó betegség összefoglaló neve, leggyakoribb típusai az Alzheimer-kór és a vaszkuláris demencia. Az ezen betegségekkel élők száma folyamatosan növekszik, s sokan nem veszik komolyan, a betegek idős korával magyarázzák meg a tüneteket. Az egész világon egyre nagyobb népegészségügyi problémát jelent, és sajnos hazánkban sem kap elég nyilvánosságot ez a téma.

Juhász Ágnes, a kötet szerzője több mint hét éve foglalkozik demenciás betegek gondozásával. A műben gyakorlati tapasztalatait osztja meg az olvasókkal, amelyeket Ausztráliában, majd később az Egyesült Királyság fővárosában, Londonban szerzett.

A fejezetek többségében konkrét eseteket vázol fel, amelyeket házi gondozottjával, Sylviával élt át. Az angol nő kilencven év feletti, s a demencia súlyos stádiumában szenved: rövid távú memóriája nem működik, s képtelen átlátni az ok-okozati összefüggéseket. A könyvben leírt néha szomorkás, néha pedig megmosolyogtató szituációk alapján mi is beleláthatunk egy demenciás beteg életébe, megérthetjük, hogyan gondolkodik, s a számunkra logikátlan cselekedetei is értelmet nyernek.

Sokan nem veszik komolyan ezt a betegséget

Juhász Ágnes műve felhívja a figyelmet a probléma súlyosságára, és rendkívül hasznos tanácsokat ad a felmerülő nehézségek kezeléséhez.

„Amikor a betegem családtagnak tart, és testvérnek nevez, amikor segítségért jön, mert bízik bennem, és tudja, hogy én leszek, aki megnyugtatom, amikor jó éjt kíván, és megszorongatja a kezem azzal, hogy »ugye biztosan itt leszel reggel is«, amikor sír, ha szabadságra megyek, és bőrönddel lát kilépni háza ajtaján, amikor bocsánatot kér, mert nem tudja már, mit tett vagy mondott, ami nekem kellemetlen perceket okozott, de azt érzi, hogy valami nincs rendben közöttünk, amikor öröm csillan meg a szemében, akárhányszor meglát, amikor a család »szentnek« nevez... az ilyen pillanatokért mondom, ezerszer is megéri ott lenni és segíteni, amikor az ész megáll.”

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában